A Bergendy együttes 1974 májusában vonult be a Magyar Rádió stúdiójába, hogy felvegye Ötödik sebesség című, soron következő nagylemezét. Legutóbbi dupla albumuk, a Hétfő 1973 derekán került a boltokba. A bő másfél órás anyag jókora hallgatnivalót kínált az együttes rajongóinak, akikből bizony bőségesen akadt ekkoriban.

A dupla album nagy népszerűségnek örvendett, bár igaz, hogy – Bergendy István zenekarvezető legnagyobb sajnálatára – annak Iskolatáska című, már-már a giccs határát súroló száma lett a legsikeresebb. Talán azért, mert a Lemezgyár (az Úthenger című dallal a hátoldalán) kiadta az Iskolatáskát kislemezen is.

Ettől eltekintve a Hétfő annyi zenei ötletet, annyi pompás dalt tartalmazott, hogy – így visszatekintve – már az is csoda volt, hogy az együttes a lemez megjelenése után egy évvel újra egy albumnyi rögzítésre váró dallal rendelkezett. És biztatók voltak az előjelek! Megjelent ugyanis egy kislemez, amelynek A-oldalán egy azóta bombaslágerré vált szám, a Sajtból van a hold kapott helyet, a B-oldalon pedig az együttes egyik legbriliánsabb kompozíciója, a Gyújts tüzet a lelkemben volt hallható. A kislemez két dala szintén a Magyar Rádióban került szalagra, elképzelhető, hogy az Ötödik sebesség sessionjein, így a Lemezgyár, mint afféle „kedvcsinálót” dobhatta piacra a két dalt a nagylemez megjelenése előtt.

De hallgassuk meg, hogy milyen újdonságokat rejtegetett a Hétfő után a Bergendy új nagylemeze.

A címadó dal, az Ötödik sebesség Latzin Norbert és Demjén Ferenc közös szerzeménye. A hangzás színtiszta hard rock, halványan érezhető a megszólaláson a Chicago 25 or 6 to 4 című dalának hatása, amelyet az együttes a Beat ablak című nagylemezén is feldolgozott. A dal az egyszerű gitárriffre épül, amelyet duplán rögzítettek, így a sztereó mindkét oldaláról szól. Erre a riffre ül rá Demjén Ferenc basszus szólama, valamint a fúvós szekció is. A hangzás vészjósló, az egyébként is mélybe húzó felvétel úgy dörög, mintha a pokol bugyrai fortyognának. Demjén száraz éneke is duplázva szól, melyet a vészjósló hangzást megtámogató, falzett kórus egészít ki a verzék sorai között, valamint a refrénben is.

Debreczeni Csaba dobolása kellően eszköztelen, maradéktalanul kiszolgálja a dalt, ám már a lemez elején szembetűnhet, hogy a dobokat sztereóban rögzítették! Ez azért volt lehetséges, mert a Magyar Rádió stúdiójának technikai színvonala (és a keverősávok száma is) bőven meghaladta a Rottenbiller utcai stúdióét.

A dal ékköve Latzin Norbert improvizatívnak tűnő, „free” hangulatú Hammond orgona szólója, amely még a sztereó két oldala között is úszkál.

A Szakítsd szét Demjén Ferenc szerzeménye, zenéjét és szövegét tekintve egyaránt. A dal egyszerű harmóniamenetét ötletes basszus szólam kíséri és ezek az apró zenei nüánszok a dalt csak érdekesebbé teszik.

A hangszerelésben ismét két ritmusgitár-sávot hallhatunk Oroszlán Györgytől, ám a hangsúlyokat Latzin Norbert és a Hammond orgona határozza meg. A fúvós szekció végig csodásan egészíti ki Demjén énekdallamát, akit duplázva hallhatunk ‒ a refrénben terces szólamot énekel saját alapszólamára. A hangzást színezik kongák és helyenként felbukkan egy szintetizátor is.

Az első refrén után elhangzik egy remek kis téma, amely alapjában véve egy basszusgitár és gitár által játszott unisono, amelyre Oroszlán György még egy terces szólamot is rájátszott. A téma aztán szépen kibomlik a fúvósok becsatlakozásával, ami két újabb refrénhez vezet, majd ez a remekül megírt, kerek popdal – kicsit eszköztelenül – elhalkul.

„Dobog a szív, és szól a dal, segítsen elfelejteni,
Ami most épp zavar!
Dűljön le már a szürke fal,
Ami a jogos örömöktől eltakar!

Ha behunyod a szemed, és ha becsukod a szád,
Ha megrázod a fejed, ha forog a világ...

Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szabadítsd fel egy percre önmagad!
Szakítsd hát szét a képzelt láncokat,
Szakítsd hát szét, mi a gondhoz fűz!”

A Szeress úgy, ahogyan szeretnéd ismét Demjén Ferenc-szerzemény. A soulos hangulatú balladát Demjén énekdallamán kívül fúvós szólamok is megtámogatják. Bergendyék játéka modorában olyan előadók felvételeit idézi, mint Otis Redding vagy Percy Sledge.

A refrénben a falzett kórus is a soulos megszólalást erősíti. A hangzás levegőssége nagyon eltalált. A Hammond orgona uralkodik a szeptimekkel, Oroszlán elektromos gitárja halványabban szól a jobb csatornában, a fúvósoknak így alaposan megnövekszik a tere. A dal lezárása is nagyon soulos, a „szeress úgy” sort ismételgetik egészen a dal elúszásáig.

A Bergendy soul iránti elköteleződéséről érdemes pár szót ejteni – nem csak eme dal kapcsán. 1974-ben megjelent egy kis példányszámos kislemezük, amely a Sirokkó és a Lekvár című hangszeres darabokat tartalmazta. A Lekvár hangulata a memphisi soult idézi, közelebbről a Stax lemezkiadó művészeinek hangzását. Ezeket az énekeseket a kiadó házi együttese, a Booker T. & the MG’s kísérte, akik számos önálló nagylemezt is készítettek a Stax égisze alatt. A Bergendy több felvételén ‒ de leginkább itt, a Lekvár című kompozícióban ‒ érhető tetten a Booker T-ék iránti rajongás: rendkívül hasonlók a melódiák és a Hammond orgona szerepe is, Debreczeni Csaba pedig úgy hozza Al Jacksont (a Booker T. dobosát), hogy azt igazán felemelő hallgatni! 

Az Ördög barátja nem leszek rendkívül gonosz felvezetéssel indul: a basszusgitár és a tamok által vezetett témára a fúvós szekció játszik egy jól kitalált, „piszkálódó” témát. A vészjósló hangvétel a verzék alatt is megmarad, Demjén Ferenc éneke csodás és kifejező. A második verzében csatlakoznak be a fúvósok, a bridge-ben érkezik Oroszlán György enyhén wah-pedállal fűszerezett, „morgolódó” gitárja is. A refrénben megszólal a Bergendy-vokál (Hajdú Sándor felső szólamának vezetésével), az emelkedett szakasz végén pedig egy nagyívű fúvós-fantáziát hallunk a Blood, Sweat & Tears modorában, ami egy szenzációs és némileg szabad(abb) szellemű tenorszaxofon-szólóba vezet, amit valószínűleg (a lemezborító tanúsága szerint) Bergendy Péter ad elő. Ez a szóló annyira remekbe sikerült, hogy az utána felszolgált újabb refrének már csak „helykitöltésnek” hatnak. Ez a rész a Bergendy életművének egyik legkiemelkedőbb pillanata is egyben ‒ a dal kiváló hangszerelésével és „kacskaringós” kódájával egyetemben.

A 34-es kilométerkőnél című ballada hangszerelése a Bergendyhez képest meghökkentően egyszerű. A dal ritmikája levegős, enyhe feszültséget hordoz, amit Debreczeni Csaba és Demjén Ferenc közös játéka teremt meg. A kíséretben hallhatunk egy Hammond-szőnyeget, valamint Oroszlán György nyers hangú elektromos gitárját és egy szintetizátor szólamot is. A fúvósok ezúttal nem kapnak túl sok szerepet, de e helyt ez nem is baj, mert a számot Demjén Ferenc énekszólama vezeti.

A dalszöveget – a legendárium szerint – egy megtörtént esemény ihlette. A tragédia 1970 kora őszén történt, egy reménybeli zenészt, dalszerzőt ért halálos kimenetelű közlekedési baleset. A dalszövegen túl, nagy valószínűséggel ezt fejezi ki Oroszlán György szirénát imitáló szólógitár-szólama is a dal megfelelő részein.

„Egy dalt dúdolt, már nem hallhatja senki,
A véletlen pont szembejött vele,
És többé már sosem fog arra menni,
Mert mindörökre elment a 34-es mellett.

Hogyha arra lenne dolgod, nézd az út jobb oldalát,
És a 34-es kőnél mindig van virág.”

A nagylemez A-oldalának záródala egy újabb ékkő a Bergendy együttes életművében. A Még egy bánatos dal című darab Hajdú Sándor szerzeménye, amelyhez Demjén Ferenc írt nagyon szép szöveget. A dalt mindössze az együttes fúvós különítménye kíséri: Hajdú Sándor harsonán, Bergendy Péter fuvolán, Bergendy István pedig klarinéton működik közre.

Talán nem véletlen, hogy e csodálatosan megírt és előadott darab felkerült az együttes 1981-es Aranyalbum című válogatására is, manapság pedig – kiemelkedő és további elemzésekre is okot adó – színvonala miatt (véleményem szerint), akár a művészeti oktatásba is beilleszthető lehetne…

„Egy hanglemez forog, de lassanként lejár,
A bánatos fiú hangja halkul.
Hallgatja egy lány, ki ritkán sír ma már,
De szomorú napja volt,
S egy könnycseppet ejt szótlanul.

Ha véget ért egy könyv, tedd a polcodra,
Ha véget ért egy út, lépj egy újabbra.
Ha minden véget ért, bízz a sorsodban,
S ha véget ért egy dal, kezdj egy másikba.

Majd felszárad a könny, ha véget ért a szám,
S a másik oldalán majd vígabb lesz talán a dal…”

A nagylemez B-oldala a Szellemvasút című slágerrel nyit. A dal már ismert volt a nagylemez megjelenése előtt is, mert elhangzott az 1974-es Tessék Választani! című rádiós dalversenyben is.

A megszólalására nagy hatást gyakorolhatott az Osmonds 1972-es slágere, a Crazy Horses, ami leginkább a refrén falzett vokáljának felharsanásakor érezhető, de a dal megformálása eleve magán viseli az amerikai énekegyüttes megszólalásának nyomait.

A bevezetés csodásan kitalált, a fúvósokra, de leginkább a fuvolára épített szakasz, amely után a banda felveszi a húzós tempót és beleáll a négyütemnyi A-ba, ami a dal alaphangneme. A verzerefrének erre a rockos alapra kerülnek rá, Demjén énekdallama viszont ennek épp az ellenkezője – meglehetősen popos. Egy tömbből faragottan hangzik a Bergendy-kórus, feltűnik az átvezető szakaszokban egy zaklatott orgonaszólam is („így volt…”), majd a jellegzetes, szellemeket imitáló falzett-vokál is beköszönt.

A felvétel, bár a rögzítés valószínűleg nem lehetett egyszerű – az alapban több helyütt magnószalag vágás hallható – pazarul sikerült. A legérdekesebb momentum talán a dobokon hallható phaser-effekt, amivel Sárosi Tamás hangmérnök gyakran kísérletezett ekkoriban a Rádió stúdiójának falai között.

Egy interjúban Bergendy István úgy emlékezett, hogy a dal zeneszerzője, Latzin Norbert a lemez felvételi-sessionjein csak szórványosan jelent meg, ezért mikor meghallotta a Szellemvasút végleges verzióját, a zseniális komponista – a zenekarvezető emlékei szerint – elsírta magát…

Pedig a Szellemvasút rendkívüli hangi emlék azokból az időkből, amikor a pop- és a rockzene még „büntetlenül” járhatott kéz a kézben.

Demjén Ferenc szerzeménye, a Győzz meg engem egyszerűségében nagyszerű, tökéletes popdal – zenéjét és szövegét tekintve egyaránt. A hangkép meglehetősen szellős, a kíséretben Demjénen és Debreczeni Csabán kívül csak Oroszlán György vesz részt egy natúr hangú elektromos gitárral. A dal tulajdonképpeni főtémáját is ő játssza egy fuzz-pedál segítségével, amelyet Bergendy Péter unisonóban követ fuvolán.

A hangfelvétel érdekessége a dobokon hallható rövid delay, ami elég újszerű stúdióeffektnek számított akkoriban – legalábbis Magyarországon.

„Gyere, győzz meg engem!
Mondd, hogy jó, amit tettem,
Vagy mondd, túl messzire mentem!
Nekem mindegy mit, csak valamit szólj!

Gyere, győzz meg engem!
Ugye, ha rossz is a kedvem,
Kétségbe sose kell esnem?
Nekem mindegy mit, csak valamit szólj!

Néha jobban kell a szó, mint az ennivaló,
Mert az ennivaló csak a gyomorba jó,
A fejem mindig másra éhes, mint a szám,
Mikor tanácsadóra s jó tanácsra vár.”

A Mondhatom, kár című dal Hajdú Sándor és Demjén Ferenc közös szerzeménye. Az alap kicsit boogie-s, bár a refrének ereszkedő akkordmenete szépen ívelt, kiváló munka. A fúvós szekció a dalban számottevőbb szerepet kap, Hajdú Sándor trombitán, a Bergendy testvérek pedig szaxofonokon működnek közre.

Felhangzik ismét egy szintetizátor is, de szerepe épp csak fűszerként hat, nem zavar sok vizet. Demjén Ferenc remekül énekel, de az eddig elhangzott dalokhoz mérve a Mondhatom, kár csak afféle laza gyakorlat, helykitöltő lehet.

A Tüskék Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeménye. A dal alapjai egyszerűek, a kíséret a ritmusszekción kívül csak a gitáré. Demjén Ferenc énekszólamára delay-t tettek, ami egy kicsit kitölti a szellős megszólalást. Fontos alkotóelem a kolomp is, amit valószínűleg Debreczeni Csaba vett fel az alapra.

Az első refrén után elhangzik egy szaxofonra, trombitára és piccolóra épülő szakasz, majd egy gyönyörű, melodikus rész következik, amelyben a trombita játssza a főszerepet (Hajdú Sándor), ami mellett csak egy halkabb szaxofonszólamot hallhatunk (valószínűleg Bergendy István).

Ezután egy jól megzengetett, háromszólamú kórus következik, majd Latzin Norbert sztereótérben úszkáló, nagyszerű Hammond orgona szólója. Ezt Debreczeni Csaba rövid dobszólója követi, majd a dal „kezdődik elölről”.

A meglehetősen „amerikaiul” szóló felvételen jól hallatszik a játék heve, mert – a hangzás előnyére legyen mondva – a dal közepe táján még a tempót is eleresztik egy kicsit. Ez nagy valószínűséggel nem Debreczeni Csaba „hibája”, talán Oroszlán György kezdte az „előírtnál” lassabban a dalt a gitárral.

A Léggömb ismét egy Latzin–Demjén darab. A dal játékos főtémával kezdődik, melyet fuvola (jobb oldal) és piccolo (bal oldal) ad elő. Ezt Debreczeni Csaba „indulószerű” pergődobja kíséri, valamint gitár és basszusgitár. Demjén basszus szólama a dalban ötletes, remekül kivitelezett munka. A verzerefrének kórusában a felvétel hangmérnöke Sárosi Tamás és a magnós, Zsoldos Mária is részt vesznek. A bridge-szakaszokat már Demjén Ferenc egyedül adja elő, a dal megszólalása tökéletesen illeszkedik a humorral is fűszerezett, zseniálisan megírt dalszöveghez:

„A léggömb könnyű gázzal van tele,
Úgy, mint néha egyik-másikunk feje,
Legjobb példa tán az én fejem lenne,
Mikor szállok felfele.

Léggömb, most is megcsodálom ám,
Mint az elsőt, amit vett a nagymamám,
Hogyha látom, most is épp úgy felvidít,
Bár tudom már, fel nem repít.

Léggömb, egyszer szálltam már veled,
Túl a felhőn, hová madár sem mehet,
Szólt a vekker: hét óra, visszaestem az ágyamba,
Mert az idő megtanít, hogy az álom nem segít,
Nem segít, nem segít,
Mindegy lent vagy éppen fent kell lenned,
Tedd, meg amit meg kell tenned…”

A nagylemezt egy újabb Latzin‒Demjén szerzemény zárja, a Soha-soha nem múlhat el. A kompozíció a modern, amerikai slágerzene irányvonalába sorolható és leginkább talán a Bergendy együttes szakmai felkészültségét hivatott bizonyítani. A kíséret professzionális, a bossa novás lüktetés és Tomsits Rudolf szárnykürt (flugelhorn) szólója némileg Herb Alpert felvételeit idézik.

„A világ túl nagy már ahhoz, hogy megértenénk,
S mi mindig beértük azzal, mit készen tett elénk:
Gyümölcs nedvének ízét, folyók hűsítő cseppjeit;
Ez az, ami nem múlik el soha, soha nem múlik el,
Míg ember él a földtekén.

Minden vihar után tiszta a láthatár,
A szenvedély elszáll, s marad még elég
Alkalom arra, hogy mi tisztának látsszunk, és
Ez az, ami nem múlik el soha, soha nem múlik el,
Higgyetek nekem, kezünkben sorsunk!”

A Bergendy együttes Ötödik sebesség című nagylemeze nagyszerűen sikerült alkotás, teljességgel méltó elődjéhez, a Hétfő című dupla albumhoz. Pedig… rögzítésének körülményei nem voltak épp a legideálisabbnak.

A Magyar Rádióban a stúdiókörülmények sokkal ideálisabbak voltak ugyan, mint a Rottenbiller utcában, a lemez mégsem szól túl jól. Igazságtalanság lenne azonban ezt a hangmérnök, Sárosi Tamás számlájára írni. Mint írtam, a Rádióban a rögzítés más, sokkal komolyabb technikai feltételek mellett történt, mint a Rottenbiller utcában, ezért elfordulhatott akár az is, hogy a Sárosi Tamás által leadott master szalagot egyszerűen nem tudták a Rottenbiller utcában eddig alkalmazott „szabványok” szerint, rendes minőségben levágni. Fontos megjegyezni, hogy ugyanez történt a Locomotiv GT Bummm! című nagylemezével is…

Ettől eltekintve, az Ötödik sebesség egy (még mindig!) a karrierje csúcsán lévő zenekart tár elénk. A lemezre került dalok legnagyobb része minden kritika felett áll, még annak ellenére is, hogy a zenekarban már megkezdődött a kifáradási folyamat. Latzin Norbert a lemez megjelenése után nem sokkal távozott az együttesből, a Bergendy Latzinnal egy kiváló képességű muzsikust, hangszerelőt, dalszerzőt veszített. Pótolni őt lehetetlen is lett volna, mindössze egyetlen megoldás kínálkozott, mégpedig az, hogy zeneileg új utakra eveznek. Latzin helyére ezért nem egy billentyűst, hanem egy gitárost vettek fel a nagyszerű Tóth János Rudolf személyében. Az együttes zenéjében előtérbe került a funk, ami majd a Fagypont fölött miénk a világ című nagylemezükön ölt színvonalas és tetszetős formát.

Szerző: Majnik László

Nyitókép: Hajdú Sándor és Bergendy István a Diósgyőri Popfesztivál színpadán. Fotó: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.