Valamikor a hetvenes évek végén történt…
Egy évadzáró Piramis-koncert után a haverommal araszolgattunk a tömegben az Ifipark lépcsőin. Egyszer csak ismerős hangra lettem figyelmes. „Szia, Galgó!” – köszönt rám valaki. Megfordultam, és örömmel láttam meg egy fiatal srácot, akit nyáron ismertem meg a Balcsin, amikor egy kiadós zápor elől ismeretlenül bekéredzkedett a sátrunkba. Mivel eleve heten aludtunk a négyszemélyes sátorban, plusz egy fő nagyjából már mindegy volt, így betessékeltük. Jót dumáltunk, iszogattunk, reggel aztán továbbállt új cimboránk, többé nem is találkoztunk. Különösen örültem, hogy most viszontlátom. A tömegben nem sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz, így háttal haladva folytattuk az emlékek felidézését, amikor is a srác mögött feltűnt egy széles mosolyú szőke lány. Nem volt nehéz észrevenni, hogy rám mosolyog, ezért megszólítottam:
– Szia, szöszi, ismerjük egymást valahonnan?
– Igen, az 56-os villamosról – válaszolta.
– Csak nem arra laksz? – firtattam tovább.
– Nem, oda jártam suliba. A Budapest Szálló mögé, ahol dolgozol. Most érettségiztem – mondta, és csak mosolygott.
– Akkor már nem is találkozunk többet? – érdeklődtem, és akkor hangzott el a lánytól az ominózus mondat.
– Dehogynem, holnapután reggel 8-kor találkozunk a szokott helyen, az óra alatt.
Aztán a tömeg elsodort egymástól, én meg azon kezdtem gondolkodni, hol lehet a szokott hely és az említett óra, de hamar rájöttem. Két nap múlva találkoztunk a Moszkva téren. 37 év telt el azóta, és ezzel a szőke lánnyal együtt vagyunk jóban, rosszban, Ő a feleségem, két gyermek, egy fiú és egy lány is született a frigyünkből.
Mikor bezárt megismerkedésünk színhelye, kicsit meghalt a lelkünk egy darabja is, de amikor újranyitott, az elsők közt látogattuk meg, hogy bepótoljuk az elmaradt fotót szeretett Ifiparkunk lépcsőjén.
Hát ez az én kis ifiparkos történetem.
A nyitóképen Galgóczy Árpád és Galgóczyné D. Katalin látható a Budai Ifjúsági Parkban, néhány évvel később.
Fotó forrása: Fortepan/UVATERV.
Szerző: Galgóczy Árpád és Galgóczyné D. Katalin
A szöveg a Volt egyszer egy Ifipark... című kötetben jelent meg.
A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.
