Volt egyszer egy beatkorszak

„Egy, ami fontos, mindig haladjunk, sose álljunk…”

Fél évszázada jelent meg az „első, igazi” Bergendy-nagylemez

2022. március 24. - beatkorSzaki

fortepan_56511.jpg
A Bergendy együttes első, saját dalokat tartalmazó albuma csak az 1972-es tavaszi hanglemezpiacon láthatott napvilágot. A dalok felvételei a Rottenbiller utcában már 1971. május 20-a és július 21-e között elkészültek, de a Hanglemezgyár a banda saját dalai előtt – különféle okokból – még kiadott egy, a kor legmenőbb (?) slágereit tartalmazó válogatásalbumot (Beat ablak) a Bergendy előadásában.

Hogy ennek mi lehetett az értelme? Talán semmi, de utólag visszatekintve azért találhatunk a dologra némi magyarázatot. Az MHV az 1980-as évek elejéig nem licenszelte teljes nagylemezek hanganyagát nyugati előadóktól. A hatvanas évek elejétől a menő slágereket legfeljebb magyar táncdalénekesek énekelhették el, vagy vezető beatzenekarok játszhatták fel kislemezre. Utóbbiak közül az Illés kevésbé vett részt ilyesmiben, mert 1966-tól ontották remekebbnél remekebb saját dalaikat. A Metro 1966-ig készített feldolgozásokat külföldi dalokból, tőlük vette át a stafétát az Omega, akik még 1967-ben is rögzítettek átiratokat nyugati slágerekből.

A Lemezgyár számára szükséges volt a látszat, hogy – ha épp átiratok formájában is – de teret engedjen a nyugati zenének. Így jelenhetett meg például 1970-ben egy „Táncdal” válogatáslemez a The Bluebirds, a The German Top Five és a The Strangers előadásában Qualiton címkén, ami olyan dalok feldolgozásait tartalmazta, mint a Bend Me Shape Me (American Breed), a Simon Says (1910 Fruitgum) vagy az Ob-la-di ob-la-da (Beatles).

A Bergendy a Beat ablakon néhány tucatdal mellett valódi rockot is játszott. Hallhatjuk a német Rattles The Witch című számát, vagy a Deep Purple Black Night-ját is. A slágerek közül jól szól Tommy Roe Dizzy feldolgozása vagy a Hotlegs Neanderthal Manje, de a legérdekesebb a Chicago 15 or 6 to 4 című dalának átirata – nyilván a fúvósok szereplése miatt…

Ám mindezt összevetve mégsincs ennek a lemeznek sok teteje, annak tükrében pedig még inkább így van ez, ha tudjuk, hogy a Beat ablak megjelenésekor a Bergendynek már szalagon volt néhány csodálatos saját szerzeménye is!

Az első, igazi Bergendy-nagylemez dalainak jó része már 1970-ben megszületett, a zenekar játszotta is őket koncertjein, így már a ’71 májusi felvételek is „késeinek” tűnhetnek…

A Te is jársz néha tilosban című szám a lemez nyitódala. Egy jól kitalált, egyszerű gitármotívum vezeti, ami gitárszóló gyanánt kicsit kibővítve, a dal közepén visszatér. Maga a szóló és a jobbról hallható ritmusgitár szólam egy élő egyenesben felvett, bekötések nélküli sáv, amin jól hallható egy hangfelvételi újdonság: Oroszlán György talán először használt magyar hangstúdióban, elektromos gitáron kompresszort. Ezért hallhatjuk még azt is, ahogyan pengetője a gitár húrjaihoz ér.

Egy akusztikus gitár is ritmizál balról, amit valószínűleg szintén Oroszlán György penget, és ami ad egy kis ska-beütést is a felvételnek. A basszusgitár szólama mozgalmas, Demjén Ferenc és Debreczeni Csaba nagy lendülettel húzza előre a dalt. Demjén éneke remek, a nyers vokálban Bergendy István és Péter mellett Hajdú Sándor is részt vesz.

„Újév hajnalán olyan szédült volt fejem,
Hogy én rögtön megfogadtam: többé nem teszem!
A szédülés, s az újév régen elmúlt már,
Újra jóbarátok lettünk, én és a pohár…”

A dal hangszerelésében nem szerepelnek fúvósok, a kompozíció célja a jókedvű felütés, ami maradéktalanul sikerül is: rágógumirock, de a minőség megkérdőjelezhetetlen!

A lemez és a magyar rocktörténet egyik legalulértékeltebb dala a Részeg hajnalok, amely a lemezcímke tanúsága szerint Latzin Norbert és S. Nagy István szerzeménye. Latzin zeneszerzői kvalitásait természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, de a felvétel középpontjában mégsem az ebbéli zsenialitás áll.

A dalt Oroszlán György gitárja vezeti be két szólamban, a két sávot a sztereótérben panorámázták szét. Jobbról hallhatjuk a kíséretet; az akkordok a kompresszornak köszönhetően egy tömbből faragottak, a gitáron megszólaltatott harmóniák úgy szólnak, mint egy „harang”. Balról halljuk Oroszlán ereszkedő dallammenetét, amelyben maga a tonika, a G-hang végig jelen van, így ereszkedik le D-től A-ig. A kompresszorral felvett gitársávok annyira csodásan szólnak, Oroszlán György játéka olyan kiváló, hogy már ennyi is elég lenne ahhoz, hogy ez a dal a magyar rock-történelemkönyv első oldalain szerepeljen… Ám a Bergendy tovább folytatja.

Az első verze után hallhatjuk a szaxofonok és a trombita fanfárját, amit megtámogat a ritmusszekció is. Debreczeni Csaba ideges ritmusképlete „kettő-négyre” (a pergővel együtt) emelt lábcint alkalmaz, ami a Hot Chocolate I believe in love című, 1971. januári számában vált jellegzetessé, talán Debreczeni is innen merítette és formálta az ötletet a Bergendy-dal képére. (Akkoriban a dobosok még valóban a zene részét képezték, a magamutogatás csak a kellő időben és helyen volt jelen, nem folyamatosan!) A kérlelhetetlen dobolást Demjén vehemens és mozgalmas (oktávugrás, szeptim és kvint) basszusszólammal egészíti ki, ám a koronát a dalra a Bergendy fúvós-szekciója teszi fel. Hangszerelésük végig diszkréten építkezik, a szaxofonok játékát Hajdú Sándor trombitája mindig a megfelelő helyen egészíti ki, emeli meg a hangzást csatlakozásával.

A markáns, rockos verzék után a G-dúrból C-dúrba váltó refrén melodikusabb hangot üt meg, hatásos, hogy a dobon és a basszusgitáron kívül csak a szaxofonokat halljuk a kíséretben. A szellős megszólalásban jól érvényesül Hajdú Sándor felsőterce is. 

A dal lezárásában hallhatjuk Oroszlán György fuzz-pedálos, némileg pszichedelikus ízű gitárbetétjeit, amit a fúvósok egészítenek ki.  Ők aztán a befejezésben komolyabb szerephez jutnak, hangzásuk itt tényleg emlékeztet a Blood, Sweat and Tears arrangementjeire.

Az Ismeretlen ember Demjén Ferenc és Latzin Norbert szerzeménye. Egyszerű ballada D-ben, ha nem a Bergendy adná elő, talán egyszerű helykitöltő lenne, ám így mégsem az. Oroszlán ritmusgitárja jobbról szól, ezúttal nem zavar sok vizet, csakúgy, mint a balról hallható, Latzin által megszólaltatott Hammond orgona sem. A ritmusszekció markáns, Debreczeni dobjai meglepően az előtérbe kerültek: pergője úgy szól, mintha egy nagy robajlást hallanánk. A fúvósszekció jelenléte folyamatos, érdemes miattuk többször, figyelmesen meghallgatnunk a dalt. Sosem játsszák ugyanazt, mindig apró variációkat eszközölnek szólamaikban, és ez a játékosság és finom furfang igazán megkapó tud lenni!

A verze-refrén szerkezetet egy, a fúvósok és megzengetett háromszólamú kórus szereplésével beiktatott szakasz töri meg. Az éneklés kristálytiszta, a Bergendy – manapság sajnos kevéssé számon tartott – énekeseinek tehetségét dicséri.

A Hétköznapi balladák progresszív-ízű szerzemény gonosz akkordokkal és ritmusképlettel, baljós szaxofonokkal és hard rockos Hammond orgonával. A – ha úgy tetszik – refréneket a Bergendy kórusa énekli, a verzék viszont Demjén énekével megnyugszanak némileg. A felvétel ékköve Hajdú Sándor trombitaszólója, amit kisvártatva kiegészítenek a szaxofonok is.

Humoros, ám a töményen zseniális szerzemény a Skót dudás című dal. A fuvolaközpontú felvezetés ugyanúgy visszhangozza a skót indulók hangulatát, mint Demjén Ferenc korábbi zenekarának, a Meteornak Gárdista című felvételét. A vezető szerep Bergendy Péter fuvolájáé, a „skót duda” szerepében Bergendy István szaxofonja mellett Oroszlán György gitárja tetszeleg (mint a jellegzetes orgonapont). Az összhatás remek, érkezhet is Demjén Ferenc a mókás versszakok előadásával:

„Egy dundi kis dagi dudás, ki nem csinált sohase’ mást,
Csak nyomta a dagi dudát, elvesztette asszonyát,
Ki egy házzal arrébb állt, furcsa módon ott is élt egy skót dudás.

Egy dundi kis dagi dudát, a skót dudás padlóhoz vág,
És felüvölt ez a legény: addig lennék én szegény,
Amíg újra visszatér, ide nem jön többet, annyit mondok én””

A humort a dalszövegben is és a zenében is felváltja a komolyság. A szöveget tekintve: a főhős skót dudás rájön, hogy nőt még csak-csak találhatna, de egy újabb esküvő rengeteg sok fontot emésztene fel, akár az elszegényedés réme is fenyegethet!

A zenét vizsgálva a történések azonban sokkal érdekesebbek: a Bergendy a skót indulók világából hirtelen garázsrock bandává vedlik. A ritmusalapot Debreczeni teremti meg a pergődob káváján és egy kolomppal, erre rétegződik egy masszív basszusgitár-gitár unisono. Oroszlán gitárján ismét ott a fuzz-pedál, amitől a hangzás még erőteljes pszichedéliát is kap…

Ennek köszönhetően a Skót dudás az utókortól inkább elismerést érdemel a becsmérlés vagy a teljes közöny helyett. Két egymástól ennyire különböző zenei világot ilyen minőségben egyesíteni szakmai és előadói csúcsteljesítmény! Ilyenformán félretolni, róla tudomást nem venni és hagyni, hogy eleméssze az enyészet, az pedig szégyen.

A Jöjj vissza, vándor című dalt azt hiszem nem kell bemutatni a kedves olvasóknak. Nemcsak, hogy a lemez legnagyobb slágere ez, hanem a Bergendy talán legszéleskörűbb ismertségnek örvendő dala is.

Hangszerelése egyszerű és szép, mely szépség csak lassan, fokról-fokra építkezve teljesedik ki. Az első verzéket a ritmusszekción kívül csak Oroszlán György (ismét) kompresszált ritmusgitárja (jobb oldal) és balról – vélhetőleg – xilofonon előadott akkordbontások kísérik. A hamar megérkező bridge E-dúrból A-dúrba vált, ahol már a vonósok is belépnek, amelyek egészen a dal végéig, változó intenzitással maradnak is.

A következő bridge már fuvola felvezetéssel indul és hallhatunk a háttérben egy harsonát, majd később egy röpke kürtszólamot is.

A dal kiteljesedését a vonószenekar erőteljesebb jelenlétén túl egy másik esemény is elősegíti: egy D, majd egy C-dúrral a dal eredeti hangneméből, E-dúrból H-dúrba modulálnak, a kivitelezésben Bergendy Péter fuvolája is fontos (és csodálatos) szerepet kap. Demjén Ferenc hangja szárnyal, énekesi képességei, széles hangterjedelme ebben a dalban válik igazán szembetűnővé.

A B- oldalt nyitó Jelszó love, szeretet ismét nem nélkülözi a humort, a felütése is zenei-irónia: a szaxofonok és a trombita a Szeressük egymást gyerekek című örökzöld sláger refrénjének motívumait visszhangozzák.

A ritmizálás zseniális: Debreczeni Csaba dobjai robajlanak, melyekhez Demjén társul az alaphang és a kvint között kimérten ugráló basszusgitárral. Oroszlán György két gitársávot is felvett, melyeket a sztereótérben panorámáztak szét. A sávokon ismét jelen van a kompresszor, de azért hatásos a nyers, elektromos gitárhang, főleg, hogy a rágógumis hangzásba némileg belekeveri a bluest a tonika, avagy egy C-dúr szeptim formájában. A szövegsorok között gyönyörű a fuvola és a szaxofon kis unisonója, ami a bridge alatt még szebb szólammá fejlődik. Talán ezt ellensúlyozza az elképesztően karcos szólórész, ami a fuvola és Oroszlán fuzz-gitárja által előadott unisono.

„Hogy ne bántsanak az emberek
És kezet nyújtsanak ököl helyett, mondd: love, love…
Hogy virág teremjen vér helyett,
És ne szóljanak a fegyverek, mondd: love, love…

Kutathatod a nyelveket, a legszebb szó is ez lehet,
Míg könnyeket hozott a gyűlölet, a szerelem sok kis gyermeket.
Tőle kaptuk az életet, így nélküle élni nem lehet,
Hogy elűzzük végre az éjszakát, mondjuk együtt a szeretet jelszavát…”

A Búcsúzom tőletek, cimborák hosszú, progresszív hatásokat mutató szerzemény. A dal leginkább Oroszlán György évődő fuzz-gitárszólama köré szerveződik, de a muzsikus ezen felül a kíséretben is részt vállal: jobbról hallhatunk egy finom, 12-húros akusztikus gitárt is.

Az első verze viszonylag „simán” hangzik el, ám a második versszakban már a szaxofonok is belépnek diszkréten, csupán a sorok között. A bridge alatt a fúvósok a háttérbe húzódnak, Latzin Hammondját is csak a hangkép hátsó fertályából hallhatjuk előtűnni.

A dal közepén az őrlődő hangulat hirtelen megváltozik, Debreczeni Csaba ritmusképlete a Deep Purple The Mule című dalát idézi. (A dal a Purple Fireball című nagylemezén hallható, mely lemezhez – jelesül a Fools című számhoz – a Bergendy még egyszer visszatér egy évvel később, a 6.20-as című dalban.). A szakasz előadásában csak a dob, a basszusgitár és a gitár vesz részt, ám a szaxofonok csak épp kíséretként vannak jelen. Oroszlán fuzz-gitárszólója ismét remek, újfent pszichedelikus garázsrock hangvételű.

A tempó aztán visszalassul, az utolsó verzében a Hammond előbbre keveredik, de Oroszlán szólógitárja még mindig legyőzhetetlennek tűnik. Áttörést mindössze a dal legvégén sikerül elérni, amikor Oroszlán évődő gitártémáját átveszik a szaxofonok (a gitár teljesen el is tűnik), s mellettük teret nyerhetnek Latzin Norbert csillogó Hammond-futamai is.

Csodálatosan kerek és pedáns popdal a Papírsárkány. Megkapó, hogy a szám mindjárt a refrénnel kezdődik, így már az elején kidomborodhatnak az unisonóban játszott arpeggiok, amelyek a kompozíció lényegi elemei. Az unisonóból ismét kitüremkedik a fuzz-gitár, de ezúttal a kiváló vokáléneklés felülkerekedik rajta.

A verzék is csodálatos ritmizálásra épülnek a ritmusszekció és Oroszlán György gitárjának segítségével. Ezt ellensúlyozza a bal csatornában hallható zongora, amelyre erős kompressziót tettek, ezért teljességgel betölti a teret, Latzin Norbert játéka „szétfolyik” a fülünkben. A zongorasávban, 1’09”-nél hallhatunk egy „kasu” zongoraakkordot is, valószínűleg az alap olyan jól sikerült, hogy szemet hunytak efölött az apró hiba fölött.

A szólórész gyönyörűen kitalált, a trombita és a szaxofon adja elő terc-párhuzamban. A dal kecsességét még Demjén Ferenc éneke és persze dalszövege is megtámogatja – szinte látjuk, ahogyan a dal főhőse, a kisfiú a földre esik és sárkánya a messzi égbe száll…

„Az egyik pillanatban elszürkült az ég,
A zsinór elszakadt kezemben és én a földre estem.
A papírsárkányt nyomban elfújta a szél,
Elszállt más tájak fölé, egy más világ fölé,
egy új világ felé…

Szállj el, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll.
Szállj el, színes papírmadár!
Véled vágyam is messze száll.
Szállj el, s mindvégig elkísér
ég és föld közé…”

A Zöld pokol alapvetően Debreczeni Csaba dala, kicsit a Led Zeppelin Moby Dickjének modorában. A különbség csak annyi, hogy a dobszóló mellé a zenekar ide blues-riff helyett kerek dalt írt.

A megszólalás igazán progresszív. Magát az alapot egy csengő gitárakkord és az erre való fúvós-felelet teremti meg, ám a lényeg a ritmusszekció veszett húzásán van. Demjén basszustémája izgatott, melyet Debreczeni a tamokon kísér.

Az első szólórész a fuvoláé. A Bergendy ehelyütt úgy szól, mint például az olasz Delirium együttes. A progresszív hatások mellett a pszichedélia is jelen van a szétcsúszó zongoraakkordokkal, amelyek végül Debreczeni Csaba dobszólójába vezetnek.

Maga a dobszóló ötletekkel teli, jól veszi ki magát a rövidre vett reverb a tamokon. (Testvére, Debreczeni Ferenc is rögzített hasonlót a Neoton Bolond Város című nagylemezén a Fények a távolban című dalban.)

Érdekesség, hogy S. Nagy István dalszövegének kiindulópontjaként valószínűleg Erich Wustmann Zöld pokol című könyve szolgáltathatott.

A lemez végére egy hangulatos kis záródal, a Messze van még a végállomás került.  Az alapot ezúttal is a gitárok teremtik meg: jobbról hallhatjuk a metsző, kompresszált elektromos gitárt, a jellegzetes 12-húroson előadott főtéma pedig balról hangzik fel. Ezt a főtémát veszik át, majd fejlesztik tovább a szaxofonok a verzék alatt. Demjén Ferenc éneklése vaskosan szól, ami annak köszönhető, hogy az éneksávot megduplázta a stúdióban.

A dalt harsonák hangja szeli ketté, majd a főtéma megismétlése után a dal Esz-dúrból E-be emelkedik. A moduláció kivitelezése mesterfokú, a dob, a basszusgitár és a gitár unisonóban pontoznak közben (ennek is köszönhető, hogy erre az egyébként egyszerű popdalra nagy betűkkel az is rá van írva, hogy ROCK…)

„Hosszú az út és hajt az idő, hát mire várunk?
Egy, ami fontos, mindig haladjunk, sose álljunk.
Itt az idő most indulni kell, hát mire várunk?

Messze van még a végállomás,
Messze van még a végállomás,
Messze van még a végállomás,
Hova nem jut el más, csak mi és senki más.”

 A dal végén a zenekar hosszan ismételgeti a címsort, Demjén a duplázás helyett már tercet énekel saját magára. A lemez végén a tű ugrálni kezd, felakad. Úgy hat, mintha egy nagyobbacska szennyeződés állná a tű útját. Ám, amíg a hallgató a lemezjátszóhoz ér, a lemezjátszó lelassul és kikapcsol…

Vajon hány lemezvásárló vitte vissza eme a hiba miatt a korongot az áruházba? 

A Bergendy együttes első nagylemeze káprázatos debütálás. Azt hiszem igazságosabb, ha a Beat ablakot nem számoljuk „első nagylemeznek”, hanem csak afféle „nulladik” korongként tekintünk rá, ami „csak” a zenekar profizmusát volt hivatott igazolni. 

Zeneileg.

bergendy_borito.jpg
Ám ezen a nagylemezen bebizonyosodott az is, hogy a Bergendy tagjai dalszerzőként sem utolsók, mi több, alaposan feladták a leckét „veterán” pályatársaiknak is. Ez utóbbi kijelentés azért furcsa, mert a Bergendy volt az akkori könnyűzenei szcéna „legrégebbi” zenekara, de ahhoz, hogy rövid idő alatt az egyik legjobb is legyen, szükség volt a Moulin Rouge-ból kiemelt Demjén Ferencre, a rendkívüli tehetségű Latzin Norbertre és Debreczeni Csabára is. A „régi” Bergendyből „csak” a fúvósszekció maradt, Bergendy István, Bergendy Péter és Hajdú Sándor… valamint Oroszlán György gitáros.

Oroszlán György, akinek szerepe ezen a lemezen óriási, mégsem beszél róla soha senki. Nem szokás őt Magyarország kiemelkedő gitárosai között emlegetni, ami – ha csak a száraz technikai felkészültséget vesszük alapul – félig talán érthető is. De hát nem csak a technika számít… sőt… önmagában véve az még kevés is.

Ezen a lemezen szerencsére sokkal többről van szó. Oroszlán sosem játszik sokat, cserébe mindig a zene része tud maradni és sokszor meg is tudja határozni magát a dalt, vagy annak hangvételét. A Részeg hajnalokban nyújtott teljesítménye csúcskategóriás és markánsan eredeti. Hallatszik, hogy sokat kísérletezik a hangszerrel is, Gibson ES 335-ös gitárjának hangját valószínűleg ezért eresztette át folyvást azon a kompresszoron és ezáltal valami olyasmit hozott létre, ami a kiváló dalok mellett fontos része lett, lehetett ennek a nagylemeznek.

A Bergendy fivérek és Hajdú Sándor szerepe is feltétlen alázatot, a dalokért való muzsikálást példázza. De tulajdonképpen a Bergendyben minden A DALOKÉRT történt, a DALOKRÓL szólt…

Ez a zenekar egyszerre volt rágógumi, progresszív, pop vagy (és) rock… valami olyan különleges fúzió, amihez fogható azóta sem jött létre a magyar popzene (!) égisze alatt.

Igazán csodálatos, hogy annak idején a Bergendy-t fiatalok ezrei szerették és követték. Rajongótáboruk hamar szélesedett, teljes joggal zsebelték be a nagyobbnál nagyobb sikereket, közönség (és egyben szakmai) elismeréseket is. Szörényi Leventét például kezdettől fogva zavarba ejtette a Bergendy és annak zenéje. Úgy érezte, hogy „Bergendyék lekörözik lassan az Illést” és… észrevételei jogosak voltak. 

A Bergendy az 1973-as Hétfő című nagylemezzel ért pályájának csúcsára, de ezt a tényt az albumon található Iskolatáska című szám sajnálatos módon elhomályosította.

Csakúgy, mint ezt az 1972-ben megjelent fantasztikus nagylemezt, amelynek egy elképzelt, könnyűzenét oktató iskola elképzelt tananyagai között lenne a helye, valahol az elképzelt tankönyv első lapjain…

Szerző: Majnik László  

Nyitókép: A Bergendy együttes az MTV stúdiójában. Fotó: Fortepan / Rádió és Televízió Újság

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1517775472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása