Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak kislemezen, 45-ös fordulaton történt. Sorozatunkban magyar zenekarok bemutatkozó kislemezeiből szemezget Rozsonits Tamás.
A hetvenes-nyolcvanas évek fordulója minden esztendőben hozott egy-egy rockszenzációt. 1980-ban ezt a Pandora’s Box együttes megalakulása szállította: mindenki kíváncsian várta, hogy milyen zene szabadul ki Pandora szelencéjéből (a görög mitológia szerint abban őrizték a világ minden gonoszságát, de a női kíváncsiság ugyebár közismert). A Pandora’s Box, vagy rövidebben: P. Box nem volt gonosz, sőt: veretes rockzenéjük máig alapérték a magyar rocktörténetben. Ha gonoszságot nem is, némi rosszindulatot azonban felfedezhetünk a zenekar megalakulása környékén. Dr. Erdős Péter nem bírt belenyugodni abba, hogy Vikidál Gyula elszipkázása révén először a Korál, majd a Dinamit esetében nem sikerült megsemmisítő csapást mérnie ősellenségére, Schuster Lórántra és az általa vezetett P. Mobil együttesre. Harmadik nekifutásra úgy tűnt, hogy két vállra fekteti az Örökmozgót.
Háttértárgyalások eredményeképpen sikerült aláíratnia egy dokumentumot az akkori P. Mobil összes tagjával. „Egy szép napon, 1980. május 21-én a zenekar tagjai, Kékesi László, Bencsik Sándor, Mareczky István, Cserháti István, Tunyogi Péter eljuttattak egy levelet az Országos Rendező Irodához, miszerint a zenekar, Schuster Lóránttal egyetértésben 1980. szeptember 7-én P. Mobil néven megszűnik. Augusztus 28-án azonban hárman (Kékesi, Mareczky és Tunyogi) visszavonták korábbi határozatukat, és egyben bejelentették, hogy hajlandóak Schuster Lórántot zenekarvezetőként elismerni. Ennek valószínűleg az is oka lehetett, hogy nem dőltek be a lemezgyár azon képtelen és nevetséges ötletének, illetve ígéretének, hogy ha a Lórántot eltávolítják a zenekarból, és a P. Mobil név is eltűnik a föld színéről, akkor a tagok Kentaur néven alapítsanak új zenekart, és rögtön lesz nagylemezük is.” (Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem…, 42–43.) Bencsik és Cserháti azonban hajthatatlannak bizonyultak. „A két távozó zenész aztán új zenekart alapított, és szánt szándékkal olyan nevet választott, amely utal a korábbi bandájukra… Lóránt válasza egy frappánsan egyszerű egysoros reggae volt: Mondd, kié a nagy P?” (Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem…, 43.).
A rockrajongók várták, hogy az új zenekar kikkel és milyen anyaggal jelentkezik. 1981 nyarán jelent meg a P. Box első kislemeze. Bencsik Sándor „Samu” és Cserháti István „Pityi” társai a V’ Moto-Rock megalakulásának legnagyobb vesztese, az ország egyik legjobb basszusgitárosa, kiváló zeneszerzője Sáfár József „Öcsi”, az énekes a rendkívül tehetséges Varga Miklós, a dobos Szabó István (Putyur) lettek gondos kiválasztást követően. A kislemez (SPS70483) A oldalán a Bencsik–Cserháti szerzőpáros Halálkatlan című dala, ha megfordítjuk, Sáfár József és Csiga Sándor A bolond című kompozíciója kapott helyet. A Halálkatlan egy lendületes hard rock dal, a szövege az elődzenekar Forma-1 című dalára hajaz. (Habár erről több más ideológia is napvilágot látott.) A bolond egy gyönyörű rock-ballada (abban az időben szinte kötelező volt minden rockzenekar számára a programba illeszteni legalább egy lírai dalt is a döngölés mellett, sőt, egy-egy bluest is – lásd: Edda Művek: Edda Blues, V’ Moto-Rock: Ne kövess, P. Mobil: Alkohol blues, LGT: Sziszifuszi blues, Beatrice: Térden állva, stb.). Nagyon szép a kislemez borítója is (sajnálatos, hogy az SP-ken nem tüntették fel az alkotókat).
A P. Box lendületesen startolt a hazai rockmezőnyben, de igazán a második nagylemezükkel, a Kő kövön című albummal írtak rocktörténelmet. Zenéjük értékálló, mérce a hazai felhozatalban, elsősorban a zseniális zeneszerző-gitáros, Bencsik Sándornak köszönhetően, aki abban is tehetséges volt, hogy hozzá méltó kvalitású muzsikusokkal vette magát körül. Tragikus sorsa a hazai rockélet legnagyobb vesztesége.
Szerző: Rozsonits Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
