A hatvanas évek elejétől enyhült a jazzel szembeni hivatalos ellenállás, attól fogva nem számított már káros, dekadens műfajnak. Az állami elfogadás újabb lépéseként 1962 őszén a KISZ központban úgy döntöttek, saját klubot is kaphat a zene.

A Budapesti Ifjúsági Jazz Klub az Ifjúsági Park téli helyiségében, a Bajcsy-Zsilinszky és az Alkotmány út sarkán, a Dália presszóban nyílt meg, 1962. október 25-én. A klub elnöke Kertész Kornél zongorista-zeneszerző, az Astoria Jazz Quartett vezetője lett, a védnökséget pedig olyan szakemberek vállalták, mint Bágya András, Petrovics Emil, Pernye András, S. Nagy István vagy Szinetár Miklós. Hetente egyszer, csütörtökön tartották a klubesteket, de a koncertek mellett jazztörténeti előadások, lemezbemutatók, jam sessionök is szerepeltek a programban, sőt a Dália egy saját szaklapot is megjelentetett.

A belépéshez nem csak érvényes tagsági igazolvány, de öltöny és nyakkendő is szükséges volt. A színpadon megfordult a hazai jazz-élet színe-java, Tomsits Rudolf, Kertész Kornél, Gonda János, Dobsa Sándor, Pege Aladár, Gary Attila, Deseő Csaba, Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György és a cseh Karel Krautgartner, de játszott itt a Benkó Dixieland Band, az Astoria Jazz Quartett és a Qualiton Jazz együttes, sőt, még a BBC is készített felvételeket a klubban.

A Dália kezdetben nagy szenzációnak számított, már az első két klubnap után ötszáz körül volt a tagok száma. Szakmabeliek, művészek, írók, újságírók, értelmiségiek alkották a törzsközönséget, és persze fiatal zenészek is jártak ide, hogy pár fogást ellessenek. Laux József, Benkő László, Latzin Norbert, Bajtala János és Frenreisz Károly egyaránt kiváltotta a tagságit. Később az amatőr napokon már a beatzenekarok is lehetőséget kaptak, az Omega, a Bajtala és Szörényiék is játszottak itt.

A klub fénykora nem tartott sokáig, a vezetőség és a KISZ között megromlott ugyanis a viszony, és idővel csökkent az érdeklődés is, mert a fiatalokat elszipkázta a beathullám. Az első magyar jazzklub 1964 áprilisában zárt be. Csak másfél évig működött, jelentősége mégis meghatározónak bizonyult. Szélesebb körben is elfogadottá tette itthon a műfajt, bekapcsolta a magyar jazzéletet a nemzetközi vérkeringésbe és számtalan későbbi nagy zenészegyéniségnek biztosított bemutatkozási lehetőséget.

Fotó: Cseh Tamás Program.

Szerző: Fábián Titusz

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.