1970 tavaszán az Ifjúsági Magazin játékos szavazást hirdetett. A játék célja az volt, hogy az újság olvasói állítsanak össze egy képzeletbeli „szuper együttest” a népszerű beatzenekarok tagjaiból. Kicsit később ezt a „versenyt” a zenész-szakma berkein belül is megrendezték, a két voksolást 1970 júliusában zárult le.
Az eredményt azonban csak az IM októberi számában tették közzé. A közönség szavazatai alapján a szuper együttes legtöbb tagját az Omega adta: Presser Gábor legkiemelkedőbb billentyűsként, Benkő László legjobb fúvósként (!), Kóbor János legkiválóbb énekesként, Laux József pedig legnagyszerűbb dobosként kapott helyet a válogatottban. A Metrót Frenreisz Károly basszusgitáros és Sztevanovity Dusán ritmusgitáros képviselte, a legjobb szólógitárosnak pedig Radics Bélát tartotta a közönség.
A szakmai szavazás szerint a legek némileg másképp alakultak. Fúvósként Ráduly Mihály (Syrius) és Friedrich Károly, billentyűsként Pataki László (Syrius), énekesként Orszáczky Miklós (Syrius), gitárosként Mogyorósi László került a legjobbak közé. Bekerült a szuper együttesbe Barta Tamás is, aki a Hungaria együttes szólógitárosaként vált széles körben ismertté, a ritmusszekciót pedig – csakúgy, mint a közönség listáján – Laux József és Frenreisz Károly alkották.
Korabeli források szerint az ORI turnéztatni készült a felálló új szupergruppot, a Lemezgyár pedig egy nagylemez kiadását helyezte kilátásba. Véleményem szerint már akkor nyilvánvaló volt, hogy egyik ajánlat sem valósulhat meg, a zenészek közül néhányan azonban mégis kíváncsiak voltak egymásra.
Frenreisz Károly és Presser Gábor már egy ideje hosszas beszélgetéseket folytattak a Royal-ban új zenékről, stílusokról, zenekaraikról, illetve a jövőbeli terveikről. Mindketten érezték, hogy változásra lenne szükségük és lelkesedésük odáig vitte őket, hogy 1970 karácsonyán szerveztek egy közös jam sessiont, melyre elhívták a szakmai szavazáson legjobb szólógitárosnak választott Barta Tamást is.
A három muzsikus remekül érezte magát együtt, zseniálisan szólt minden, amit kipróbáltak. Könnyen meglehet, hogy Frenreisz és Presser ekkor döntötte el végérvényesen, hogy szakítanak eddigi zenekaraikkal. Pedig a Metro ősszel jelentette meg két, még májusban rögzített koncertjük anyagából összeállított Egy este a Metro Klubban című nagylemezét, valamint ekkor került boltokba az Omega Éjszakai országút című, különleges progresszív heavy rockot tartalmazó albuma is. Mindkét zenekar óriási fejlődésen ment keresztül, de ez a két muzsikusnak nem volt elég…
Presser Gábor visszaemlékezése szerint Barta Tamás „többet tudott gitározni, mint amennyit ő el tudott képzelni”, és valószínűleg ez lehetett az a katalizátor, ami még inkább összehozta a három muzsikust. Talán ez volt az oka annak is, hogy Presser képtelen volt rejtegetni érzéseit és elmesélte Laux Józsefnek, hogy mi is zajlott hármuk között azon a karácsonyi örömzenélésen.
Laux a legelején még óvatos volt. Ő volt az Omega tulajdonképpeni menedzsere, ő intézett, járt ki az együttes számára mindent, vélhetően kockázatosnak ítélte a hirtelen váltást. Ám amikor 1971 januárjában ő is csatlakozott a Presser–Frenreisz–Barta trióhoz, számára is nyilvánvalóvá vált a jövő…
Laux kedvező döntésével egyszersmind elvetették Frenreisz Károly azon tervét is, hogy a formálódó új zenekar dobosa Brunner Győző legyen (a basszusgitáros ugyanis nem hitte, hogy Laux elcsalogatható lenne az Omegából). Laux József személyében nemcsak egy nagyszerű dobos, hanem egy „lendületben lévő” menedzser is a zenekarba került, arról nem is beszélve, hogy magával vitte feleségét, az eddig az Omega dalszövegírójaként ismert Adamis Annát is.
1971 elején tehát már forrt a levegő!
Frenreisz még rögzített egy TV Show-t a Metroval és Zalatnay Saroltával, valamint januárban stúdióba vonult, hogy irányítsa az énekesnő második szólólemezének felvételeit. Ezen a nagylemezen már nem tisztán csak a Metro, hanem egy válogatott társulat muzsikált. Közreműködtek a Tolcsvayék és a Trió tagjai, valamint Presser Gábor és Laux József is betért néha a Rottenbiller utcába. Csak Barta Tamás hiányzott, aki ezekben a napokban szintén a Lemezgyár stúdiójában dolgozott a Hungaria együttes Tűzveszélyes című nagylemezén.
A legendárium szerint ezeken a stúdióüléseken időnként telefonhoz hívták Bartát, és a vonal végén nem más beszélt, mint Frenreisz Károly. Frenreisz teljes odaadással „szédítette” a gitárost, akit valószínűleg nem kellett azért olyan sokat győzködni. A Hungaria feloszlása 1970 végén eldőlt, második albumukat már úgy vették fel, hogy tudták: áprilisban szétválnak útjaik.
Fotó: Facebook / Barta Tamás Fan Club
Ugyan az Omega tagjai az Ifjúsági Magazin májusi számában úgy nyilatkoztak, hogy az utolsó pillanatban értesültek társaik távozásáról, az igazsághoz mégis inkább az állhat közelebb, hogy február körül már érezték, hogy Presser és Laux elhagyják a zenekart és Zorán is tudta, hogy a Metróban Frenreisz nélkül kell folytatniuk. Zorán olyannyira tudatában volt az „átszerveződéseknek”, hogy még 1970 decemberében azzal kereste meg Presser Gábort, hogy közösen szeretne vele zenekart alapítani…
A Hungaria együttes első, nagy felállása 1971. április 3-án lépett utoljára színpadra a Láng Gépgyár Kultúrotthonában. A koncert után megjelent Frenreisz és Laux, akik autóba rámolták Barta Tamás felszerelését és a gitárossal együtt elhajtottak.
Az Omega első, klasszikus felállása 1971. április 8-án zenélt utoljára együtt, az E-Klubban. Itt Benkő László jelentette be a szakadás tényét, de valójában már mindenki mindent tudott…
A rajongók sírtak és elképzelni sem tudták, mi lesz ezután.
A hivatalosan 1971. április 6-án megalakult új együttes viszont félelmetes energiákat érzett magában, új nevüket is ennek szellemében választották meg. A mozdony, a „lokomotív” jelképezte az erőt, a GT pedig a Gran Turismo rövidítése, mely szóösszetételt a nagy teljesítményű túrakocsik jellemzéséül használják.
A Locomotiv GT a nyár elején kezdett próbálni egy, a VII. kerületi KISZ Bizottság által biztosított helyen. Az út túloldalán egy általános iskola ablakából a srácok egy „bízunk” feliratú transzparenssel lelkesítették a bandát. A zenélések kitűnő hangulatban zajlottak, a négy muzsikus örült egymásnak, az új zenekarnak és az új lehetőségeknek.
A próbák egyikét megtisztelte jelenlétével a Hanglemezgyár vezérkara is. Érdeklődésük középpontjában a zenekar új műsorpolitikája állt, és a hallottak után fájlalták, hogy nincsenek a repertoárban Trombitás Frédi és Citromízű banán stílusú számok.
Ám a lemezgyáriak hezitálása csak rövid ideig tartott, mert végül teljes mellszélességgel a Locomotiv GT mellett tették le a garast. Még augusztusban megjelentették az LGT első kislemezét, mely a Boldog vagyok és a Ha volna szíved című dalokat tartalmazta.
A Boldog vagyok erősen a Deep Purple hatására megírt dal, melynek szövegében Adamis Anna a zenekar alakulás utáni lelkiállapotát örökíti meg:
„Most új a reggel,
És új a napfény,
És új az élet,
És újra élek.
Boldog vagyok, boldog vagyok,
Veletek vagyok,
A boldogság még vihart kavar,
De szól a dal.“
Az LGT júliusban tartotta bemutatkozó koncertjét a Budai Parkszínpadon, amelyen a fiatal zenerajongók mellett szinte a komplett szakma képviseltette magát. 1971 őszén felvehették bemutatkozó albumukat is, amely az év karácsonyi piacán már kapható volt az üzletekben. A gyönyörű borító csodálatos zenét rejtett. A korong az LGT egyik legidőtállóbb és legérdekesebb nagylemeze lett, manapság a zenerajongók, gyűjtők egyik legféltettebb kincse…
…ám az LGT sikereire az Omega válasza sem váratott sokáig.
1972 tavaszán rögzítették a Magyar Rádió stúdiójában a Hűtlen barátok című dalukat, és úgy tűnhetett, hogy ezzel a mozzanattal a két zenekar között kialakult konfliktushelyzet lezárult.
Az igazság azonban valószínűleg az, hogy az 1971-es év elején végbement változások a résztvevőkben olyan mély nyomot hagytak, hogy az ebből fakadó feszültség a mai napig feloldatlan maradt.
Szerző: Majnik László
Nyitókép: Facebook / Barta Tamás Fan Club
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
