Nautilus együttes: Nagy Károly (basszusgitár), Szám Antal (dob), Szendőfi Géza (szólógitár), Frecska József (orgona), Szűcs Sándor (ritmusgitár)
A Jászai Mariról elnevezett színház épületében, akkor még csak Népházban volt az a hely, ahol 1964-ben a szomszédos Ligeti-tóból váratlanul felbukkant Nautilus legénysége otthonra talált. Később a magyar beatzene viharos hullámain érkező helyi kalózvitorlások mellett hatalmas háromárbocos szkúnerek, sőt, külföldről érkező tekintélyes fregattok is horgonyt vetettek a zajos kikötőben.
A bányásztelepülés első beatzenekara az említett Nautilus néven alakult meg, és ötéves működése alatt számtalan kellemes órát szerzett a haladó ifjúság fiainak és lányainak, akik elkötelezetten érdeklődtek az új zene és egymás iránt. A repertoár a Beatlestől a Bee Geesen át, az akkor népszerű, szabad európás Teenager Partyban és a Komjáthynál nyúzott slágerekig terjedt, érettebb korszakukban már saját számokkal is kísérleteztek, és komoly sikereket értek el az amatőr zenekari fesztiválokon, Salgótarjánban, Sopronban. És láss csodát, 1967-ben a Magyar Televízió Ki mit tud?-vetélkedőjén képernyőre is kerültek. A történeti hűség kedvéért a zenekar tagjai: Szendőfi György, Joó György, Szendőfi Géza, Szűcs Sándor és Szám Antal. Az évek alatt a csapat cserélődött, de a távozó tagok új bandákban főnixmadárként támadtak fel, hogy a hetvenes évekre szinte a hét minden napjára jusson bulihely a munkásvárosban.
A teljesség igénye nélkül idézzük fel a hatvanas évek új formációiból néhányat: az Atlas (1965) az Ó-telepi Zsdanov Kultúrotthonban nyomta a slágerlistás zenéket. Ezt a helyet az idősebb generáció Noll kocsmaként emlegette, míg az ifjabbak péntek este a „Zsdaniba” mentek. A hatajtós házakból álló bányatelepről, tatabányai szlengben, ugorjunk fel a Hatos-telepi „Tízes”-be (Mező Imre Ifjúsági Ház), ott szombatonként T-Boy (1968) buli volt, repertoárjuk a könnyed slágerektől a progresszív rockig terjedt. Ha csütörtökön a hármas jelzésű farmotoros autóbusszal Alsógallára is elmentünk, akkor a „Beat-Barlangnál” (József Attila Művelődési Ház) szálltunk le, hogy ott legyünk a Victoria (1969) buliján. Mindenesetre most kanyarodjunk vissza a Népházhoz, melynek színpadán megfordult a hazai könnyűzenei élet színe-java: az Illés, az Omega, a Metro, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta – a végtelenségig folytathatnánk a sort, de inkább emeljünk ki egyet. A legendás Syrius is fellépett itt, Az ördög álarcosbáljával.
T-Boy együttes. Balról: Ferenczi Károly (zongora, zenekarvezető), Király Herman (ének, gitár), Győri Imre (szólógitár, ének), Odler Henrik (basszusgitár), Kárpáti György (dob)
Victoria együttes. Balról: Pribeli István (basszusgitár), Juhász Miklós (szólógitár), Freund Zoltán (dob), Juhász József (ritmusgitár)
Keljünk át a Tóth-Bucsoki (ma Népház) utcán a Szabadtéri Színpadhoz (Május 1. park): a nyári szezonban a magyar sztárokon kívül járt itt a brit Nashville Teens, énekese Ray Phillips szólóban is, és az Egyesült Államokból, a fénykorában lévő The Flower Pot Men, a híres Let’s Go to San Franciscoval. A hetvenes évek közepén a Halászkert Ifi Parkjában rendszeres P. Mobil-koncerteket tartottak, de fellépett itt az Edda, a Beatrice, a Piramis, a Corvina, és az akkor még ismeretlen Deák Bill Gyula, a Sztárban. A Népház–Szabadtéri Színpad–Ifi Park háromszögében így született meg a tatabányai beat-rock-popélet.
Ha még többet akarsz tudni:
Komárom- Esztergom megyei Rocklegendák (szerkesztő: Cserteg István), Peron Music Alapítvány, 1997.
Egy boldog beat korszak emlékei (szerkesztő: Regős László), Facebook.
Szerző: Kakuk Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
