A 2001-ben, mindössze negyvenkét évesen elhunyt Zámbó Jimmy életét feldolgozó A Királytól sokan tartottunk, sokunk nem hitte, hogy a sztár életéről ‒ főleg a nem túl színvonalas sorozatairól ismert magyar RTL támogatásával ‒ jó szériát lehet készíteni, ami azokat is megfogja, akik nem rajongtak különösebben Zámbó munkásságáért.

A tehetséges magyar filmalkotók (például az Utóélet direktora, Zomborácz Virág, a vezető író) által fejlesztett széria képes volt meghódítani minket, szkeptikus, vagy a popsztár zenéje iránt közömbös „ellendrukkereket”. A Királyról pozitív hangvételű kritikák születtek, ami részben annak köszönhető, hogy Jimmy komplex karakterként jelenik meg, részben pedig annak, hogy az epizódok nem pusztán Zámbóról szólnak, hanem viszonylag pontos látleletet adnak a nyolcvanas–kilencvenes évekről, így a kései Kádár-korszak könnyűzene politikájáról is, különös tekintettel a „popcézárra”, Erdős Péterre és korrupt rendszerére.

A sorozat első öt részében (az 1990-es évek elejéig bezárólag) Olasz Renátó (Aranyélet) formálja meg a tőle megszokott magas színvonalon a főhőst, az utolsó öt résztől pedig a kiváló Nagy Ervin (Szezon, Kincsem) veszi át a stafétát. Az első etap az 1970-es évek végétől követi Zámbó magánéletét és pályafutását, és tulajdonképpen egy felemelkedési történetet látunk ezekben az epizódokban, de inkább a Martin Scorsese-féle Dühöngő bika (1980) és nem például a Flashdance (1983) nyomdokaiban járót, mivel a széria Jimmyt is „dühöngő bikának” ábrázolja, aki bárkin átgázol a siker és az érvényesülés érdekében, bár ehhez szükséges egy korrupt rendszer is, mint amilyen a Kádár-rezsim volt. A Királyban megjelenik a magyar popzenei életet meghatározó néhány kulcsfontosságú szervezet, így az előadóművészek működését ellenőrző és rendezvényeket szervező Országos Rendező Iroda (ORI), az énekeseket és zenészeket kategorizáló Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK), a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV), illetve ennek nagy hatalmú, hírhedt ura, a sokak által gyűlölt, sokakat ellehetetlenítő Erdős Péter, akit Gyabronka József játszik félelmetesen hitelesen.

Gyabronka József mint Erdős, és Lengyel Tamás mint Vilmányi A Király című sorozatban. Forrás: rtl-hu

Természetesen A Király alkotói sok mindent „kiigazítottak”, leegyszerűsítettek annak érdekében, hogy működjön a széria első felének felemelkedési története, így nyilvánvalóan ‒ mint az HBO Max, illetve most már a SkyShowtime szintén magyar gyártású és szintén a Kádár-korszakkal és a nyolcvanas évekkel foglalkozó sorozata, A besúgó esetében ‒ itt sem szabad pontos korrajzot elvárni. Ugyanakkor Jimmy története az államszocializmus popzene-politikájának lényegét ragadja meg, sőt bizonyos párhuzamok is felfedezhetők az 1989 előtti és az 1989 utáni társadalmi, politikai és gazdasági állapotok és gyakorlatok között. A Király szerint az államszocializmus lényege az a valójában erősen kontrollált vadkapitalizmus, amelyben szigorú szabályok írták elő, ki, hol és mit adhatott elő nyilvánosan, hiszen a rendszer a hatvanas évek beathulláma óta rettegett attól, hogy a zene negatívan befolyásolhatja a fiatalságot. Viszont ‒ mint Jimmy és társai példája is mutatja ‒ a Kádár-rezsim marxista-leninista elvek szerint kialakított szabályait felülírta a pénz és a protekció.

Zámbó Jimmy szerepében Olasz Renátó. Forrás: rtlmost.hu

Jimmy a működési engedélyét egy szemtelen lépéssel szerzi meg A Királyban: a bizottság elsőre elutasítja, de arcátlanul visszamegy a terembe, amikor egy befolyásos vezető fia játszik közhelyes dalokat, és a jelenet végén „kényszerduettet” adnak elő. Ugyan a pártfunkcionárius fia elsőbbséget élvez, ám a főhőssel harmóniába kerültek, így nem lehet nem megadni Jimmynek is a működési engedélyt. Igaz, a Király csak C-kategóriába kap besorolást, ami miatt füstös kocsmákban énekelhetne. A Casanova bár ‒ ahol a Zámbó-testvérek is dolgoztak ‒ tulajdonosa azonban néhány aktfotójával meggyőzi a nőkre kiéhezett bizottsági elnököt, hogy Jimmy előrébb juthasson a ranglétrán. És ez a gyakorlat nem csupán Jimmy esetében érvényes: Erdős a sorozatban ajánlatot tesz a táncosnő Háfra Marinak, hogy felfuttatja őt ‒ természetesen némi ellenszolgáltatásért cserébe. Miként a botrányba, és az ORI vezetőjének öngyilkosságába torkollott 1988-as Interpop fesztiválon is hasonló történik, hiszen a zsűri elnöke zaklat egy fiatal énekesnőt, akinek sikert és biztos győzelmet ígér a testéért cserébe. Ez utóbbi epizódok nyilvánvalóan a mai #MeToo-mozgalomra is reflektálnak, de a szexuális kizsákmányoláson keresztül felidézik a korrupciót, ami áthatotta a Kádár-rendszert, és ami az Interpop botrányához is vezetett.

Az 1988-as Interpop ábrázolása azért is keltett felháborodást a nézők körében, mert azt sugallja a sorozat, hogy előre le volt zsírozva, kiknek adják a díjakat, illetve igen gyenge volt a mezőny, így aztán Jimmy sem az énekesi tehetsége, hanem az erős hátszele, kapcsolatai (jóban voltak a főszervezővel, az Erdős utódjaként ábrázolt Vilmányival) miatt kaphatta meg az előadói és a szerzői díjat. Az említett Vilmányit ‒ aki az ORI öngyilkos igazgatójának, Bulányi Lászlónak feleltethető meg ‒, a Lengyel Tamás által játszott karaktert is tipikus protekciós figuraként jeleníti meg a széria, akinek az arcába is mondja idősebb kollégája az Interpop-botrány kirobbanása után, hogy befolyásos kapcsolatai miatt kerülhetett a szervezet élére, a több millió forintos veszteséggel zárult fesztivál megszervezéséhez viszont nem volt elég tehetsége. Az Interpop-epizód így tulajdonképpen egy egész korrupt rendszer parabolája, amelyben a valódi tehetséget és hozzáértést sokszor felülírta a politika, legyen szó az új gazdasági mechanizmus megtorpanásáról vagy éppen az Erdős Péter által felemelt (Csepregi Éva, Neoton Família), illetve elgáncsolt előadókról (Cserháti Zsuzsa, Radics Béla).

Erdőst a címszereplőhöz hasonlóan ellentmondásos figuraként ábrázolja a sorozat. Sőt, az alkotók kifejezetten arra használják fel a karakterét, hogy árnyalják a sokak által bálványozott Jimmyt.

Sőt, a széria készítői azt is meglebegtetik az említett Háfra Mari-jeleneten keresztül, hogy a popcézár visszaélt a hatalmával, és szexuálisan használt ki feltörekvő, fiatal női előadókat. Háfra, és az ő zaklatása is közös pont Erdős és Zámbó életében a sorozat szerint: míg Erdős csak egy elég félreérthetetlen ajánlatot tesz a nőnek Jimmy jelenlétében, amire utóbbi dühkitöréssel reagál, addig A Király szerint Zámbó egyenesen bántalmazó kapcsolatban tartotta, kizsákmányolta a fotómodell-táncosnőt. Háfra a szériában kettejük éveken át tartó párharcának egyik „tétje” vagy „fegyvere”, akinek révén versenybe szállhat egymással a popcézár és a király. A kérdéses jelenetben, a Háfrának tett ajánlatot követően Zámbó a popcézár fejére olvassa a bűneit, hogy tudniillik kizsákmányolja a fiatal női előadókat, amiről az egész magyar társadalom tud. A didaktikus kirohanásban Jimmy a magyar zenészek szócsövévé, szószólójává válik, bár keserűen ironikus, hogy mint az a későbbi részekből kiderül, a magyar könnyűzenei élet kivetette magából a Lagzi Lajcsival dáridózó és az Eddától a mulatósok világa felé tendáló Pataky Attilával zenélő Zámbót.

Jimmy az említett jelenetben Erdős fölé kerekedik, a széria ezáltal a popcézár kritikáját fogalmazza meg, akit egyébként végig ellenszenves figuraként ábrázolnak a készítők, és az Erdős jellegzetes arrogáns, affektáló hanghordozását tökéletesen hozó Gyabronka. Szintén Erdős „kárára” készült el a még ismeretlen Jimmy és a popcézár első közös jelenete, amelyben előbbi naivan egy saját felvételét tartalmazó kazettával környékezi meg utóbbit, aki éppen egy recept elkészítéséről beszél kollégáival és meglehetősen lenézően, hűvös közönnyel veszi el Zámbótól a hanghordozót. Érdekes módon azonban amikor az Interpop díjátadó bankettjén újból találkoznak egymással, és Erdős már kiszorult a tényleges hatalomból, a széria alkotói az egykori popcézárt használják szócsőnek, hogy rajta keresztül megfogalmazzák Jimmy kritikáját. Találkozásuk alkalmával az Erdős által korábban „proli”-nak nevezett Zámbó úgy gondolja, elégtételt vesz régi sérelmeiért és inzultálja Erdőst. Fejére olvassa, hogy két díjat is nyert a fesztiválon annak ellenére, hogy az egykor befolyásos döntéshozó közönnyel fogadta a felvételeit, és nem volt hajlandó segíteni neki az idézett találkozó során. Jimmy király lesz, a popcézár pedig eltűnik a süllyesztőben. A sértésre azonban Erdős úgy reagál, hogy nézze csak meg Jimmy, hogy mindenki más hosszú távon mennyire sokat nyert: szerződéseket kötnek, ellenben Zámbót kerülik, még a saját emberei is elpártolnak tőle a hatalmas arcátlansága (hogy meg sem említette a dalszerző nevét köszönőbeszédében), és még annál is nagyobb „arca” miatt.

A Király című sorozat plakátjának részlete. Forrás: rtlmost.hu

A Király első fele tehát egyrészt korrajz a kései Kádár-korszakról, másrészt magát a korszakot és Erdős Péter karakterét arra használja fel, hogy árnyalja Zámbó Jimmyt mint antihőst. A sorozatban Zámbó egyszerre lázad a Kádár-rendszer ellen és a terméke, a szimptómája is annak. Hiúsága, nagyravágyása és hirtelen haragú mentalitása miatt tűnik lázadónak, aki beolvas még Erdős Péternek is, miközben saját testvére is gyerekesnek nevezi. Gyerekes abban az értelemben is, hogy eltanulja a rossz viselkedési mintákat az „rossz atyáktól”, vagyis a rendszer képviselőitől, annak oszlopos tagjaitól és a Casanova bárt védő gengsztertől, Prodántól (Anger Zsolt).

A Király szerint tulajdonképpen részben abból vezethető le Jimmy tragédiája, hogy soha nem tudott a magyar könnyűzenei kultúra krémjébe férkőzni. Mégpedig az államszocializmus éveiben kialakult mentalitása és eltanult viselkedésmintái miatt, amelyekbe nagy mértékű egoizmusa mellett beleragadt. Az Interpop-jelenetben az egyik felfedezője fogalmazza meg frappánsan a problémát: Jimmy csak önző módon törtet, de ez egy emberközpontú szakma, amiben másokkal kellene együtt dolgozni a siker érdekében. Az államszocializmus viszont inkább arra kondicionálta az egyént, hogy ügyeskedjen, kihasználjon másokat, és akár más kárán jusson előre.

Szerző: Benke Attila

Nyitókép: rtlmost.hu

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.