Az 1947. december 14-én született Zalatnay (születési nevén Zacher) Sarolta Koncz Zsuzsa és Kovács Kati mellett a beatlányok hármas fogatát erősítette. Éneklésébe tökéletesen be tudta illeszteni a luxemburgi stílus jegyeit, s az évek során számos műfajt kipróbált, többnyire sikerrel.
Gyerekkorában sokat járt az Operába és a Zeneakadémiára, így hamar elhatározta, hogy művésznő szeretne lenni. Tinédzserkori lázadása azonban elfordította a komolyzene, s főként az opera világától. Felhagyott a zongorázással, a Luxemburg rádió angol zenéit kezdte el hallgatni, s lassacskán betéve tudta az összeset.
Könnyűzenei karrierje úgy kezdődött, hogy a Toldy Ferenc Gimnáziumban, ahová többek között Török Ádámmal együtt járt, téli bált rendeztek, ahol a Scampolo zenekar is fellépett. Cini gondolt egyet, s megkérdezte Komár Lászlót, a frontembert, van-e énekesnőjük. Komárnak tetszett a dekoratív lány, így végül beleegyezett abba, hogy meghallgassa, hogyan is énekel. Telitalálat volt, így elkezdtek együtt dolgozni, később pedig egy pár is lettek. 1964-es Budai Ifjúság Parkbeli koncertjükön akkora hatást gyakoroltak a tizenkétezer fős közönségre, hogy a fáma szerint a két taxival a helyszínre érkező bandát autóstul a levegőbe emelték. Cini később igazgatói engedéllyel felléphetett a Bartók Színpad amatőr vetélkedőjén, ahol a legjobb szólistának járó díjat kapta. Ennek a vetélkedőnek a zsűrijében ült Bergendy István, akinek karrierje szempontjából talán a legtöbbet köszönheti az énekesnő: 1965-ben elintézett neki egy ORI-műsort, majd a tévében is szerepeltette. Zalatnay 1966-ban második helyezést ért el a táncdalfesztiválon. A Scampolo feloszlása után Cini a Dogsban volt szólista, majd a Metroval dolgozott együtt. Ekkor ismerte meg Frenreisz Károlyt, aki a következő szerelme lett.
Az 1967-es táncdalfesztiválon Presser Gábor hangszerelte a díjnyertes dalát, a Nem várok holnapigot. A zsűri magyar-angol tagja egy londoni szerződést ajánlott fel az énekesnőnek, aki eleinte ahhoz a kiadóhoz került, ahová a Bee Gees is leigazolt. Cini így ismerkedett meg Maurice Gibbel is, akinek a menyasszonya volt. Később állítólag szoros szálak fűzték Brian Mayhez is, akivel szintén Londonban találkozhatott először. Első angol kislemeze a Szervusztok, régi barátok volt, a másodikat pedig a Spencer Davis Group házi szerzője jegyezte, azonban egyik kiadvány sem ért el nagy sikereket. Pedig a magyar nagykövetség mindent megtett: az album prezentálására háromszáz fontos angol popzenei szereplőt hívott meg.
1969-ben jelent meg az Change of Heart/I Am a Woman című Zalatnay-kislemez. Cini hamarosan hazajött, és az akkoriban alakuló Locomotiv GT-vel kezdett együtt dolgozni. 1971-ben ismét megnyerte a táncdalfesztivált Fák, virágok, fény című dalával, s megjelent a János bácsi pipája című albuma is, mely a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat sikerlistájának második helyén végzett, az Ifjúsági Magazin pedig az első helyre rangsorolta. 1972-ben Cini szerepelt a Fuss, hogy utolérjenek című filmben, melyet több másik szerep követett. 1973-ban megjelentetett egy újabb angol nyelvű lemezt (Supraphon), hamarosan azonban magánéleti problémái adódtak, ami kihatott a zenei együttműködéseire is. Frenreisz Károllyal elváltak útjaik, s a következő fontos férfi az életében Révész Sándor lett, aki később feleségül is vette. Közös turnéra mentek a Minivel és a Generállal, melynek akkoriban Révész volt az énekese. Ezzel párhuzamosan az énekesnő megalapította a Cini és a Tinik nevű zenekart Várszegi Évával és Postássy Julival.
Zalatnay Saroltának komponált Demjén Ferenc, a korábban említett nívós bandákon kívül játszott együtt Tolcsvayékkal, a Karthagóval és az Omegával is. Koncertezett számos országban, Anglián kívül Csehszlovákiában, Jugoszláviában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban is.
A nyolcvanas-kilencvenes években összesen hét lemeze jelent meg, s időközben több könyvet is kiadott. A kétezres évek elején a bulvármédiába is bekerült, mikor letöltendő börtönbüntetést kapott, csalás miatt ítélték el. 2006-ban szabadult. Ezután kiadott három lemezt, jelenleg főként állatvédőként tevékenykedik, azonban fellépéseket is vállal.
Fotó: Index, Fortepan/Braun Antal.
Szerző: Murzsa Tímea
A szöveg alapjául Sebők János-Jávorszky Béla Szilárd A magyarock története I.-II. és Miklós Tibor Keresem a szót, keresem a hangot című kötetei szolgáltak.
