A magyar film és a rockzene története szempontjából is megkerülhetetlen Kopaszkutya című film alkotójának, Szomjas Györgynek, illetve rocktörténetünk egyik legmeghatározóbb kutatójának, Jávorszky Béla Szilárdnak köszönhetően nélkülözhetetlen forrást kapott a jövő a 80 Szomjas év című kötet megjelenésével.

Mielőtt bárki kézbe veszi a könyvet, nem árt, ha tisztázza magában, hogy ez a kötet nem a 2021. április 7-én elhunyt Kossuth- és Balázs Béla-díjas, elsősorban filmrendezőként számon tartott Szomjas György életét, életművét, filmes és egyéb tevékenységét objektíven, forrásokra és kortársak visszaemlékezéseire alapozva bemutató munka, hanem a sors fintorának köszönhetően az utolsó pillanatban felvett interjúkból összeállított szubjektív, személyes történet. Azaz, egy olyan feltárandó kincseket rejtő forrás, amely nemcsak a hazai filmtörténet hat évtizedének – Szomjas aktív éveinek – a későbbi feldolgozásához lett a megjelenése pillanatában nélkülözhetetlen, de a magyar könnyűzene történetét sem lehet immár soha megírni nélküle. Sőt, azt kell mondanom, hogy ha valaki csak a huszadik századi fővárosi értelmiségi vagy művészlét hátterét, környezetét, érzelmi rezdüléseit és mozgatóit szeretné kicsit jobban megérteni, szintén nem hagyhatja ki Szomjas György lendületesen és élvezetesen megírt életmeséjét.

A Kopaszkutya forgatása. Középen, szemüvegben Szomjas György. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Mindebből persze az is következik, hogy például a Kopaszkutya című film forgatása körül esetleg nem minden pontosan úgy, vagy akkor és ott történt, miként arra a rendező négy évtized távlatából visszaemlékezett. És persze az is előfordulhat, hogy az 1981-ben bemutatott első vagy a harminc évvel későbbi második rész szereplői sem ugyanúgy mesélnének el bizonyos történeteket például Deák Bill Gyula Hobo Blues Bandbe kerüléséről, vagy Schuster Lóránt filmből való kimaradásáról. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy Szomjas György ezzel a könyvvel ránk hagyta a saját, akár évtizedek alatt átmosott verzióit például Halmos Béláékról és a táncházmozgalomról is. Így majd lehet a Szomjas életéhez is kapcsolódó történetekről, történésekről és azok mozgatóikról vitatkozni, de szerencsére már soha sem lehet ezt Szomjas György nélkül megtenni. Ez a könyv ugyanis kicsit olyan lett, mintha Jávorszky Béla Szilárd hibernálta volna a Talpunk alatt fütyül a szél, a Falfúró vagy a Roncsfilm rendezőjét, aki így immár bármikor „feltámasztható” és sok mindenről a saját verziójának az elmesélésére bírható. Ezt a könyvet tehát nemcsak egyben érdemes elolvasni – bár legalább egyszer mindenképp ajánlott –, hanem a rendkívül jó tagoltságának és szerkesztettségének köszönhetően alkalmanként és részleteiben, egy-egy téma miatt is elővehető.

Mondhatnánk, hogy így ez nem is Jávorszky Béla Szilárd könyve. De! Sőt, a 80 Szomjas év Jávorszky Béla Szilárd újabb példamutatása. Holott nem csinált semmi egyebet, mint a saját hatalmas életművéből táplálkozó tapasztalatai és úgy tűnik, soha nem lankadó érdeklődése okán elkezdett valakivel magnó mellett beszélgetni. De mint a beszélgetések – Szomjas Györggyel összesen hétszer ültek le, utoljára néhány héttel a rendező halála előtt – leírt változatából kisejlik, ezúttal sem csupán hallgató vagy befogadó lehetett, hanem sokkal inkább aktív beszélgetőtárs, aki terelgette a visszaemlékezőt, sőt gyaníthatóan bizonyos témák újbóli elmesélésére is rávette. Persze olvasóként nem tudható, hogy a hét interjú hanganyaga – amit most azonnal valami nemzeti archívumba kellene atombiztosan lementeni – mennyivel több, mint a végül nagyjából 200 oldalas könyvben leírtak. Az mindenesetre biztos, hogy a szerző leginkább beszélgetőtársa rendkívül színes és a film miatt más területekre is elkalandozó szakmai életútjára koncentrált, amikor egyes szám első személyben papírra vetette és megszerkesztette Szomjas visszaemlékezéseit.

Így pedig jószerivel a 80 Szomjas év minden egyes mondata forrásértékkel bír. És nem csak közvetlenül Szomjasra és munkásságára vonatkozóan. Számomra például ennek a könyvnek egyik félmondatából derült ki, hogy kedvenc dokumentumfilmemnek (Határozat, 1972) köze van a magyar könnyűzenéhez, de, hogy mi, azt itt és most azért nem árulom el, mert azt szeretném, hogy minél többen bukkanjanak rá erre is Szomjas György és Jávorszky Béla Szilárd könyvében. Miként azt is, hogy a bármilyen művészeti ág múltjával és történetének feldolgozásával foglalkozó akadémiai vagy amatőr szerzők rádöbbenjenek, hogy a jövő számára mekkora kincset jelentenek az ilyen alapmunkák. A személyes visszaemlékezések. Amiket persze leginkább így érdemes felvenni, megírni és közreadni, ahogy Jávorszky Béla Szilárd a 80 Szomjas évben tette.

Jávorszky Béla Szilárd: 80 Szomjas év, Kossuth Kiadó, Budapest, 2022.

Szerző: Bajnai Zsolt

Nyitókép: Dénes Zoltán

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.