Nagy Feró hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába a Bikini megalakulását követően hazánk legprofesszionálisabb zenészeinek társaságában. A Nagy Feró és a Bikini zenekar egy kislemezt és két nagylemezt készített, a két LP a legfontosabb lemezek közé tartozik, amit valaha Magyarországon szalagra vettek. A Hova lett… (1983) és a XX. századi híradó (1984) jelentős lenyomatai a kornak, zenében és szövegben pedig nagyon merész kísérletet jelentenek, új utakon. A lemezkészítés mellett az együttes rengeteget koncertezett és sok Beatrice-dalt is műsorra tűzött. A nyughatatlan, örök lázadó Nagy Feró gondolatai azonban 1984-ben már a színház világa felé jártak, pontosabban minden férfiszínész legnagyobb szerepálma, a Hamlet lebegett a szeme előtt.

Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak kislemezen, 45-ös fordulaton történt. Sorozatunkban magyar zenekarok bemutatkozó kislemezeiből szemezget Rozsonits Tamás.

Vas János Panyiga elsősorban az Orfeo zenészcsoport és az abból kinőtt Vízöntő együttes alapító-vezetőjeként vált ismertté, de ott volt a Monszun létrejötténél, játszott a Gerilla, a Kolinda, a Mákvirág és a MALÉV Kamarás zenekarokban is. Néprajzosként a nyolcvanas évektől egészen a megszűnésig stabil tagja volt a Néptáncosok Szakmai Házának, az utóbbi években elsősorban a Táncház Egyesületben dolgozik. 2012-ben Hej, betyárok! – Betyárok a népi kultúrában címmel jelent meg könyve.

A debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpad eredetileg nem beatfellegvárnak épült, ám a hatvanas években oda is betört a gitár. A szórakozóhely hivatalosan 1950. június 10-én nyílt meg a nagyközönség számára. Az avatóünnepségen Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékát mutatták be, ahol jelen volt a szerző is.

Cső zenekar: Király Herman (gitár, ének), Czipri Zoltán (dob), Szelőczei László (basszusgitár)

A KISKER a kiskereskedelmiből eredeztethető mozaikszó, ami a hatvanas években nem takart mást Tatabányán, mint az 1-es erőmű és a hajdani Szájer kocsma szomszédságában lévő szakszervezeti művelődési otthont, melynek színpaddal rendelkező nagyterme négy-öt évig a helyi fiatalság zenei, kulturális és művészeti ízlését lesz hivatott szolgálni.

Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak kislemezen, 45-ös fordulaton történt. Sorozatunkban magyar zenekarok bemutatkozó kislemezeiből szemezget Rozsonits Tamás.

Nautilus együttes: Nagy Károly (basszusgitár), Szám Antal (dob), Szendőfi Géza (szólógitár), Frecska József (orgona), Szűcs Sándor (ritmusgitár)

A Jászai Mariról elnevezett színház épületében, akkor még csak Népházban volt az a hely, ahol 1964-ben a szomszédos Ligeti-tóból váratlanul felbukkant Nautilus legénysége otthonra talált. Később a magyar beatzene viharos hullámain érkező helyi kalózvitorlások mellett hatalmas háromárbocos szkúnerek, sőt, külföldről érkező tekintélyes fregattok is horgonyt vetettek a zajos kikötőben.

Mikes Attila, Drosztmér István, Orbán József, Littvay Imre, Kovács József László

Miként blogunkban korábban bőségesen esett róla szó, a hetvenes évek derekán az Illés és a Tolcsay és a Trió zenészeiből létrejött Fonográf az akkoriban nemzetközileg is egyre népszerűbbé váló amerikai country rockot igyekezett idehaza meghonosítani. Nyomában pedig újabb és újabb zenekarok fedezték fel maguknak ezt a nálunk addig alig ismert zenei világot. A kemény rock mindent felülíró dübörgése idején sokan épp ezekre az egyszerű, áttekinthető szerkezetű, könnyen megtanulható, jókedvet sugárzó és jól énekelhető dallamokra vágytak. Miközben a country lényegében ugyanazt a háromakkordos zenélési formát, spontaneitást és egyszerűséget kínálta, amely akkortájt már szinte teljesen kiveszett a popzenében.

A Fonográf együttes: Tolcsvay László, Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Németh Oszkár, Móricz Mihály

Az Illés együttes romjain 1973 szilveszterén – más verziók szerint már újévkor – létrejövő Fonográf a várakozásokkal ellentétben nem vitte tovább az illési örökséget, inkább az akkoriban nemzetközileg is egyre népszerűbbé váló amerikai country rockot igyekezett idehaza meghonosítani. Zeneileg igényesen kidolgozott, de kor- és kultúrtörténeti szempontból súlytalanabb albumaikkal egészen az évtized végéig, a keményrockhullám mindent felülíró dominanciájáig népszerűek maradtak. Aztán a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Szörényi és Bródy inkább saját szólóalbumaira, illetve közös színházi-filmes produkcióikra (mindenekelőtt a korszakalkotó István, a királyra) koncentrált. Amikor pedig Szörényi 1984 decemberében látványosan elbúcsúzott a színpadtól, a Budapest Sportcsarnokban adott hármas koncertjével óhatatlanul pontot tett a Fonográf pályafutásának a végére is.

A Korál 1978-ban

Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak kislemezen, 45-ös fordulaton történt. Sorozatunkban magyar zenekarok bemutatkozó kislemezeiből szemezget Rozsonits Tamás.