Volt egyszer egy beatkorszak

"A mi koncertünkre apádat is elhozhatod" - interjú Csepregi Évával

2016. november 21. - beatkorSzaki

csepregi_eva_fiatalon3.jpg

Csepregi Éva (1953) popénekesnő 1972-ben a Kócbabák énektrió tagjaként, illetve a Stereo együttes énekeseként tűnt fel a Ki mit tud?-on. A Kócbabák 1973 végén társult a Neoton együttessel, amely 1977-től hivatalosan Neoton Família néven folytatta pályafutását. A Neoton – Erdős Péter menedzselésének köszönhetően – a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának legnépszerűbb hazai diszkóformációjává nőtte ki magát, és nemzetközi szinten is figyelemre méltó sikereket ért el. 1979 és 1989 között több országban (Japán, Spanyolország, Németország, Dánia, Oroszország, Dél-Korea) jelentek meg albumaik és játszották slágereiket (Santa Maria, Don Quijote, Halley, Latin szerenád, Pago-Pago, Te Quiero) a rádiók. 1980 és 1989 között minden évben ellátogattak Japánba, hol promóciós körúton, hol filmzene bemutatón, hol országos turnén vettek részt.

Jávorszky Béla Szilárd:
Ki találta ki, hogy a Neoton legyen a Varsói Szövetség ABBA-ja?

Csepregi Éva:
Ez is Péterhez kötődik, akárcsak a Família név. A Neoton számára kétféle stílust céloztak meg: a Pásztor Lacinak nagyon tetsző Santa Esmeralda-féle vonal volt az egyik, ami dús hangszereléssel, sok vokállal előadott diszkózene volt, a másik vonzó lehetőség pedig az ABBA-stílus, aminek én különösen örültem. Péter is ez utóbbit támogatta, az ABBA kötelező „hallgatmány” lett a zenekarban, mindent meg kellett tőlük hallgatni, amihez csak hozzá lehetett jutni. Péter elintézte, hogy a Filmgyárban levetítsék nekünk az ABBA ausztrál turnéjáról készített filmet, még mielőtt a hazai mozikban bemutatták volna. Az ABBA amúgy azért is tűnt jó példaképnek, mert mi is ezt az „egy család vagyunk” imázst szerettünk volna sugározni. Péter kitalálta „a mi koncertünkre apádat is elhozhatod, a mi lemezünket anyádnak is megveheted” jelmondatot, és ezzel tömören meg is fogalmazta a célt: nem rétegzenét akarunk játszani, hanem széles közönséget szórakoztatni magas színvonalú popzenével, amibe a jó szöveg és a csúcsminőségű felvétel is beleértendő.

Jávorszky Béla Szilárd:
Erdős Péterrel mikortól fűződött szorosabbra a viszonyotok?

Csepregi Éva:
Idő kellett hozzá. Először akkor beszéltem vele hosszasabban, mikor Pál Éva beárult az egyik balatoni hakni után hogy túl sokat ittam. Valóban iszogattunk a buli után, az az egy üveg vörösbor ki is ütött rendesen, másnap pedig Pali elmesélte ezt Péternek. Aki egyből behívatott és alaposan lehordott, nyomatékosan kérve, hogy ezt fejezzem be. Plusz nekem esett a frizurám miatt is. „Kezdjen valamit a hajával, mert ezzel, amilyen most, nem lehet színpadra menni. Legyen barna vagy szőke, de ez a semmilyen szín semmiképp. Legyen hosszú vagy rövid, csak ne ilyen civil”.

Aztán valamikor 1978 őszén a Neoton kiment Drezdába egy fesztiválra. Nem tudtam, hogy Péter is kijön – már javában folytak a kinti próbák, amikor egyszer csak megjelent. Megnézte a fellépésünket, a műsor végén pedig megvárt az öltözőben. Kimondhatatlanul jól esett, úgy éreztem, fontos vagyok, komolyan vesz. Büszke voltam, hogy vele együtt mehettem le a fogadásra. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, majd egyszer csak annyit mondott a többieknek: „szerelmes lettem a Csepregibe”. Ez volt az első jel.

Péter számára a szerelem mindig a hozzá tartozó nő menedzselését is jelentette. Így volt ez akkor is, amikor a világszép balerina, Gombkötő Erzsike volt a felesége, vagy amikor Jobba Gabival, a nagyon tehetséges és korán meghalt színésznővel élt együtt. Szenvedéllyel vetette bele magát a szeretett nő pályájának egyengetésébe, karrierjének megcsinálásába. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy kiváló képességeit az én jövőm szolgálatába állította. Feltétel nélkül elfogadtam a döntéseit, mert biztos lehettem benne, hogy azok az én érdekeimet, fejlődésemet, előrejutásomat szolgálják.

neotonfamilia01.jpg

Jávorszky Béla Szilárd:
Mikor ez a viszony kitudódott, elég nagy felháborodást váltott ki a szakmában.

Csepregi Éva:
Mikor Péter Drezdából hazajött (előbb, mint mi), azonnal bejelentette Bors Jenőnek, az MHV igazgatójának, hogy mit érez irántam. Mindketten tudták, hogy ez a kapcsolat összeférhetetlen Péter beosztásával. Bors ugyanakkor nem tudta nélkülözni Pétert. Végül is tudomásul vette a helyzetet, de azt kérte, ne legyen botrány. Péter azonban képtelen volt az alakoskodásra, úgyhogy hamar kitudódott a viszonyunk.

Megoldásnak ígérkezett, hogy éppen átalakulásokat terveztek a vállalat struktúrájában: megváltoztatták a popzenei menedzsmentet. Addig Péter irányította a teljes popzenei lemezkiadást, akkortól több márkamenedzser kezébe került a nagylemezek gondozása, ezzel tehát megszűnt Péter „egyeduralkodása” a Hungarotonnál. Borsék abban bíztak, hogy ezzel kihúzzák a helyzet méregfogát.

Jávorszky Béla Szilárd:
Azért a drezdai fesztivál után még évekbe telt, mire az új vállalati struktúra kialakult: 1981 nyarán tették közzé a hírt, miszerint ősztől a differenciálódott igények kielégítése és a közönségízlés befolyásolása érdekében három márkajelzéssel (Start, Krém, Pepita) jelennek meg a poplemezek. A Pro Menedzser Iroda is ezt követően kezdte meg működését. Miközben Erdős Péter még jó ideig a magyar hanglemezkiadás legbefolyásosabb alakja maradt.

Csepregi Éva:
Pedig Péter mindig kínosan ügyelt arra, hogy soha semmilyen anyagi előnyünk ne származzon – se nekem, se a Neotonnal – a mi kapcsolatunkból. Például amikor minden együttes ORI-gázsija már ötezer forint volt, mi kétezer forintokért léptünk fel. Amikor a MIDEM-re kiutaztunk, a többi énekes útiköltségét a Hungaroton állta, az enyémet magamnak kellett. Miközben persze azt tényleg nem lehet tagadni, hogy velünk többet foglalkozott, mint más zenekarokkal. De ez nem csak a személyemnek volt köszönhető. Jóval azelőtt kiszemelt és futtatott bennünket, hogy engem észrevett volna. Fantáziát látott bennünk, és be is jött a számítása: a Neoton nevével tíz év alatt hét-nyolcmillió hanghordozót adott el a Hungaroton.

Jávorszky Béla Szilárd:
A zenekar többi tagja amúgy miként fogadta ezt a fordulatot?

Csepregi Éva:
Eleinte volt bennük némi szorongás az új helyzet miatt. Talán attól tartottak, hogy én, mint egy vidéki színigazgató felesége, majd átveszem az irányítást. De aki csak egy kicsit is ismerte Pétert, tudhatta, hogy ilyesmitől nem kellett tartani. Soha nem engedte, hogy döntő kérdésekbe beleszóljak. A zenekar ügyeit továbbra is Pásztor Lacival beszélte meg. A lányokkal viszont nehezebb volt a helyzet. Megértettem, hogy nem könnyű nekik.

Fotó: Femina, YouTube.

Készítette: Jávorszky Béla Szilárd.

Az interjú teljes szövege itt olvasható.

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1611934909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása