A beatkorszakban alakult egyik legismertebb hódmezővásárhelyi zenekar az elsőként 1965-ben színpadra lépő vásárhelyi Piramis együttes volt. A vásárhelyi Piramist a beatzenével a középiskolában megismerkedő fiatalok alakították meg.

1964-ben kezdtek el próbálni, a szólógitáros Bereczki Pálék kapubejárójában. Krámli István és Budai Géza a jelenlegi Liszt Ferenc Általános Iskola helyén működő Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola és Gimnáziumba jártak, a leendő zenekar tagjai közül ők ketten ismerkedtek össze legelőször. Hozzájuk csatlakozott Császár Péter, majd Bereczki Pál, ekkor még – a basszusgitárt nélkülözve – hiányos felszereléssel szólalt meg a zenekar. 1965 szeptemberétől számolhatjuk a zenekar tényleges működését. Bereczki Pál „Gyökér” mellett az alapító tagok: Budai Géza István „Cézár”, Krámli István „Pityesz”, Császár Péter „Csosza”. A hiányzó basszust – időlegesen – a harmónium (orgona) hangzása helyettesítette, majd a makói Rákos Máté „Mátékám” csatlakozott a zenekarhoz basszusgitárosként. Így vált teljessé a felállás: Budai Géza István (billentyűs hangszer/ének), Császár Péter (akkordgitár/ének), Bereczki Pál (gitár/ének), Krámli István (dob/ének), Rákos Máté (basszusgitár/ének). A vásárhelyi Piramis a Beatleshez és a The Hollieshez hasonló vokális zenét játszott, ami megkövetelte, hogy minden tagja énekeljen is, a dobos „Pityesz” szólóénekesként működött közre.

A legkorábbi időkben felszerelésük igen kezdetleges volt, például úttörődobon kezdtek játszani. Bereczki Pál első gitárját egy bizonyos Jószai Sándor ikonfestő alkotta, aki abban az időben „maszekgitárokat” készített. A basszusgitáros posztot elfoglaló Rákos Máténak sikerült hozzájutnia egy Höfner hegedűgitárhoz, amilyennel Paul McCartney is rendelkezett. A tagok közösen állították össze a repertoárt, rugalmasak voltak, a hangulat befolyásolta, hogy mit játszanak. A zenélés mellett dolgoztak is, mindenkinek volt bejelentett munkahelye.

A zenekar neve a színpadi felállásukból (színpadkép) adódott, ami piramisformára emlékeztetett. Nem lehet elmenni szó nélkül a Som Lajos vezette Piramissal való névazonosság mellett. A történet ott kezdődik, hogy Závodi János Hódmezővásárhelyen töltötte a sorkatonai szolgálatát, aki ez alatt az idő alatt összeismerkedett a vásárhelyi Piramis tagságával. Amikor aztán 1975-ben a budapesti Piramis megalakult, Závodiék „elkérték” a nevet az akkorra már feloszlott vásárhelyi Piramistól.

Hódmezővásárhely egyik legismertebb és legsikeresebb beategyüttese a vásárhelyi Piramis volt. A képen látható tagok, balra dr. Bereczki Pál "Gyökér", jobbra Krámli István "Pityesz". Forrás: Ráczné Krámli Tünde.

A vásárhelyi Piramis gyorsan népszerűvé vált, 1965‒66-ban a Tiszti Klubban léptek fel rendszeresen. Nagy lökést adott a zenekarnak, hogy az 1966. május 11-től 23-ig Orosházán rendezett ifjúsági kulturális napokon, a tánczenekarok vetélkedőjén első helyezést értek el. Ennek az évnek a nyarán már az IH udvarán tartott ötórai teán is játszhattak. 1967. augusztus 13. és 20. között Csongrádon megrendezték a „Csongrádi napokat”, ennek keretében 17-én és 18-án került sor az amatőr tánczenekarok és táncdalénekesek fesztiváljára „Tiszaparti randevú” címmel. Az első napon a tánczenekarok és az énekesek versenyeztek a csongrádi művelődési ház színpadán. A Hódmezővásárhelyről részvételi szándékát jelző három zenekar egyike volt a vásárhelyi Piramis, a zenekar a zsűritől első díjat kapott. A rendezvényen szerepelt még a vásárhelyi The Sigma, a harmadik vásárhelyi zenekar kilétéről nem maradt fent információ. A második esten „Zenés párbaj” címmel a népkerti szabadtéri színpadon tánczenei estet rendeztek, ahol felléptek az amatőr tánczenei verseny első és második helyezést elért táncdalénekesei és tánczenekarai.

„A jó ízlés és az ízléstelenség, az igényesség és a vásári bohóckodás váltotta egymást a pódiumon. Végül mégis a jó ízlés és az igényesség győzött. A közönség nagy többségének véleménye – amely a szavazatok összeszámlálásakor derült ki – találkozott a szakzsűri véleményével, amelyet örvendetes jelenségnek kell tartanunk. A közönség díját a szentesi »Pentaton« tánczenekar kapta, amelynek a zsűri az első díjat a vásárhelyi »Piramis« tánczenekarral megosztva ítélte oda. Mindkét zenekar fegyelmezetten, a jóízlés határait túl nem lépve, igényesen játszott. Produkcióik értéke a külsődleges hatásvadászat nélkül – sőt igazán így – érvényesült” ‒ olvasható a Csongrád Megyei Hírlap, 1967. augusztus 19-i számában.

A PMK színháztermében tartott sikeres koncertet követően a Piramis rendszeresen játszott a PMK aulájában. 1967 körül a HÓDIKÖT kultúrház vált a rendszeres fellépési hellyé, miközben egyre növekvő közönség jelent meg a koncerteken. Ennek köszönhetően 1968-tól a Béke szálló és étterem foglalkoztatta az együttest, ahol a vasárnaponként rendezett ötórai teák még tovább növelték a banda népszerűségét. Kezdetben az étteremben zajlott a rendezvény, de ezt a gyakran 800 főt elérő közönség hamar kinőtte, így felkerült a nagyterembe. A katonai behívók a vásárhelyi Piramist sem kímélték, Krámli István sorkatonai szolgálata alatt Diviki Sándor ült a dobok mögött, a billentyűs hangszeren pedig Kóródi István vagy ifjabb Oláh Toncsi segítette ki a zenekart.

A sikerek megkövetelték, hogy a zenekar egyre jobb felszereléssel álljon a színpadra, de a vásárhelyi Piramis is küzdött azzal a körülménnyel, hogy az 1960-as években jobb minőségű felszereléshez csak protekcióval lehetett hozzájutni. Bereczki Pál második gitárja egy csehszlovák Jolana dobozgitár volt. Amikor a Béke szállóban játszottak (szombaton és vasárnap), a MOKÉP mozijától kértek kölcsön erősítőt és egy hangszórót, amit hétfőre vissza kellett vinni. Ehhez is a KISZ közreműködésére volt szükség. Ebben az időszakban a szálló emeleti színpadán volt a zenekar próbahelye.

„Volt, hogy egy Pacsirta rádióba – ma már ipartörténeti emlék – kötöttük a gitárokat, persze csak a gyakorlások alkalmával. Amikor már látszott, hogy megbízhatóak vagyunk, a Moziüzemi Vállalat kölcsönzött nekünk erősítőket. Gyakran olyat, amely a filmvetítővel volt egybeépítve, úgyhogy amíg játszottunk, egy fehér pamacsot is vetített a hátunk mögé. A tánciskolából kölcsönzött dob fehérre volt meszelve, és az alján cérnával varrták össze a bőrt (…)” ‒ mesélték a Csongrád Megyei Hírlap, 1996. október 19-i lapszámában.

A vásárhelyi Piramis rendszeresen játszott a vásárhelyi középiskolák (Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola, Bethlen Gábor Gimnázium, Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola) diákbáljain, vállalati vacsorákon. A város határán kívül is hírnevet szereztek, Szentesre, Martfűre, Szegedre, Makóra, Kiszomborra rendszeresen kaptak meghívást. Szentesen hétvégente a Liget sörkertben, szerdánként a Petőfi szálló és étteremben játszott a zenekar, azért szerdán, mert a szerda zenei szünnap volt, tehát az ott fellépő állandó zenekar nem játszott, majd később a helyi PMK-ban léptek fel. Martfűn rendszeresen a cipőgyár klubtermében adtak koncertet, ahová a Hódmezővásárhelyen kollégiumban lakó martfűi fiatalok vitték a zenekar hírét. A 75 kilométeres utat Bagi Imre virágkertész Barkasával tették meg, aki szállította a zenekart és a felszerelést. Szegeden a nívós Tisza szálló tükörtermében jogász- és orvosbálokon játszottak.

A vásárhelyi Piramis közönségét jobbára gimnazisták, egyetemisták, értelmiségi foglalkozásúak alkották. „Egyes vélemények szerint kialakult rólunk, hogy »öltönyös zenekar« vagyunk. Ez nagyon bosszantott, de tegyük hozzá, hogy ez ma sincs másképp. A bálokba az emberek felöltöztek, természetes volt, hogy mi is adtunk a formaságokra. De azt is el kell mondani, hogy másnap az »Ötórain« már kopott farmerben és csíkos pólóban, illetve indián hajráfban játszottam. A felhőtlen szórakozáshoz a külsőségek is hozzátartoztak. (…)” – mesélte (Krámli István Krupiczer Ferencnek 2014-ben.

1971 februárjában Szegeden és Hódmezővásárhelyen rendezték meg az V. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivált. Február 27-én Hódmezővásárhelyen a PMK-ban tartott döntőn fellépett a vásárhelyi Piramis, a szintén vásárhelyi Lidó, valamint a Szentesi The Mandiner és a Meteor együttes. A fesztiválon a vásárhelyi Piramis és a Lidó ezüst minősítésben részesült.

Mivel különböző jellegű rendezvényeken játszottak, valamint a zenekar tagjainak zenei ízlése is sokféle volt, ennek megfelelően a repertoár is elég széles skálán mozgott.

„Először Shadows-nótákat kezdtünk játszani, azután persze jöttek a többiek – Beatles, Rolling Stones, Yardbirds. Még teljes darabokat is megtanultunk, a Hair és a Jézus Krisztus szupersztár is a repertoárunkhoz tartozott. A közönség természetesen hihetetlen lelkesedéssel fogadott bennünket, a hatalom már más szemmel nézett ránk. Sejtették, hogy angol nyelvű nótáink nem a korabeli magyar valóságot dicsérik. A koncertjeinken előforduló nagyhajú farmeros fiatalokat ezért azonnal igazoltatták” – nyilatkozta a Csongrád Megyei Hírlapnak Dr. Bereczki Pál.

„Nagyon hangulatos, igényes, dallamos slágerzenét, táncolható rockzenét, természetesen rock and rollt és twistet [adtunk elő]. Klasszikus rockzenét is játszottunk pl.: Led Zeppelint, Rolling Stonest stb., de a Hair és a Jézus Krisztus Szupersztár is műsoron volt.” (…) „Ha egy Beatles szám felcsendült, azonnal felbolydult a hallgatóság és mindenki táncolni indult. Kórusban énekelt a közönség, ki jó, ki rossz kiejtéssel. Komplett nagylemezeket tanultunk meg a magyarországi megjelenés előtt. Mivel több szólamban énekeltünk, így kifejezetten feküdt ez a stílus nekünk. Örömmel játszottunk Beatlest.” (…) „Sokszor alig győztük kivárni, hogy egy-egy szám előkerüljön. A repertoár kialakításán sokszor vitatkoztunk, mert mindenkinek volt kedvenc zenekara és kedvenc száma, így nehéz volt a sorrendet betartani. Rengetegen voltak a bulikon, így rengeteg népszerű szám volt. A résztvevők állandóan kérték a saját kedvenc számaikat. Mivel szerteágazó volt a zenei ízlésünk, így minden kért számot el tudtunk játszani” – mesélte Krupiczer Ferencnek Krámli István 2014-ben.

„Koncertzenét is csináltunk, főképp akkor, mikor Vas Pisti jött szaxofont fújni, és Vadai Laci kezelte a nyaggatós szólógitárt, akkor már Led Zeppelineket játszottunk, Ten Years Aftert, hát, aki ismeri ezeket a neveket, az gondolhatja, hogy milyen zene ment ott” – nyilatkozta a Tudás Alapítványnak 2013-ban Császár Péter.

1972. augusztus végi majális keretében sok fiatalt mozgatott meg az együttes fellépése: „Az utcabál helyett a Béke Szálló emeleti dísztermében rendezték meg délután 5-től este 10-ig a belépődíj nélküli táncmulatságot, amelyen a Piramis zenekar muzsikájára csaknem ezer fiatal szórakozott” – a Csongrád Megyei Hírlap beszámolója szerint.

1973 elején Háry Ferenc szervezésében valósult meg egy beat-dzsessz koncert a vásárhelyi PMK-ban. A fellépők között volt – a beat műfajt képviselve – a vásárhelyi Piramis is, a zenekar a Háry Ferenc által hangszerelt Örömódát adta elő.

„Egy alkalommal a PMK színháztermében jótékonysági koncertet szerveztek. A fellépők sora a következő volt: Hulin-trió, Molnár Dixieland, Háry-trió, valamint a Piramis együttes. Minden szerénytelenséget félretéve elmondhatom, hogy a legnagyobb sikert mi könyvelhettük el azzal, hogy Beethoven IX. szimfóniájának IV. tételéből ismert »Örömóda« dallamát feldolgoztuk. Ez olyan fergeteges sikert jelentett, hogy hatszor visszatapsoltak. Azt is mondhatnám némi túlzással, hogy mi már akkor készültünk az Európai Unióra” – mondta Krupiczer Ferencnek Krámli István.

1973. május 1-jén a hódmezővásárhelyi Népkertben a vásárhelyi Piramis térzenéje zárta az ünnepnapot. Azonban 1973 elsősorban nem az ünneplésről szólt a zenekar életében. Januárban egy „névtelen levéllel” kezdődött meg a Békében rendezett ötórai teák lejáratása, ennek az lett a következménye, hogy az ötórai teákat egy időre szüneteltették a szállóban, amivel a zenekar fellépési lehetősége is megszűnt. Ezt követően a kis befogadóképességű Tiszavirág presszóban játszottak, miközben a helyi KISZ-szervezetek közbenjárásával is próbáltak fellépési lehetőséghez jutni az IH-ban. Szilágyi György, az IH vezetője különböző indokokkal (büfé hiánya, zenekari felszerelés tárolása nem megoldható, új programszerkezet, disc-jockeyklub indítása, kellemetlen tapasztalatok) elutasította a vásárhelyi Piramist (a többi beategyütteshez hasonlóan). A zenekar vidéken is próbált játéklehetőséghez jutni.

Aztán 1974 elején a vásárhelyi Piramis szereplésével újraindultak az ötórai teák a Béke szálló nagytermében, minden vasárnap 17 és 21 óra között. Ez a lehetőség azonban nem volt hosszú életű, a vásárhelyi Piramis ugyanis 1975-ben feloszlott. A zenekar tagságából többen (köztük Krámli István és dr. Bereczki Pál) a vendéglátós szektorban folytatták a zenélést.

Az érkező fiatalok meghökkentek a zenekar nevén, ugyanis ők az alapján a Som Jajos vezette Piramisra asszociáltak. Emiatt az együttesnek a nevében meg kellett különböztetnie magát, így született meg a Piramis Team elnevezés. Az eredetileg a zenekarban szólógitáros posztot elfoglaló dr. Bereczki Pál basszusgitáron játszott, új szólógitáros csatalakozott a formációhoz (Az ős-Piramis időszakában is előfordult, hogy Bereczki basszusozott, mikor Rákos Mátét behívták katonának).

A sikeres újrakezdést követően azonban nem állt be egy állandó közönség. A későbbiekben az 1999-től a Fekete Sasban rendszeresen szervezett „Városi Házibuli” fellépői között találkozhatunk a Piramis Team nevével, amelyben azonban már csak néhány tag szerepelt az egykori vásárhelyi Piramisból.

A részlet Sulyok Csaba A beatkorszak és előzményei Hódmezővásárhelyen című könyvéből származik.

Szerző: Sulyok Csaba

Nyitókép: A vásárhelyi Piramis együttes. Balról jobbra: Rákos Máté "Mátékám" basszusgitár/ének, Krámli István "Pityesz" dob/ének, dr. Bereczki Pál "Gyökér" szólógitár/ének, Császár Péter "Csosza" ritmusgitár/ének, Budai Géza István "Cézár" billentyűs hangszer/ének. A felvétel 1970 körül készülhetett. Forrás: Ráczné Krámli Tünde.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.