Mikes Attila, Drosztmér István, Orbán József, Littvay Imre, Kovács József László
Miként blogunkban korábban bőségesen esett róla szó, a hetvenes évek derekán az Illés és a Tolcsay és a Trió zenészeiből létrejött Fonográf az akkoriban nemzetközileg is egyre népszerűbbé váló amerikai country rockot igyekezett idehaza meghonosítani. Nyomában pedig újabb és újabb zenekarok fedezték fel maguknak ezt a nálunk addig alig ismert zenei világot. A kemény rock mindent felülíró dübörgése idején sokan épp ezekre az egyszerű, áttekinthető szerkezetű, könnyen megtanulható, jókedvet sugárzó és jól énekelhető dallamokra vágytak. Miközben a country lényegében ugyanazt a háromakkordos zenélési formát, spontaneitást és egyszerűséget kínálta, amely akkortájt már szinte teljesen kiveszett a popzenében.
A hetvenes évek második felében felbukkanó countryzenekarok közül a legnagyobb közönségsikert talán a 100 Folk Celsius érte el. A hazai, keleti és nyugati piacra egyaránt kacsintgató formáció redgrass – a country egyik alstílusa, a bluegrass mintájára megalkotott –címkével igyekezett meghatározni zenei gyökereit és hovatartozását. Bár a gitáros-énekes Orbán József vezette együttes külsőleg abszolút az amerikai mintákat (kockás flaneling, mellény, cowboykalap, cowboycsizma) követte, zenéjében már nem feltétlenül az autentikus countryzene megszóltatására törekedett, sokkal inkább arra, hogy mindez mennyire adaptálható a szélesebb nagyközönség igényeire. Nem meglepő hát, hogy az igazi áttörést végül a Paff, a bűvös sárkány című daluk és az ahhoz kapcsolódó, azóta összesen háromszázezer példányban értékesített gyermeklemezük hozta meg számukra.
A profi és virtuóz muzsikusokból álló, 1976 júliusában debütáló társulat többször átalakult, mire a hetvenes évek végére létrejött a klasszikusnak mondható felállása: Orbán József (gitár, ének), Littvay Imre (gitár, mandolin, ének), Drosztmér István (basszusgitár, ének), Kovács József László (gitár, bendzsó, ének) és Mikes Attila (hegedű, billentyűs hangszerek, ének). A kezdetektől kettős életet éltek: egyrészt gyerekműsorral turnéztak, másrészt koncertzenekarként adtak koncerteket. A 100 Folk Celsius végül 1980-ban a Magyar Televízió Tessék választani! című műsorában A jó öreg tér című dalával lett országosan ismert formáció. Ettől kezdve viszont számos dala (Nincs jobb lány, mint a Jo-Jo, Drága otthon, Jó öreg gépem, Mikor Szekszárdra készültem, Lakótelep, Erdei virág) felkerült a sikerlistára, és a nyolcvanas évek hajnalán az egyik legnépszerűbb hazai együttesének számított.
A zenekar tagjai nagyobb lélegzetű munkákban is részt vettek, de Trunkos András és Boros Lajos jegyezte, 1980-ban színpadra állított Bekapcsol a bosszantógép című szatirikus zenés „izé” velük együtt is megbukott. Ahogy egy évvel később nem sikerült az első country musical bemutatója sem: Csemer Géza-Gyarmati István Az ezüst tó kincse című darabja érdemi közönség és kritikai visszhang nélkül került le a színről. Valószínűleg ezek a kudarcok is szerepet játszott abban, hogy a 100 Folk Celsius a továbbiakban a könnyebb ellenállás irányába haladt, és bár a country külsőségeket megtartotta, az évtized közepe felé elsősorban gyereklemezekkel (Paff, a bűvös sárkány, 1984, Ferkó, Öcsi meg én, 1985, A nagy ho-ho horgász, 1986) rukkolt elő. És ettől kezdve az időközben Heilig Gáborral kiegészült zenekar végképp kettős életet élt: miközben az Egyesült Államokban countryfesztiválokon játszott, és a keleti blokk országaiban több sikeres turnét bonyolított le, addig idehaza elsősorban gyerekdalokat játszó zenekarként maradt meg a szélesebb közönség emlékezetében.
Szerző: Jávorszky Béla Szilárd
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
