Be kell vallanom, elfogult vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban. Mind a főszereplőt, Rudán Joe-t, mind pedig a szerzőt, Szentesi Zöldi Lászlót a barátomnak mondhatom.

Úgy gondolom, Rudán Joci nagyon megérdemelte ezt a kötetet! Talán ő az utolsó klasszikus értelemben vett magyar rocklegenda. Ezt a szót manapság boldog-boldogtalanra használják, így kilúgozódik eredeti jelentése, Joe esetében viszont más a helyzet.

Ha Budapesten kezdi a pályáját, egészen biztosan egy évtizeddel hamarabb ér el országos népszerűséget és még a rendszerváltás előtti – Bródy szavaival élve – „eredeti sztárfelhalmozási időszakának” lehetett volna részese és haszonélvezője. 1990 után a legtöbbek a klasszikus magyar hardrock, vagy a metál területén már nem élhették meg azt a sztárkultuszt, ami igazi legendákat „termelt”.

Joe tehetsége, egyénisége, közvetlensége miatt azonban még a vidékiség hendikepjével is tartós sikert aratott. De ne hallgassuk el azt sem, hogy majdnem elkallódott az alkohol miatt. Szimpatikus, hogy kendőzetlenül nyilatkozik a könyvben erről is, nem próbálja a múltat elhazudni, magát a valósnál jobb színben feltüntetni. Beszél a hangja változásáról, élete jó és rossz döntéseiről. Mindezt emberi, őszinte hangon. Ugyanezzel az őszinteséggel és mértéktartással nyilatkozik zenésztársai jó és rossz oldaláról is. A könyv bővelkedik humorban, sorjáznak a vidám rock and roll történetek, de ügyesen kerüli el a memoárkötetek legfőbb csapdáját, nem válik „mosolyalbummá”. A végeredmény elegánsan mértéktartó. Nem rúg páros lábbal senkibe, de nem kerüli a konfliktusokat sem.

Az elmúlt években volt szerencsém nyomon követni a munkát, láttam, hogy milyen jó hangulatban készültek a beszélgetések, ebben a könyvben benne van a szeretet. És érzékeltem azt is, hogy amit Szentesi Zöldi László nem írt meg, mert az interjúk során nem beszéltek róla, azt Joe remek írói vénával egészítette ki a szöveg véglegesítése során.

Szentesi Zöldi László: Rudán Joe, Magánkiadás, Budapest, 2021.

A kötet bemutatóját 2021. december 3-án, 10 órakor tartják a budapesti Rockmúzeumban.

Szerző: Bálint Csaba

Nyitókép: Rudán Joe archívuma

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.