Ebben a sorozatban magyar szerzők olyan dalait mutatom be, amelyekből az eredeti előadókon, zenekarokon kívül – ha egyáltalán van elsőbbség a szerzemény előadásában – más magyar énekesek, együttesek is készítettek felvételt hazánkban 1990 előtt. A témát feldolgozó első részben csak az országhatáron kívül készült anyagokkal foglalkoztam, a másodjára az Omega feldolgozásdalainak „szocialista féltestvéreit” vizsgáltam meg, majd a filmzenéket és színészeink popzenei coverjeit vettem górcső alá, most pedig az LGT-dalokat, valamint Presser Gábor Omega utáni zeneszerzői tevékenységét, illetve az Illés‒Tolcsvay‒Fonográf „vonalhoz” kapcsolódó szerzeményeket vizsgálom meg. A lista nem teljes, csak egyfajta ízelítő a magyar könnyűzenei coverek világából.

Katona Klári Mozi című nagylemezén több olyan dal is helyet kapott, ami vagy a Locomotiv GT munkásságának a része, vagy Presser zeneszerzői pályájának emléke. Az énekesnő 1989-es korongján tíz, számára fontos szerzemény feldolgozása hangzik el, és ebből hat dal kapcsolódik Pici bácsihoz. Kettő az LGT repertoárjából ismert, egy Vikidál Gyulának, egy Révész Sándornak, egy a Kovács Kati‒Zorán duónak készült, az Örökre szépek pedig a Padlás című, félig mese, félig musical egyik betétdala.

Egyébként Lárika egy korábbi nagylemezén már szemezgetett az LGT életművéből, hiszen 1984-es LP-jén felcsendült a zenekar 1979-es dupla kislemezéről ismert Annyi mindent nem szerettem még.

Nem Katona Klári volt az egyetlen előadó, aki LGT-dalokat tartott műsoron: a Szeress nagyon és a Mindenki című slágerek a hetvenes években készült Zalatnay Sarolta sorlemezekről (Álmodj velem, Minden szó egy dal) köszönnek vissza. Ezen kívül Presserék írtak Cininek egy dalt az Álmodj velem című nagylemezére, amelyből Zorán négy évvel később olyan sikeres covert készített, hogy a Könyörgés a Magyar Ifjúság slágerlistájának élére került 1977 szeptemberében. Egy évtizeddel később Zorán feldolgozott egy másik Presser‒Adamis szerzeményt is: a Metro egykori frontembere 1987-ben készítette el Szép Holnap című korongját, amelyen a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egyik betétdala – Valaki mondja meg – is helyet kapott.

Arra is van példa, amikor a Locomotiv GT tagja „hasznosította újra” a zenekar dalát: Karácsony János egy régebbi saját szerzeményét vette elő 1986-os szólóalbumán, a Már nem vigyázol ránk a két évvel korábban piacra dobott Első Magyar Óriás Kislemez című kiadványon került először közönség elé.

A Locomotiv GT legénysége olyan szerzeményeket is műsoron tartott, amelyeket eredetileg másnak írtak a tagok: 1975. január 13-án a Dunántúli Naplóban arról nyilatkozott Laux József, hogy az előző évi amerikai turnéjukon a Szólj rám, ha hangosan énekelek, valamint Az eső és én című, eredetileg Kovács Katinak írt daloknak volt a legnagyobb sikere. Ennek a tudatában nem is meglepetés, hogy Presserék az 1975-ös sorlemezükre felrakták az elsőként említett dal feldolgozását, a következő esztendőben piacra dobott dupla albumuk „negyedik” oldalán pedig meghallgatható egy egyveleg, amelyben felcsendül Az eső és én, illetve a szintén Kovács Katitól ismert Várlak. Ezenkívül Az eső és én című dalnak létezik egy 1974-es stúdiókoncerten elhangzott változata is, amelyet az akkor hazánkban tartózkodó Szabó Gábor készített Kovács Kati közreműködésével. A magyar származású gitáros Budapesten rögzített műsora – amelyben Pege Aladár, Másik János, Kőszegi Imre és Dely István is szerepelt – a Moiras Records jóvoltából 2008-ban került hanghordozóra. Demjén Ferenc első szólóalbumán pedig egy Presser-szerzemény kapott helyet, és a Mikor elindul a vonat ‒Traveller címen ‒ megtalálható a Magyarországon 1980-ban kiadott, angol nyelven megszólaló LGT nagylemezen.

Az instrumentális feldolgozások között megemlíthetjük Benkő Dániel Ezer év gitáron című lemezén található három Presser-kompozíciót: a Mikor elindul a vonat, a Könyörgés és a Szépek és bolondok kapott helyet a szóban forgó albumon. Az utóbbi szerzemény az azonos című Szász Péter-filmhez készült 1976-ban, majd még ugyanannak az évnek a karácsonyán a dallam Zorán tolmácsolásában hangzott el az Egymillió Fontos Hangjegyben, a következő esztendőben pedig az énekes első szólólemezének zárószámaként – Babos Gyula közreműködő támogatásával – rögzítették a Szépek és bolondokat.

Szinte egyidőben Benkő Dániel lemezével, Faragó „Judy” István is megjelentetett egy instrumentális korongot 1983-ban, és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egyik betétdala – Vinnélek, vinnélek – is ott lapul a barázdák között. A szöveg nélküli coverek sorát egy tévéfelvétellel zárjuk, ami 1980. június 3-án került adásba: az LGT legénysége a Saturnus együttes vendégeként lépett színpadra, és a két zenekar közösen játszotta el a következő évben lemezre vett Katona Klári sikert, az Egyszer voltot, megbolondítva egy kis Gondolj rámmal.

Unikum az az LGT dal, ami a Belépés nem csak tornacipőben című rádióműsorhoz kapcsolódó dalpályázatra készült. A Mindenki másképp csinálja „sport verziója” 1978-ban került kislemezre, és ez a változat a szövegében tér el az egy évvel korábban felvett, nagylemezen található daltól. A Zenével az Edzett Ifjúságért elnevezésű dalpályázatra – amit a Magyar Rádió, a KISZ, az Országos Testnevelési és Sporthivatal és az Oktatási Minisztérium közösen szervezett – 135 pályamű érkezett be, és a 12 legjobb szerzemény közé került a Locomotiv GT dala is. Minden döntőbe jutott szerzeményt díjaztak, Presserék a Hanglemezgyártó Vállalat 5000 forintos sportszervásárlási utalványát kapták – legalábbis a Képes Sport 1977-es évi 52. számában olvasható beszámoló szerint.

Az Illés zenekar két korai darabja – hasonlóan a Mindenki másképp csinálja két változatához – csupán szövegében tér el egymástól. Az Alvajáró című dal zenéjét Szörényi Levente, szövegét Hajnal István jegyezte, de ez a verzió nem jelenhetett meg hivatalos hanghordozón a hatvanas évek közepén. A dal „Saját hangja, vigye haza” stúdióban rögzített felvétele megtalálható a Youtube-on, emellett a világhálón kering egy 2000-ban rögzített – a discogs.com által nem említett – válogatás, amelyen szintén szerepel a Szörényi‒Hajnal szerzemény. Az Alvajáró „féltestvére” – a Bródy János szövegével rögzített verzió – az Itt állok egymagam címet kapta, és 1966-ban került fel egy kislemezre a Különös lány társaságában.

Az Illés munkásságának egy szelete – a filmzenék és a filmszínészek kapcsán – egy korábbi írásomban már szóba került, de a „mozik világán” kívül szintén szép számmal felsorolhatunk feldolgozásokat a zenekar dalaiból, köztük teljes albumokat is. Erre példa az amatőr Verkli együttes 1982-es korongja, ami tizenkilenc Illés és tizenhét Fonográf dalból tartalmazó egyveleget tartalmaz, vagy az „önfeldolgozó” Ne sírjatok, lányok! című album, ami tizenkét korai Illés-nóta „újraértelmezését”, „modernebb” változatát mutatja be.

A Magyar Ifjúság 1978. május 19-én megjelent számában a gitáros Major János arról nyilatkozott, hogy a Beton együttes egy kislemezt szeretne felvenni, amelynek két oldalára az Illés (bár először Koncz Zsuzsa énekelte fel egy SP-re) Keresem a szót, illetve az Omega Az utcán, a téren című dalának feldolgozása kerülne. A Népszava 1979. január 25-ei kiadásában már a Beton névváltoztatásáról olvashattunk, innentől kezdve a zenekar Korona néven folytatta pályafutását. Ebben az újságcikkben is szóba került egy esetleges kislemez felvétele a már említett Illés-dal feldolgozásával és egy saját szerzeménnyel, de sajnos sem a Beton, sem az utódzenekar közreműködésével nem készült el a hanghordozó. Szerencsére az együttes előadásában – Tunyogi Péter énekhangjával – létezik Szörényi Levente‒Bródy János kompozíciójának cover verziója, amit egy világhálóra feltett tévéfelvétel is bizonyít.

Közismert, hogy az István, a királyban elhangzó Te kit választanál is már csak egy „secondhand” verziója az először a Human Rights című Illés-lemezen található dalnak. Ezen a korongon felhangzik a Színes ceruzák című Szörényi‒Bródy szerzemény is a zenekar előadásában, ami először még Koncz Zsuzsa hangján volt hallható az 1968-as táncdalfesztiválon. Az énekesnő első szólólemezén található szerzemények között felbukkanó Régi dal pedig az Illés előadásában volt először hallható – méghozzá a Halló! című tévéműsorban 1968 novemberében –, és a zenekar produkciója megjelent kislemezen is.

Koncz kapcsán meg kell emlékeznünk a Jelbeszéd című dalról, amelynek első változatát az Illés legénysége rögzítette hanghordozóra 1972-ben, majd egy évvel később a művésznő lemezén címadó dalként bukkant fel egy verzió. A két változat közötti különbséget Majnik László mutatja be a 2017-ben megjelent Barázdák között – Az Illés zenekar története hanglemezeik tükrében című könyvében:

„A Jelbeszéd az eredeti, Illés-változat mesés finomságával ellentétben itt ideges, zaklatott formában hangzik el. A fő motívumot két hegedű játssza. Az akusztikus-gitárok – ellentétben az Illés verzió bontásaival – itt csak sikálnak, finomságot csak Zsuzsa hangja kölcsönöz, a kíséretből ezt teljesen eltüntették. Pásztory dobolása végig hektikus, ropognak a refrénben elrejtett triolái. Halljuk Tolcsvay László szintetizátorát, ami szerencsére jól belesimul a hangképbe.”

Koncz ugyanezen az 1973-as albumán kapott helyet a Ha én rózsa volnék című „nemzedéki himnusz”, melynek egy coverét Bródy János 1985-ös korongja tartalmazza. Bár nyilvánosan Bródy mutatta be először a dalt – méghozzá 1973 márciusában, az Erkel Színházban tartott „KITT Egylet alapítványi ülésén” –, de az előadás után Koncz Zsuzsa el is „kérte” a szerzőtől a sikergyanús darabot. A visszaemlékezések szerint az előbbiekben említett két dalnak is köszönhető Koncz Zsuzsa Jelbeszéd című lemezének a letiltása: bár kiszállítottak a lemezboltokba 48 ezer példányt, de a gyári raktárban maradtakat megsemmisítették. A „rehabilitációra” tíz évet kellett várni, amikor – igaz, nem az eredeti borítóval – újra megjelenhetett a lemez, valamint az 1984-es Jelbeszéd-turnénak emléket állító Konczert című LP-n is felcsendülhetett mindkét „feketelistás” dal.

Az egri Gárdonyi Géza Könyvesboltban tartott dedikálás volt az apropója egy, a Heves Megyei Népújságban 1975. december 19-én közölt Koncz Zsuzsa interjúnak. A nem sokkal korábban megjelent Ne vágj ki minden fát című albuma miatt érkezett a hevesi megyeszékhelyre az énekesnő, és elmondása szerint legalább ötszáz alkalommal kellett odakanyarintani a nevét a lemezborítókra. A korong címadó dala máskülönben egy cover, hiszen Szörényi Levente Utazás című szólólemezén már hallhattuk ezt a szerzeményt.

A tizedik Koncz Zsuzsa sorlemezen ugyancsak található egy olyan felvétel, ami már csak egy „secondhand” verzió volt: „A Széllel szemben című country-dalt már hallhattuk a Fonográf egy korábbi albumán. Nyilvánvaló a törekvés: az akkori bendzsós-hegedűs hangszereléssel ellentétben, most grandiózus, vonószenekart is felhasználó arrangementet készítettek. De ha már ezt tették, nem ártott volna az utolsó versszakok alá egy szép háttérvokál” ‒ írja a 1977. július 22-kei Magyar Ifjúság.

Az Ország-Világ pedig 1978. március 1-jén a „Várszínház-Népszínház zsúfolásig megtelt saroktermében” tartott Bródy János-estről emlékezett meg. A koncertről készült beszámolóban felsorolják az ekkor bemutatott friss szerzeményeket. Mint kiderül, a szerző előadásában elhangzott az „est legnagyobb sikerű számaként” a Mama, kérlek is, mely dalt a következő év januárjában már Koncz Zsuzsa tolmácsolásában ajánlotta az olvasók figyelmébe a Magyar Ifjúság, sőt a hangfelvétel egy kislemezre is felkerült az énekesnő közreműködésével.

A szerzemény gyorsan népszerű lett: a Diósgyőri Munkás arról írt 1979. július 3-án megjelent számában, hogy a balettnövendékek Vasas Művelődési Központ Színháztermében megtartott záróvizsgáján a legkisebbek a Mama kérlek zenéjére táncoltak, sőt – ami talán fontosabb hír – az 1980-as esztendőben Bródy is felpakolta első szólólemezére a már „befutott” dalt.

A Bojtorján az Utcán találta magát a debütáló, 1981-es nagylemezén, és valószínűleg a Szörényiék munkássága előtti tisztelgés volt a célja a dal feldolgozásának. (Az Ifjúsági Magazin 1981/3-as számában megjelent Pomázi Zoltán saját 10-es slágerlistája, amelyen négy, Szörényi Levente vagy Bródy János munkásságához kötődő szerzemény kapott helyet.) Úgyszintén Kemény Győzőék bandájához kapcsolódik Bródy János Egy hétig tart című kompozíciójának újraértelmezése: a dal a zenekar második sorlemezén jelent meg 1983-ban, majd két évvel később a dalszerző is felvételt készített belőle, ami ott díszeleg Ne szólj szám című szólóalbumán.

Az instrumentális feldolgozások sorában meg kell említeni Muck Ferenc Slágerek szaxofonon című, 1990-es korongját, amelyen két Illés dal is szerepel: a Még fáj minden csók és az Utcán. A már említett 1983-as Faragó „Judy” István szólóalbum pedig Tolcsvay László zeneszerzői munkássága előtt tiszteleg egy kompozícióval ‒ az első Fonográf-lemezen található Az első villamos rejtőzik a B oldalon, szöveg nélkül.

A Ne sírj kedvesem Koncz Zsuzsa-féle változatát valószínűleg mindenki ismeri, de Zalatnay Sarolta verziója is megjelent kislemezen az 1971-es évben, majd pedig a dalt jegyző Tolcsvay testvérpár saját verziója került fel zenekaruk 1972-es nagylemezére. 

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: A Locomotiv GT, az Illés és a Fonográf. Forrás: Urbán Tamás, illetve Szalay Zoltán / Fortepan.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.