Ebben a cikksorozatban a rendszerváltás előtti magyar könnyűzene és a sport kapcsolatát igyekszem körbejárni. Ez a kutatás vonatkozik a sport témájú dalokra, a zenészek sportmúltjára, élsportolóink popzenei felvételeire, a különböző sportegyesületek indulóira, a különféle sportesemények tiszteletére írt dalokra, valamint az olyan sport témájú filmekre, amelyeknek beat-, pop- vagy rockszerzemények a betétdalai.
Az első részben a Zenével az edzett ifjúságért elnevezésű, 1977-ben meghirdetett dalpályázat döntőjébe jutott 12 szerzeményt mutattam be, majd az egy évvel később kiírt újabb pályázat legjobb dalait és azok előadóit vettem górcső alá, a harmadik részben a sportolásra is alkalmas közlekedési eszközök világában merültem el, most pedig a Magyarországon a nyolcvanas évek első felében megjelenő aerobic és a breaktánc a vizsgálat tárgya. A breaktánc sportok közötti szerepeltetését az indokolja, hogy breaking néven a 2024-es olimpiai játékok műsorán először kap helyet ez a mozgásforma.
Kazal László 1950-ben még arról énekelt egy Tonalit-kislemezen, hogy Juliskának elegendő a Jó friss víz, és egy kis torna, de a nyolcvanas években már nyugatról beszivárgó sportformák hódítottak a magyar hölgyek körében is. Hazánkban 1983-ban szökött magasra az aerobic-láz, aminek az volt az egyik jele, hogy magyar kiadású lemezen is megjelent Sydne Rome Aerobic kondicionáló tánc című albuma. Ami Jane Fonda volt Amerikában, az volt Sydne Európában, a szintén amerikai színésznő az öreg kontinensen népszerűsítette az újfajta mozgást. A korongon 28 világsláger – köztük pl. a Calendar song, a Do you really want to hurt me és a Voulez-Vous Coucher Avec moi – adja a ritmust a gyakorlatok végrehajtásához, a lemezborító képes és szöveges ismertetőt is tartalmaz a mozgásformák pontos kivitelezéséről, az ütemezésről pedig Esztergályos Cecília hangja gondoskodik.
Közel egyidőben Rome albumának magyarországi megjelenésével a Neoton Família Aerobic címen adott ki egy olyan lemezt (és kazettát), amelyen – többek között – a Maraton, a Santa Maria, a Sámson és Delilah, valamint a Kétszázhúsz felett angol nyelvű verziójára lehetett fejpántban és horgolt/kötött lábszárvédőben ugrálni. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat reklámkiadványa, a Pick-Up 1984. március 1-jén közölt egy lemezeladási listát, mely alapján az album népszerűségére következtethetünk, hiszen az 1983 szeptemberében piacra dobott LP-t december 31-ig több mint 71 ezer példányban adták el. (Csak összehasonlításul: a júliusi Edda-korongból 75 ezer példányt vásároltak meg a lelkes rajongók az év legvégéig.)
A Neoton Família albumának megjelenése kapcsán Csepregi Éva szólalt meg a Pesti Műsorban 1983. szeptember 28-án:
„Több, mint egy éve járok a Victoria szalonba aerobic-tréningre, mondhatom, nagyon jól bevált. E lemez ellenére nem kívánok aerobicot tanítani, hiszen elsősorban énekesnő vagyok, s ez minden energiámat leköti. Mégis örülök, hogy propagálhatom ezt az elmés divatot, s hogy ezzel is segíthetem a mozgalmat. Jane Fonda egyszer azt nyilatkozta: az aerobic nem zenés tánc, és nem zenés torna, hanem életforma.”
Az ekkor már szólóban dolgozó Pál Éva is 1983-ban kapott lehetőséget egy olyan kislemez elkészítésére, amelynek az egyik oldalán az Aerobic című szerzemény kapott helyet. Pali azonban nem igazán értette ezt a felhajtást az új mozgásőrület körül: „Az igazság az, hogy nekem az aerobic nem új, régen csinálom már, de abban az időben nem tudtam, hogy később így fogják hívni” ‒ nyilatkozta szellemesen a Kelet-Magyarországban 1983. október 9-én.
Néhány évvel később „hozzájárultunk” Csehszlovákia mozgáskultúrájának fejlődéséhez is, hiszen Balázs Fecó egyik szerzeménye helyett kapott azon a Pozsonyban kiadott korongon, amelyen az aerobic zenei „aláfestésére” alkalmas dalokat rögzítettek.
A Cvičme V Rytme (Gyakoroljunk ritmusban) című album 1987-ben jelent meg az Opus lemezkiadó gondozásában, és egy kivétellel csehszlovák szerzők instrumentális kompozícióit tartalmazza. A kakukktojás a „B” oldal negyedik számaként hallható Judy register, ami a Korál frontembere két évvel korábban megjelent Register című szólólemezének Judy című tétele. A Judy mellett még további nyolc, női nevet viselő dal található Fecó szólóalbumán, de talán azért „voksoltak” a csehszlovák szerkesztők a Judyra, mert olvasták a Szolnok Megyei Hírlap egyik zsurnalisztájának véleményét a szerzeményről az újság l985. március 15-én megjelent kiadásában: „A Judy-ban diszkózenére nyergel át a rock apostola.”
(Maradva Csehszlovákiában, találunk további érdekességet is az aerobic és a könnyűzene „metszéspontjában”: északi szomszédaink a férfiakra is gondoltak, hiszen Kondiční Gymnastika Pro Muže (Kondicionáló torna férfiaknak) címmel négy (!) lemezből álló anyagot dobott piacra a Panton kiadó 1986-ban, az ottani Sirius együttes zenéjével. A keletnémetek sem maradtak le a csehszlovákoktól és tőlünk, az 1983-as Pop Gymnastik című Amiga-lemezen például több „aerobikozható” világslágert is átdolgoztak az ottani bandák. Az NDK könnyűzenészeinek „áldozata” lett a Felicita, a Bette Davis Eyes, a Hands up, és kicsit kakukktojásként a Beatlestől a Get Back.)
Ha a rendszeres fizikai aktivitás témakörét vizsgáljuk, akkor ne feledkezzünk meg a tánc egészségre gyakorolt jótékony hatásáról. Erre jó példa Pál Éva „aerobikos” kislemezének másik oldala, amelyen a Pogót táncolj című felvétel lapul. Talán furcsa, hogy ezt a nótát pont Palival énekeltették el, hiszen a diszkós Neoton Famíliában „szocializálódó” énekesnő arról a pogóról énekelt, ami a punkmozgalom anti-diszkó táncaként jelent meg a hetvenes évek második felében. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a Pogót táncolj inkább egy olyan dal, amire kiválóan lehet diszkózni (vagy aerobikozni).
Az aerobic megjelenésével nagyjából szinkronban egy másik mozgásos „őrület” – a breaktánc – is begyűrűzött a szocialista tábor országaiba. Az egyidejűségre jó példa a lengyel Franek Kimono 1984-es kislemeze, amelynek egyik oldalán a break, a másik oldalán pedig az aerobic a téma.
„Támad a breaktánc forradalom, átfut az áram a végtagokon” ‒ énekelte a Jön a break című dalban Fenyő Miklós, ami egy kislemezen jelent meg az Audió-riadó társaságában 1984 áprilisában. Hazánkban Fenyőnek volt elévülhetetlen érdeme a break népszerűsítésében, ő Nyugat-Berlinben az utcán ismerkedett meg a zenével és tánccal. Már az 1983-as Miki című albumon helyet kapó Lépjük a lépcsőt utal a stílusra, és a Pulzus című tévéműsorban már erre a dalra brékeltek a táncosok 1984. február 21-én.
Aztán néhány hónappal később elkészült a Jól nézünk Miki című nagylemez, amelyet már kifejezetten a breaknek szentelt az új utakat kereső zenész. Az albumon található – többek között – az instrumentális Fantomas break, a Ye-ye Mr. Yello, a Coco-Loco és a Feketelábú indián. Sőt az utóbbi két dal a következő évben hosszabb változatban ismét felbukkant a lemezpiacon, méghozzá egy maxi-single formájában.
Az Ifjúsági Rendező Iroda megbízásából az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó 1985-ben dobta piacra a Jön a … break, itt a …break című kiadványt. A 96 oldalas „füzet” bemutatja a jelenség hátterét, közöl egy riportot Fenyő Miklóssal, emellett fényképen ismerteti a legnépszerűbb táncmozdulatokat. Bemutatja például a Kirakatsétát, az Elektromos fáraót, a Kígyó-(vagy Féreg)mozgást, a Szélmalmot és a Fejforgást.
Sőt! Breaktánc dress code is szerepel az egyik oldalon, ami szerint az általánosan elfogadott alapfelszerelést a következő kellékek alkotják: „Tornacipő, gázlónadrág vagy tréningnadrág (esetleg erre még egy rövidnadrág), színes trikók (esetleg több egymásra véve), térdvédő, könyökvédő, védőszemüveg, kesztyű, baseball- vagy lovaglósapka.”
A kiadvány beszámol az 1984 húsvét hétfőjén a Kertészeti Egyetem Klubjában megrendezett breaktánc-versenyről is, amelyre 30 táncos (köztük 5 lány) nevezett, a győztese pedig egy 3 napos bécsi utazást nyert. Az indulók létszáma már csak azért is impozáns, mert nagyon friss volt a stílus – a magyarországi tévés bemutatkozás után alig két hónappal tartották meg a megmérettetést – és a Kapás utcai Budai Táncklubban is csupán 1984. április 1-jén indult el az első breaktánc-tanfolyam.
Zárásként pedig emlékezzünk meg egy olyan dalról is, ami sem nem break, se nem aerobic, de mégis érdemes itt tárgyalni: mind a Miki, mind a Jól nézünk Miki című lemezen szerepel Fenyő Miklós Dáci (Dávid) nevű fia, aki akkor még nem volt 10 éves. A két album megjelenése között kijött egy önálló kislemeze Dácinak, amelynek „A” oldalára az Ugrókötél-tánc került fel. De itt már nem a „mezei” Ugrókötél jelenik meg a szövegben, mint Zalatnay Sarolta 1977-es felvételén, hanem a modern, kétköteles verzió – a Double dutch –, ahol ketten hajtják a sportszert egy harmadiknak, vagy akár egy negyediknek.
Szerző: Hortobágyi Gábor
Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
