Ebben a sorozatban magyar szerzők olyan dalait mutatom be, amelyekből az eredeti előadókon, zenekarokon kívül – ha egyáltalán van elsőbbség a szerzemény előadásában – más magyar énekesek, együttesek is készítettek felvételt hazánkban 1990 előtt. A témát feldolgozó első részben csak az országhatáron kívül készült anyagokkal foglalkoztam, másodjára az Omega feldolgozásdalainak „szocialista féltestvéreit”, ezt követően a filmzenéket és színészeink popzenei feldolgozásait vettem górcső alá, majd az LGT-dalokat, valamint Presser Gábor Omega utáni zeneszerzői tevékenységét, illetve az Illés-Tolcsvay-Fonográf „vonalhoz” kapcsolódó szerzeményeket vizsgáltam meg, most pedig az énekeseinkhez, énekesnőinkhez köthető kislemezeket taglalom. Természetesen ez a lista sem teljes, csak egyfajta ízelítő a magyar könnyűzenei coverek világából.

Katona Klári Mozi című nagylemezének hat felvétele már szóba került a „Presser művek” kapcsán, de további – más szerzőkhöz kapcsolódó – négy dal is található a lemezen. A Nem hallod, üvöltök a Földes László‒Póka Egon szerzőpáros műve, a maradék három felvételben pedig leginkább Demjén Ferenc „keze van benne”. A Kötődés – melynek Lerch István a zeneszerzője és Rózsi a szövegírója – Kovács Kati dala volt eredetileg, két további kompozíció pedig a Bergendy repertoárjában szerepelt.

Az Úgy szeretném az 1972-es táncdalfesztiválon ért el nagy sikert, hiszen a Koncz Zsuzsa által előadott Mondd el, ha kell mellett ez a dal is második díjat kapott. A Darabokra törted a szívem is ugyanebből az évből való, a Rés a tetőn társaságában jelent meg kislemezen. Ennek a dalnak az előadásához kapcsolódó koncertélményét a következőképpen elevenítette fel az újságíró Horváth Anita, a Vas Népe 1973. április 19-én megjelent számában:

„Ezen kívül kezeim ragadtak. Igen, mert a Darabokra törted a szívem című szám után, amikor a boglyas hajú énekes fekete trikója alól kitépett egy mézeskalács szívet és extázisban szétmorzsolta, majd nagy ívben a közönség fejére szórta.”

Katona Klári és a Bergendy zenekar között már a hetvenes évek második felében megvolt a kapcsolat, hiszen a banda közreműködésével készült el az énekesnő első szólóalbuma, amelyen helyet kapott az együttes korábbi lemezeiről ismert Iskolatáska, a Már sohasem kérlek, és a rádiófelvételről ismert Savanyú a csokoládé. (Itt a sorrendiség kérdése nem egyértelmű számomra, az azonban bizonyos, hogy a magyar sajtóban jóval hamarabb bukkant fel Katona Klárihoz kapcsolhatóan a dal, mint a Bergendyhez köthetően. A Magyar Ifjúságban 1977. január 14-én közzétett slágerlistán már a 9. helyen tanyázott Katona Klári előadásában a nóta, a Bergendy-féle változat létezésének híréről viszont csupán az október 14-én megjelent Népszavában értesültem, a rádióban elhangzó Tánczenei koktél egyik dalaként. Azonban bizonyára jóval ősz előtt rögzíthették ezt a változatot, mert Rózsi énekel, aki a Metronóm fesztivál döntőjének gálaműsorában – 1977. július 30-án – már nem szerepelt a Bergendyben.

Demjén írta a Ne sírj című dalt is, ami a Tessék Választani ’78 bemutatón Katona Klári előadásában hangzott el, és felkerült egy kislemez „A” oldalára, majd a művésznő második nagylemezére, végül pedig egy szerelmes dalokat tartalmazó 1987-es válogatásalbumon a dalszerző hangjával is meghallgatható. (További érdekesség, hogy az 1978 tavaszán hazánkban járt holland Danny Mirror – Bradányi Iván angol szövegével – Don’t Cry címen rögzítette a dalt, és ez a változat szintén megjelent Magyarországon egy SP-n, sőt Svédországban és Németországban is piacra dobta a felvételt az EMI.)

A 17. életévét még be nem töltő Katona Klári az 1970-es Tessék Választani bemutatón egy Fényes‒Szenes szerzeményt énekelhetett el az Erkel Színházban, de furcsa módon az ott elhangzó Kíváncsi lennék rá egy Harangozó Teri kislemezen került a nagyközönség elé. Szerencsére a rádiófelvétel megmaradt, így Lárika gyönyörű hangjával is élvezhető ez a dal. Ugyanezen a bemutatón Fenyvesi Gabival tervezték az Ebből se lesz már szerelem című Aldobolyi Nagy‒Szenes kompozíciót, de lemezre mégis Zorán hangjával került fel egy változat. Tovább maradva az 1970. szeptember 12-én az Erkel Színházban megtartott hangversenynél, találunk egy harmadik szerzeményt is, amelynek nem csupán egy verziója ismert: Balás Eszter dalának – Ha nem lennél, ki kéne találni – is van egy „másolata”, méghozzá Bencze Márta tolmácsolásában.

Katona Klári merített a negyvenes-ötvenes évek zenei terméséből is, hiszen a művésznő egy Orlay Jenő‒G. Dénes György által jegyzett Karády Katalin slágert, valamint két Horváth Jenő‒Rákosi János szerzeményt is modern köntösbe bújtatott a nyolcvanas években. Az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én esetében Kovács Erzsi volt az „úttörő”, hiszen az ő hangján már 1963-ban megszólalt lemezen a Karády-cover. Ezt követően a Záray‒Vámosi házaspár tette fel a saját értelmezését – egy egyveleg részeként – az 1985-ös nagylemezére, és ez a korong három évvel előzte meg annak a válogatásalbumnak a kiadását, amelyen a Katona Klári-féle változat csendült fel.

A Tizenhat éves volt és szőke című Horváth‒Rákosi szerzeményt a negyvenes évek végén repertoárján tartotta Kapitány Anni, Lantos Olivér és Pogány László is, majd egy 1981-es válogatáslemezen a dal Katona Klári előadásában is felbukkant, két évvel később pedig Ambrus Kyri egyetlen nagylemezén hallgathatjuk meg a dal egy feldolgozását. A www.arcanum.hu először 1950-ből jelzett találatot a magyar sajtóban a másik Horváth‒Rákosi szerzeménnyel kapcsolatban, ezek szerint a Feketehajú kis gimnazista Nagykovácsi Ilona tolmácsolásában hangzott el a rádióban egy tánczenei lemezeket bemutató műsorban, július közepén.

Tizenhárom év elteltével kislemezre vette a dalt Mikes Éva is, majd egy 1971-es válogatáskorongon Szécsi Pálnak jutott egy újabb verzió. A hetvenes évek második felében egy közös Csákányi‒Bilicsi albumon bukkant fel a dal, végül pedig ugyanazon az 1981-es válogatáslemezen énekeli ezt a régi slágert Katona Klári, amelyen a Tizenhat éves volt és szőke feldolgozása is szerepel.

Lárika kapcsán emlékezzünk meg egy olyan dalról, amit valószínűleg nem sokszor énekelt el a pályafutása során: a Nem fogok szomorkodni érted című szerzeménnyel a Payer András húsz éves zenei munkásságra emlékező tévéműsorban állt pódiumon 1980. augusztus 10-én. A dalt először még 1967-ben vette kislemezre Mikes Éva, majd már a vizsgált korszak legvégén – 1990-ben – Poór Péter.

Az emlegetett emlékesten további énekesnők és énekesek is színpadra álltak, hogy tisztelegjenek Payer zeneszerzői munkássága előtt, felidézve, és valamelyest modernebb köntösbe bújtatva a hatvanas évek táncdalait. Bontovics Kati a Vámosi Jánoshoz köthető Óh, hogyha nem lennél című szerzeménnyel állt színpadra, Vincze Viktóriának pedig az Állj most elém jutott, amit egyébként a hatvanas évek közepén rögzített kislemezre Korda György, de a világhálón egy Szántó Erzsi-féle változat is megtalálható. További érdekesség, hogy az utóbbi szerzeménynek van egy idegennyelvű verziója 1963-ból: a dalt az éppen nálunk vendégszereplő bolgár Liana Antonova vette fel egy négyszámos Qualioton EP-re, S. Nagy szövegét Vándor Kálmán fordította le olaszra.

A Mostanában hosszabbak az éjszakák nem csupán Cini előadásában ismert, hanem Szécsi Pálnak is létezett belőle rádiófelvétele, ám ez csupán az énekes halála után kilenc évvel jelent meg egy LP-n. Ennek a nótának a coverjével lepte meg a tévénézőket Horváth Charlie a már emlegetett Payer-esten, és nem csupán énekelt a színpadon, hanem a dalok egy részében – besegítve a zenei kíséretet biztosító Nautilusnak – kongán is közreműködött.

A hetvenes évek második felében Bódy Magdi tíz évvel korábbi Omega-szerzeményekhez nyúlt: az Azt mondta az anyukám és a Nem tilthatom meg feldolgozásából tévéfelvétel készült, egy cover pedig felkerült az énekesnő első nagylemezére. A szólóalbumon hallható, 1958-as boogie-woogie klubban című dal „újraértelmezését” Bódy Magdi a következőképpen indokolta a Magyar Ifjúság 1978. szeptember 22-én megjelent számában:

„Butaságnak tartom, hogy hagyunk elveszni sok olyan, régebben keletkezett dalt, amit meg lehet újítani, át lehet a ma ízlésére formálni. Ez az oka a régi Omega sláger szerepeltetésének.”

A nyolcvanas évek legelején már nem a múltból „merítkezett” az énekesnő, hiszen az akkor induló KFT-vel került kapcsolatba. Ennek az lett a gyümölcse, hogy a Laárék repertoárjából ismert Tea, az Izgalom, valamint a Szobanövény úgyszintén létezik az ő tolmácsolásában, sőt mindhárom Bódy verzióval készült tévéfelvétel is.

Korda György még 1966-ban vette lemezre a Csinálj, amit akarsz című Dobos Attila‒Fülöp Kálmán szerzeményt, majd az 1967. február 25-én megjelent Képes Újság arról számolt be, hogy a Záray‒Vámosi házaspár bevonult a Rádió 8-as stúdiójába, hogy duettben rögzítse ezt a dalt a Jereb együttes segítségével. Sőt, egy élő tévéfelvétel tanúsága szerint Komár László és Zalatnay Sarolta kettősével is készült egy változat valamikor a hatvanas évek második felében.

A Boldog idők eredetije biztosan Cinihez kapcsolódik még az 1969-es évből, és ebben az esetben Korda György volt az „újrázó”, aki az 1976-as nagylemezére énekelte fel az új változatot, ráadásul ez a nóta lett a korong címadó dala is.

Zalatnay 1967-es táncdalfesztiválon felcsendülő sikerének – Nem várok holnapig – létezik egy Mezei/y Zsuzsa-féle – valószínűleg rádiófelvétel – feldolgozása, ami a világhálón meghallgatható. Az énekesnőről kevés információ jelent meg a sajtóban, de egy hosszabb interjú készült vele a Népszavában, 1976. június 6-án. Eszerint az énekesnő Toldy Mária tanítványa volt, az 1973-as, valamint az egy évvel későbbi Tessék Választani vetélkedőről van egy-egy „fél kislemeze”, készültek rádiófelvételei, és szerepelt 1976-ban az Egymillió fontos hangjegy című műsorban is.

„Egy messzi város hangfalakkal zsúfolt színpadán
kihunyt a fény, a koncert véget ért.
Ülök az öltözőmben s újra rád gondolok,
a fiúra, aki szeret, s aki most otthon aludni tér.”

Valószínűleg kevesen találják ki, hogy ez a dalrészlet a Könnyű álmot hozzon az éj című nóta szövegének egy korai verziója, amit Miklós Tibornak át kellett írnia, mert nem tetszett a zenekarnak. Az viszont egyből kitűnik, hogy ez egy „lány-dal”. A nagyközönség körében a „Charlie-s” Generálhoz kapcsolódó szerzemény először Zalatnay Sarolta hangjával került korongra 1976-ban, majd a következő évben a zenekar is feljátszotta egy kislemezre, emellett a nagylemezén is szerepeltette a dalt. A cover elkészítésének okát Lakatos György és Szűts István Hogyan születtek? ‒ A legendás magyar slágerek című könyvében Várkonyi Mátyás úgy indokolta meg, hogy az énekesnő albuma nem lett annyira átütő, mint ahogy remélték, és ennek a jól sikerült nótának az „elkallódását” akarták megakadályozni a saját változatuk elkészítésével.

Jóval a beatkorszak előtti időszak terméke a Három aranyásó című dal, ami Kazal László műsorán már 1949-ben szerepelt. Vámosi János úgyszintén elénekelte a slágert az 1966-os nagylemezén, majd egy 1982-es válogatás albumon felbukkant a Corvina együttes verziója is. A zenekar repertoárjában létezett a dal már 1971-ben is, ez pedig egy szolnoki közös Metro‒Corvina hangversenyről szóló tudósításból ismerhető. A kettős koncertet egyébként „gyér érdeklődés mellett” rendezték meg, pedig a megjelent rajongók a nagyon rövid életű, de igazán kuriózumnak tekinthető Zorán‒Brunner‒Mogyorósi‒Póka kvartettel felálló Metrót láthattak és hallhattak a Szolnok Megyei Hírlap Hírlap tudósítása szerint.

A Fővárosi Operettszínházban 1963. március 12-én mutatták be Bágya András, Fehér Klára és Szenes Iván háromfelvonásos operettjét, melynek főszerepét Neményi Lili, Géczy Dorottya és Rátonyi Róbert játszotta. A Három napig szeretlek című darab négy dala még ugyanabban az évben piacra került az EP 7262 sorszámú lemezen, méghozzá Németh Lehel, Szirmay Márta, Toldy Mária és Vámosi János közreműködésével. A Vagy mindent, vagy semmit a hanghordozón Szirmay előadásában hallható, de tévéfelvételek bizonyítják, hogy Mikes Éva és Toldy Mária is énekelte a dalt, aztán majdnem két évtized elteltével ezt a slágert élesztette fel Bágya András 1980-as szerzői lemezén Máté Péter.

Máté Péter valamiért új hangszerelésben vette fel 1978-as szólóalbumára az egy évvel korábbi Tessék Választani műsorban elhangzó Tárd ki karjaidat, és erre a korongjára került fel a Neoton addigi talán legnagyobb sikerének, a Kell, hogy várjnak a coverje is.

A Mondd, miért szeretsz te mást? (Zsoldos László‒Szenes Iván) először Záray Márta előadásában lett ismert, de aztán ez is bekerült Máté Péter műsorába 1978-ban. Ugyanakkor a 37 éves korában elhunyt énekes-dalszerzőtől ismert Egyszer véget ér feldolgozása a Z’Zi Labor 1989-es lemezén található meg, és a felvétel azt az illúziót kelti, mintha Janicsák István és az öt évvel korábban eltávozott Máté Péter duettet énekelne.

A Mátrai Zsuzsa 1967-es kislemezén található Ördögből angyal lehetnél Auth Ede és S. Nagy István együttműködésének eredménye, de egy rádiófelvétel Izsmán Nelly előadását is megőrizte, az pedig nem meglepetés, hogy létezik egy Bergendy-féle variáció is, hiszen a zenét jegyző Auth szerzőként és zongoristaként is erősítette a zenekart.

A Zoltán János és Gács Rezső által jegyzett A dallam diadala című 2004-es kiadvány a táncdalfesztiválok történetét dolgozza fel, és ebben találunk utalást arra, hogy az 1968-as fesztiválon történt egy „számcsere”. Eredetileg Kovács Kati énekelte volna el azt a darabot, amivel Ambrus Kyri indult, a Szerelemben soha nincsen igazság pedig Ambrus versenydala lett volna. Az Arcanumot böngészve erről nem találtam említést, de az állítást igazolhatja, hogy az interneten kering egy olyan felvétel, ahol Ambrus Kyri énekel a szerelemről, meg az igazságról.

Kovács Kati sok évtizedes pályafutása bővelkedik slágerekben, így nem csoda, ha többen új köntösbe bújtatták sikereit. Késmárky Marika a Hát így is jó című dalt vette fel újra, Szűcs Juditnak pedig a Remélem aztból van egy változata. Igaz, ezen második dalnál nem teljesen egyértelmű, kié az elsőség: a Népszava 1975. november 20-ai kiadása számolt be arról, hogy egy teljesen új Szenes Iván és Blum József dal – Return to me – sikert ért el egy Puerto Rico-i dalfesztiválon. Az újság megírta azt is, hogy a díjnyertes dalt Magyarországon Remélem azt címen Kovács Kati rögzítette, de az 1976-os Made in Hungary-n mégis Szűcs Judit előadásában hallhatjuk a szerzeményt. Sőt, ez a verzió felkerült egy válogatás nagylemezre is. A Kovács Kati-féle változat a hetvenes években nem jelent meg hanghordozón, egészen 2019-ig kellett várni arra a dupla CD-re, ami az 1967 és 1997 között készült, de addig kiadatlan stúdiófelvételeit tartalmazza, köztük az említett dalt is.

A rendelkezésemre álló információk alapján egy Papp‒Várszegi szerzemény esetében is nehéz eldönteni, hogy a Gemini, vagy Monyók Gabi volt-e az „első”: az énekesnő Hajnalodik című (valószínűleg) rádiófelvétele „újoncként” az Ifjúsági Magazin 20-as slágerlistáján a 18. helyre került 1976. májusában, aztán 14 hónappal később már a Gemini előadásában ért fel a Magyar Ifjúság listájának legtetejére. Pedig a zenekar felvétele is elkészült már 1976-ban, hiszen a dal helyet kapott Várszegiék egyetlen nagylemezén, melynek felvételei a Népszava tudósítása szerint az említett év májusában befejeződtek.

A kevéssé ismert Zsóri Katit és a még kevésbé ismert Avar Verát összekötötte egy felvétel a hetvenes évek közepén: az 1975-ös Tessék Választani egyik dala, az Oly csábító a holdvilág volt Zsóri előadásában. A felvétel kislemezen jelent meg, de Avar Verának is létezik belőle rádiófelvételen fennmaradt verziója.

A Nógrád megyei illetőségű Zsóri 1976 karácsonyán vezette a Magyar Rádió és a Magyar Ifjúság közös tízes slágerlistáját a Nekem te mondhatod című dallal. Őt indította Magyarország a 1977-es csehszlovákiai Intertalent fesztiválon Gottwaldovban, és ugyanabban az évben a Metronóm fesztivál első elődöntőjében is elénekelhetett egy dalt.

Az Echo Gondolj majd rám című dala – amit a későbbiekben leginkább Gondolsz-e majd rám? címen emlegettek – először a határainkon túl került fel hanghordozóra. A dalt Romániában rögzítette a zenekar egy 1967-es turnéja során, és ebből a változatból még hiányzott a híres „hegedű aláfestés”, csak az 1968. március 16-án a Rádió 8-as stúdiójában feljátszott verzión szólal meg a vonós hangszer – legalábbis a már emlegetett, Hogyan születtek? ‒ A legendás magyar slágerek című kötet szerint.

A dalszerző Varannai István egy 1987-es szerelmesdalokat tartalmazó válogatásalbumára – Szívdobbanás – új hangszerelésben énekelte fel a slágert, de még ezt megelőzően Soltész Rezső szólókarrierjében is felbukkant a korábbi Echo-siker, méghozzá az 1982-ben megjelent első nagylemezének „B” oldalán.

Létezik más magyar sláger is Soltész átdolgozásában a vizsgált időszakból: az M7 zenekartól ismert 1979-es Mindenki visszakapja egyszer – Gábor S.‒Szenes szerzemény – „secondhand” verzióban jelent meg a Corvina egykori frontemberének előadásában egy 1989-es válogatás albumon.

Ugyanúgy az 1979-es esztendő terméke az előbbiekben említett szerzőpáros Mert minden véget ér című dala. Ennél a slágernél szintén az M7 volt az úttörő, méghozzá a Tatán megrendezett Tessék Választani bemutatón, február 17-én. A rádióban is leadott műsor 24 dalát nem sokkal később dupla nagylemezen piacra dobta a Hungaroton, a kilenc zenekar és tizenöt előadó produkciójához 180 forintért lehetett hozzájutni. Az M7-remake Koós Jánoshoz fűződik, aki az 1983-ban elkészült sorlemezének „B” oldalát indítja a Gábor S.‒Szenes szerzemény saját értelmezésével.

Egy régi táncdal újult meg, amikor egy 1960-as Németh Lehel-sikert talált meg a Sprint együttes, és a Talán egy perc alatt fel is csendült Komárék 1978-as nagylemezén. Emlékezzünk meg Komár László szólókarrierjéről is, aki az 1957 és 1962 közötti hazai és nemzetközi slágerekből válogatott ki magának néhány dalt az 1987-es albumára, és ezek között szerepelt – új hangszerelésben – az előbbiekben említett Talán egy perc alatt is.

A dal szerzőjeként a Szegedi Gyula, Fazekas Márta, S. Nagy István hármas nevét ismeri a kollektív emlékezet, de a dallam „komponistája” valójában Fazekas Árpád labdarúgókapus volt, aki öt alkalommal a válogatott mezét is magára ölthette az ötvenes évek közepén. (Aztán kétszer disszidált Nyugatra – egyszer még önként visszatért, majd a forradalom után végleg távozott –, majd a Bayern München, illetve az Antwerpen hálóőreként riogatta az ellenfelek támadóit a hatvanas évek elejéig.)

A dal keletkezéséről Fazekas így nyilatkozott a Nemzeti Sportban 2017. november 18-án:

„Nehogy azt higgye, hogy abszolút hallásom van, sőt inkább azt, hogy abszolút nincs. Viszont nagyon szerettem volna gitározni, még itthon vettem egy gitárt, de nem tanultam meg játszani. Viszont eldúdoltam ezt a dalt a húgomnak, aki lekottázta, egy dalversenyre beadta, s a szerzemény végül harmadik lett. Márta még jogdíjat is kapott érte.”

Az 1971-es táncdalfesztiválon elhangzó Lélegző furcsa hajnalon és az egy évvel később lemezre játszott Szép Margit című Non-Stop sikerek Turi Lajos (Lui) érdeklődését keltették fel 1980-ban, és a Bergendy együttessel kooperálva elkészült a két dal feldolgozása. A két eredeti nótának egyébként más-más az énekese, hiszen 1971 decemberében váltotta a zenekarban Turai Tamást Somló Tamás.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán és Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.