Volt egyszer egy beatkorszak

„E próbálkozások azért hasonlítanak a közönség fejében egymáshoz, mert másmilyenek, mint amiket eddig hallottak“ – a magyar új hullám dióhéjban

2018. február 21. - beatkorSzaki

vagtazo_halottkemek_koncert_1987.jpg

A Vágtázó Halottkémek

Míg nyugaton viszonylagos linearitás figyelhető meg az underground könnyűzene világában (a punk lassan post-punkba hajlik, majd ez is átadja a helyét a new wave-nek, szintipopnak, dark wave-nek és a gótnak), addig nálunk ez is kicsit másképp nézett ki a nyolcvanas években. Az ugyan Magyarországról is elmondható, hogy az underground törekvések javarészt egymásból alakultak, azonban csak egy bizonyos ponttól. Nagyon sokáig ugyanis csak egymás mellett létező és egy csoportba sorolt kezdeményezések voltak. Így történhetett meg az is, hogy a közvélemény new wave-ként vagy új hullámként emlegeti a különböző underground műfajokat.

A mi újhullámunk valójában nagyrészt art punk vagy alternatív pop (kevésbé rock) zenekarokat takar, akik jellemzően már nem a tinédzsereket szólítják meg, hanem a fiatal, egyetemista korú értelmiségieket, művészeket – minthogy maguk a zenészek is ezekből a körökből kerülnek ki. Lázadásuk is kevésbé agresszív, csörömpölő, sokkal inkább elvont. Annyit mindenesetre megtartanak a punkból, hogy a művész és a közönség közötti kapcsolat sokkal közvetlenebb, és a különböző együttesek között is nagy az átjárás. A koncertek szintúgy kis klubokban zajlanak, nem pedig nagy tömegrendezvényeken.

Előadásmódjukra, szövegeikre jellemző az irónia, a groteszk használata, az egymásnak ellentmondó, egymást idézőjelbe tevő sorok. Eleinte mindenféle külsőségektől mentesek az előadások, később a koncerteket gyakran vetítések, performanszok kísérik – vagy éppen fordítva. Közönségüket tekintve elmondható, hogy míg a punkban szoros baráti (vagy rivális) társaságok, bandák jártak a koncertekre, itt inkább az egyéneknek volt nagyobb szerepe, akik persze látásból általában ismerték egymást – hiszen mindig ugyanazok jöttek ezekre a rendezvényekre –, de inkább lazább csoportok szövevénye alkotta a közönséget. Nem is a zenei irányzattal vagy az együttesekkel azonosították magukat ezek az illetők, hanem a szélesebb progresszív értelmiségi-művészkörrel. Egy egymással cinkosan összekacsintó individuumokból álló közösségről van szó tehát.

„Azért jöttünk, hogy eltöröljük a hetvenes éveket!“

Az új hullám első vonulatához tartozott a Vágtázó Halottkémek, a Bizottság, az URH, a Balaton, a Neurotic, a Kontroll Csoport (két utódzenekarával a Sziámi Sziámival és a Kampec Doloresszel) valamint a Sex-E-Pil és az F.O. System, a profik közül pedig a Beatrice és a KFT. A másodvonalat a 2.Műsor, a Balkán FuTurist, az Ági és a Fiúk, a Keleti Fény, a Csiga-Biga, az Orkesztra Luna, a Spenót, az Art Deco, a Bp. Service, a Cro-magnoni Cola, az Aktus, az Embersport, a Pál Utcai Fiúk, a Satöbbi, a Sikátor, a Csokonai Vitéz Műhely, az Elméleti Tömb, a Kézi-Chopin, a Millenniumi Földalatti Vasútvonal, a Rolls Frakció, a GM49 és az Art Reaktor alkották.

A következőkben a főbb zenekarokról szólunk kicsit bővebben.

A mozgalom első pillanatának az 1978-ban a Spions Anna Frank Emlékestjét tekinthetjük. Két további koncert után a zenekar feloszlik, tagjai Franciaországba disszidálnak. Ennek ellenére nagy hatást gyakorolnak számos későbbi formációra.

Noha a VHK (Vágtázó Halottkémek) hangzása is meglehetősen nyers, punkságuk mégsem ebben, mintsem inkább az energiáikban és azok átadásában keresendő. Jelentős szerepet kap náluk a teatralitás – műsoraikat a nyolcvanas évek közepétől a Rituális Színház vezeti be.

Az URH érdekesen alakult – előbb volt koncertlehetőségük, minthogy egy énekest fel tudtak volna mutatni. Végül egy szerencsés véletlen során került hozzájuk Müller Péter erre a posztra. Zenélni is majdhogy a színpadon tanultak meg, s habár újító, kemény, szókimondó és ugyanakkor sikeres kezdeményezés volt az övék, hamarosan külön folytatták a tagok. Menyhárt Jenő az Európa Kiadóba, Müller Péter pedig a Kontroll Csoportba nyargalt át.

A Kontroll Csoport ekkorra túljutva a punk korszakán már érettebb hangon tudott megszólalni, szándékosan kerülve mindent, ami rockos: egyéni, színes, rengeteg műfaj egyvelegéből összeállt popzene lett az övék. Lázadásukat kellemes hangzás mögé bújtatták, tulajdonképp ez volt az ő mutatványuk. Feloszlásuk után több, a szcénán belül népszerű utódegyüttes jött létre, mint például a Kampec Dolores, a Sziámi Sziámi vagy a Balkán FuTurist.

Az Európa Kiadó inkább a rockhoz közelített, de nem lett sablonos, színtelen vagy túlcsiszolt, megmaradt avantgárdnak, mégis kiforrottnak.

A Bizottság (később A.E. Bizottság) volt ennek a szubkultúrának a harmadik nagy húzóneve, az imént említett Európa Kiadó és Kontroll Csoport mellett. Legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy magukból csináltak viccet a színpadon. Szövegeikben az abszurd humor és a paródia jut érvényre, zeneileg pedig teljesen eklektikusak. Kevésbé jellemző rájuk a politikusság, inkább a művésziességre helyezik a hangsúlyt, szellemiségükben pedig a dadát idézik.

A visszafogottabb, líraibb vonalat a Trabant és a Balaton képviselik. A Trabant zenéjét eredetileg csak kazettán kívánta terjeszteni, koncertezni egyáltalán nem akart, amolyan szobazenekar volt. Víg Mihály vezetésével aztán a két együttes összeolvadt, ezután Méhes Marietta lett az énekes.

Ahogy közeledünk az évtized végéhez, a hazai undreground kultúrába is megérkeznek a sötétebb tónusok. 1987-re már komoly, hivatalos rajongótáborral bír nálunk a Depeche Mode, s legalább ilyen népszerű a The Cure is. Ehhez a táborhoz köthető a későbbi dark/gót/grufti szubkultúra csírája, akiket olyan együttesek képviselnek a rendszerváltás környékén, mint a Sex-E-Pil vagy F.O. System (illetve később az egyáltalán nem underground, mégis a dark-körökben egészen népszerűnek mondható szintipop zenekar, a Bonanza Banzai).

Az F.O. System a dark wave irányzatot képviselte. Letargikus hangulat, nyomasztó, baljós hangzásvilág jellemzi zenéjüket. Rövid létezésük alatt mindössze egy lemezt adtak ki 1990-ben, majd az 1991-ben tartott búcsúkoncertjük után a banda feloszlott.

f_o_system.jpg

F.O. System

A Sexepil (későbbi írásmódjuk szerint) legfőbb ihletői, ahogyan a nevük is sugallja, a Sex Pistols és a Public Image Ltd (Johnny Rotten Pistols utáni zenekara). 1992-ben Björk előzenekaraként játszottak Budapesten, majd 1995-ben, utolsó lemezük felvételét követően eltűnnek a zenei életből.

Alapvetően elmondható, hogy a magyar „földalatti“ együttesek zenéjére olyan előadók hatottak leginkább, mint David Bowie vagy a The Velvet Underground, de nyomukban sokféle különböző műfajú, hangzásvilágú zenekar bontakozott ki hazánkban. Az ekkor induló előadók tulajdonképpen magukba szívnak és megforgatnak minden addigi ismert műfajt, és ezek keveredéséből, különböző módon való felhasználásából jönnek létre azok a mainstreamtől és egymástól is nagyon eltérő zenék, amiket összefoglalva ma new wave-nek, azaz új hullámnak nevezünk.

Fotók: magyarnarancs.hu.

Felhasznált irodalom:

Szőnyei Tamás: Az újhullám évtizede II., Katalizáror Iroda, Budapest, 1992.
Klaniczay Gábor: Ellenkultúra a hetvenes-nyolcvanas években, Noran Kiadó Kft., Budapest, 2004.
Rácz József: Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák, Scientia Humana, Budapest, 1998.
Jávorszky Béla Szilárd–Sebők János: A magyarock története 2., Népszabadság könyvek, 2006.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül. 

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr7813686540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása