Igencsak különleges megjelenési formája volt a magyar rockzenének, amikor Magyar Kereskedelmi Kamara egy hanglemezmelléklettel ellátott kiadványt készített. 1976-ban jelent meg Magyarország: régi és új címmel az album, amely tulajdonképpen egy dupla nagylemezborítóba középen befűzött füzet volt. Képekben mutatta be a változó Magyarországot, tematikus oldalpárokban bal oldalon a „régi”, jobb oldalon pedig az „új” élet képeivel. Az oldalpárok a nehézipart, a műszaki találmányokat, a közlekedést, a híradástechnikát, a könnyűipart, az élelmiszeripart és a vegyipart tematizálták. Német, orosz és angol nyelven sorakoztak egymás után a képaláírások.

Azonban az album igazi „mutatványa” a bőkezű hangzóanyag volt, ugyanis értelemszerűen a dupla borító mindkét fele rejtett egy-egy nagylemezt. A régit a Chorearum Collectanea – Magyar vonatkozású késő reneszánsz táncok című régizenei nagylemez jelképezte (SLPX 11498), amelyen a Camerata Hungarica együttes volt az előadó. A borító második felében az új korszakhoz köthetően A kenguru című film zenéje lapult (SLPX 17460), rajta egy akkor átfogónak tekinthető válogatással a legnépszerűbb előadóktól (a Locomotiv GT, a Skorpió, az Omega, Zalatnay Sarolta, az M7, a Generál, a Bergendy, a Gemini és a Fonográf). Mindkét hanglemez azonos volt az egyébként külön-külön forgalomba került kiadványok korongjaival. Mivel az album szövege nem tartalmazott utalást a lemezmellékletekre, ezért azok mellé elhelyeztek egy-egy egyszerű mellékletlapot a főbb adatokkal.

Érdekesség, hogy 1976-ig, A kenguru zenéjének kiadásáig még csak egy válogatáslemez jelent meg magyar rockzenei előadókkal. (Ez az Ezek a fiatalok című film albuma volt 1967-ben, amelyet azonban az Illés-számok döntő túlsúlya miatt sokszor az Illés-együttes első sorlemezének is tekintenek.) Így talán logikus választásnak tűnt, hogy A Kenguru-filmzenét választották a reklámalbum „új” oldalához. A „régi” oldalhoz pedig egy reneszánsz táncokat tartalmazó album került – így a rockzenét a hetvenes években illető szóhasználatot alapul véve tulajdonképpen mindkét lemezen „tánczenét” hallgathatott az album tulajdonosa.

Nem ismerjük a reklámkiadvány terjesztési módját, de azt minden bizonnyal a Magyar Kereskedelmi Kamara végezte. Az albumon impresszum nem szerepel, csak a Kamara megnevezése a hátsó borítón. A képes album reprezentatív kivitelével elsősorban ajándékozási célra lehetett alkalmas. A kétlemezes dupla album azonban már csak gyártási értéken véve is komoly összegbe kellett, hogy kerüljön. Ezért feltételezhető, hogy nívós ajándékként kezelték, és a terjesztésben nem osztotta egy egyszerű kis reklámfüzet sorsát.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.