A Pozsonyi Líra (Bratislavska lýra) néven ismert könnyűzenei fesztivál fő célkitűzése az volt, hogy teret adjon a csehszlovák könnyűzenében dolgozó zeneszerzők és szövegírók új dalainak. Az évek során változó időpontban – de májushoz vagy júniushoz ragaszkodva – megrendezett seregszemlén azonban a nemzeti verseny mellett kiemelt jelentőséggel bírt a nemzetközi viadal is, amelynek keretében hírneves külföldi sztárvendégek emelték a többnapos eseménysorozat színvonalát. Ebben a kétrészes dolgozatban (az első rész IDE kattintva olvasható) főleg a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtó segítségével próbálom bemutatni a dalfesztivál 1966 és 1989 közötti történetét, elsősorban a nemzetközi versenyre fókuszálva, külön kiemelve a magyar versenyzőket, a hazánkból érkező egyéb vendégelőadókat, valamint a „nyugati” sztárokat.
Az 1977. június 9-én kezdődő seregszemle első napján csehszlovák, valamint szovjet előadóművészek léptek fel a Téglamezei Sportcsarnokban, köztük Helena Vondráčková, aki a 15 milliomodik csehszlovák állampolgár megszületésének emlékére írt dalt adta elő. Másnap a hazai dalversenyt rendezték meg, zárásként a Boney M. együttes műsorával. A június 11-én megtartott nemzetközi verseny kilenc előadója az első fordulóban egy saját dalt adott elő, amit szakemberek értékeltek, a második körben pedig egy cseh/szlovák dalt saját anyanyelven vagy angolul megszólaltatva kellett porondra lépni a mezőny tagjainak – köztük Vincze Viktóriának –, amit a nézőkből álló zsűri bírált el. Hazánk képviselője Gábor S. Pál és Szenes Iván Téged nem felejtlek el című dalával és egy Karel Gott-számmal indult, de sajnos díjat nem kapott. Ennek az estnek a második részében vendégként az Omega együttest is köszönthették a pozsonyi nézők, sőt a banda a nyár közepén újra visszatért, és Érsekújváron, valamint Galántán adott koncertet.
1978-ban a rendezvény ismét a Pihenés és Kultúra Parkjába költözött. Az idő múlását és a modernizációt jelezte, hogy a 13. fesztiválon már számítógép összegezte a szavazatokat. A nemzetközi versenyben Máté Péter indult a Tűzmadár című kompozícióval, de végül nem került a hat díjazott versenyző közé. A gálahangversenyeken felléptek olyan legendás csehszlovák együttesek, mint az Olympic és a Collegium Musicum, itt volt az angol Hot Chocolate, a zárókoncertet ezúttal is Karel Gott adta.
1979. május 30-án – a nemzeti verseny első elődöntőjének napján Jose Feliciano megvárakoztatta a közönséget, de A Hét beszámolója szerint az előadó felejthetetlen előadással örvendeztette meg a kitartó híveit. A június 2-ai zárónapon a szocialista országok előadói unalmas gálaestet adtak, a fellépők – az Új Szóban 1979. június 8-án megjelent tudósítás szerint – „csupán a középszert képviselték”. Az egyetlen kivétel Kovács Kati volt, aki természetes viselkedésével és a többi nótához képest modern, izgalmas Rock tanóra című dallal aratott sikert. Ennek a számnak van „csehszlovák utóélete”, hiszen Koncz Tibor szerzeményét még ebben az évben megjelentette kislemezen a Supraphon kiadó. A korongon Jaroslav Machek cseh nyelvű szövegével énekli a dalt Valéria Čižmárová.
A 15. születésnapját ünneplő Líra Csehszlovákia felszabadulásának 35. évfordulójára emlékező prológussal nyitott 1980. május 21-én, a Téli Stadionban. Számos beharangozott nemzetközi sztár mondta le a szereplést, így lépett fel az első nap gálaestjén beugróként a Locomotiv GT és az 1971-ben a Kisstadionban vendégszereplő Georgie Fame. Presserék tűzbe hozták a közönség fiataljait, de egyesek megkérdőjelezték az ilyen típusú rockzene jelenlétét a fesztiválon:
„Akár az LGT, akár az olasz Matla Bazar együttes zenei irányvonalát nézzük, észre kell vennünk, hogy mindkettő a rock keményebb válfaját műveli. Ez a stílus pedig nemcsak az idősebb, hanem a középső korosztály ízlésétől is távol áll. Igy fordulhatott elő, hogy a két zenekar szereplése alatt a közönség egy része szedelőzködni kezdett. Jobban megfelelt volna valamelyik kommerszebb zenét játszó együttes, olyan muzsikával, amelyet a fiatalok is kedvelnek, de az idősebbek fülét sem sérti” – számolt be az Új Ifjúság.
Azért természetesen jelen volt a könnyedebb műfaj is: a „kommerszebb kategóriából” érkezett az olasz Bino, akinek 1978-as Mama Leone című sikerét Kovács Kati énekelte lemezre 1980-ban magyar nyelven. A nyolc szocialista ország küldöttének utolsó napi versenyében Karda Beáta volt a magyar szereplő, és bár a Jiři Malasek vezette zsűri szerint nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny, delegáltunkat nem szólították ki a díjazattak közé.
1981. május 20. és 23. között az újonnan felépült Szakszervezetek Házában tartották a központi rendezvényeket, ami bár az csak 1170 főt tudott befogadni, de jobb akusztikai adottságokkal rendelkezett, mint a Téli Stadion. Talán ennek is szerepe lehetett abban, hogy az utolsó, 1989-es fesztivál kivételével mindegyik Lírát ezen a helyszínen rendezték.
Pozsony vendége volt 1981-ben a Budapesten néhány nappal korábban koncertező Billy Preston, itt volt a Goombay Dance Band, és az ekkorra már Spanyolországot és Japánt is megjárt Neoton Família. Ebben az évben vettek részt először nem szocialista országok küldöttei is a nemzetközi versenyben, ahol Komár László képviselte hazánkat – az Új Ifjúságban 1981. május 2-án leírtak szerint –, nem túl sikeresen.
Közvetlenül az 1980-as Líra után megfogalmazódott egy rockfesztivál megrendezésének igénye is. Ez a terv valósult meg most, amikor Fiatalok Koncertje néven a ružinovi Téli Stadionban rendeztek több hangversenyt május 22-én. A 4000 néző előtt többek között fellépett a keletnémet Pudhys és a Reform, valamint a csehszlovák Lipa-Andršt Blues Band. Alig három héttel azelőtt, hogy az NDK-ban Révész Sándor bejelentette a kilépését a zenekarból, a Piramis szintén színpadon volt Pozsonyban, bár a magyar csapat műsora – tudjuk meg az Új Ifjúság beszámolójából ‒ technikai problémák miatt rövidebbre sikeredett ez előzetesen tervezettnél.
1982-ben Toto Cotugno és Amanda Lear voltak a fesztivál sztárvendégei, a nemzetközi verseny húsz indulója között pedig a V’Moto-Rock szerepelt Magyarország képviseletében, és el is hozták a Popular nevű csehszlovák könnyűzenei szaklap különdíját. Demjénék szimfonikus zenekarral kiegészülve adták elő a Várj, míg felkel majd a napot, és a sajtó külön kiemelte a zenekar „kristálytiszta hangszerelését”.
Az 1983. május 25. és 28. között megrendezett fesztivál nemzetközi versenyében 21 előadó indult, és ebben a mezőnyben a magyar Fábián Éva nyerte el a FIDOF különdíját Máté Péter Elmegyek című dalával. A gálán Zorán képviselte hazánkat, Donovannal és a Smokie-val lépett fel egy műsorban. A Láma együttes kísérte műsorát, melyben – többek között – elhangzott a 34. dal, a Mi kéne még? és az Apám hitte. A Fiatalok Koncertjét most is a ružinovi Téli Stadionban tartották. Az egyik napon maratoni dzsessz-folk-rock bulit tartottak. Az Új Szó beszámolója szerint az est fénypontja egy olyan dzsessztrió műsora volt, melyben egy csehszlovák és egy lengyel gitáros mellett Pege Aladár bőgőzött. Másnap ugyanitt a Smokie egész estet betöltő hangversenyét hallgathatta a közönség, majd Chris Norman csapata utazott tovább Magyarországra, hogy nálunk is megörvendeztessék a rajongókat.
1984. május 29. és június 1. között 24 hazai- és 20 külföldi dal csendült fel a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának tiszteletére a rendezvény színhelyén. Talán ebben az évben volt a legerősebb a felhozatal a 21 ország előadóinak versenyében, még Mongólia és Vietnám képviselője sem lógott ki a sorból (nagyon). Ezt a viadalt és a nemzeti versenyt is élő adásban közvetítette a rádió, és felvételről – de még ugyanaznap – a televízió. Magyarországot Kováts Kriszta képviselte, és fiatal színész/énekesnőnk elhozta a Supraphon lemezkiadó különdíját.
A huszadik fesztivál Csehszlovákia felszabadulásának 40. évfordulója jegyében telt. 1985 májusának utolsó négy napján tartották az eseménysorozatot, az előadásokra 120 koronáért lehetett belépőt vásárolni. A megnyitó előtt összeszámolták, hogy eddig 164 külföldi vendég lépett fel a fesztiválon, most ehhez jött hozzá például Mireille Mathieu, a korábban már itt versenyző Katona Klári és a magyarországi fellépésről ideérkező John Mayall. A blues egyik legnagyobb alakja május 31-én nagyszerű előadással örvendeztette meg a publikumot.
A nemzetközi versenyben elhangzó 21 dalból a pontozás után Babits Marcella az előkelő 5. helyen végzett a Te vagy a sztár című slágerével. További magyar vonatkozása volt az eseménynek, hiszen a Fiatalok koncertjén az Omega technikusai biztosították a hang- és a fénytechnikát.
Az 1986. május 26. és 30. között lezajlott fesztivál nemzetközi versenyében Szánti Judit képviselte hazánkat, kevés sikerrel. Ebben az évben Pozsony vendége volt az Opus, a Bad Boys Blue és Manfred Mann zenekara. A szintén meghívottként fellépő szovjet Stas Namin (Ста́с На́мин) remek produkcióval lepte meg a közönséget, többek között előadták az Európa című Varga Miklós szerzeményt angol nyelven. Gyurovszky László szerint – aki az Új Szó június 12-én megjelenő számába készített beszámolót – ez a verzió jobb volt, mint az eredeti: „(m)egszabadították az érzelgősségétől, pátosztól, frázishangulattól és infantilizmustól”.
1987. május 27-én a nemzetközi verseny szereplői – köztük török, venezuelai és máltai énekesek – álltak színpadra. Bár a 17 dal versenyében egy angol nyelven előadott szerzeménnyel csupán ötödik lett Postássy Juli, de a rendezvényről tudósító újságíró az ő teljesítményét is kiválóra értékelte.
Ebben az évben voltak először „fesztivál előkoncertek” még május 21. és 25. között, melyeken színpadra állt a Kormorán zenekar is. Itt mutatták be pozsonyi lemezkiadó stúdiójában tavasszal felvett angol nyelvű nagylemezük – a Cross Talks – anyagát. Ez a munkakapcsolat nagyban volt köszönhető az ekkor a Kormoránban muzsikáló Jenei Szilveszternek, aki már több Opus-lemezen (Illés, Mixed Co.) szerepelt a nyolcvanas évek első felében.
Az 1988-as évben is csupán háromnaposra tervezték a fesztivált, de így is foghíjas volt a Szakszervezetek Háza nagytermének nézőtere a nyitó- és a zárónapon. A rádió élőben közvetítette a történéseket, de a televízió csupán csúsztatással adta le a műsort. A fesztivál második napján – május 26-án – csupán két fellépő volt: a világsztár Paco de Lucia, és az előtte műsort adó csehszlovák Peter Lipa és együttese. A zárónapi nemzetközi versenyen 17 ország szerepelt, a hazánkat képviselő Sárközi Anita mellett érkezett előadó Ausztráliából és az Egyesült Államokból is. A zsűri 11 díjat osztott ki, ebből Anitának a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának díja jutott a Moziklip című filmből már ismert Várj rám előadásáért.
A bársonyos forradalom előtti utolsó fesztivált 1989. június 9. és 11. között rendezték meg. Már az előző évben is aránylag kevés dolga volt az 50 tagú fesztiválzenekarnak, így erre az esztendőre már félig playbackben szóltak a dalok a Pasienky Sportcsarnokban. Jelentősen csökkentek a jegyárak is – 50, 60 és 80 korona volt a beugró –, ennek ellenére egyik nap sem kelt el minden belépő.
A 14 indulót számláló nemzetközi versenyben a magyar színeket az Exotic képviselte a Lírán, és amint a Polip 1989. októberi számából kiderült, Sipos F. Tamáséknak ez volt az első hivatalos külföldi szereplése, és bár díjat nem nyertek, az Ébresztő Paganini című dalból felvételt készített a csehszlovák televízió.
A szervezők beharangozták, hogy a szlovák Elán zenekarral fellép Berencsi Attila is – a Rabaka című 1989-es csehszlovák filmben dolgoztak együtt –, de Beri Ary aztán valamiért mégsem állt színpadra Pozsonyban. A vendégművészek között üdvözölhettük viszont az olasz Sabrinát, akiről mindennél többet mond az a szlogen, amivel pályafutása elején reklámozták: „Olaszország válasza Samantha Foxra”. Pozsonyban viszont csalódást keltett a produkciója, az Új Szó beszámolója szerint egyszerűen hamisan énekelt.
A csehszlovák televízió egyenesben közvetítette a hazai- és a nemzetközi versenyt, de a sztárvendég Joan Baez fellépését csupán felvételről tervezték leadni a tévében. Talán előre számítottak a szervezők a botrányra, ami nem is maradt el: Baez műsora rendőrségi fellépéssel zárult, többször lekapcsolták a mikrofont a technikusok a koncert közben, és a nemzetközi sajtótájékoztatót se tartották meg. A skandalumban szerepe lehetett annak, hogy az énekesnő az előadáson köszöntötte a börtönből nemrég kiengedett Václav Havelt, majd felhívta a színpadra a betiltott dalénekest, Ivan Hoffmant. Ezekről a történésekről nem igazán számoltak be a csehszlovák újságok, így az eseményeket az ekkor már sokkal „bátrabb” magyarországi sajtóból lehetett valamennyire rekonstruálni.
Aztán a kilencvenes években egy rövid időre újra felélesztették a fesztivált, de az már egy másik történet…
Szerző: Hortobágyi Gábor
Nyitókép: Zorán 1981-ben. Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
