A Volán vállalat egyik klubhelyiségében próbáló Hétfő zenekar 1973 januárjában megváltoztatta a nevét. A „szponzorhoz” igazodva ezentúl V’73-nak hívták a bandát. A zenekar tagjai Sáfár József „Dödöle” basszusgitáros, Herpai Sándor dobos, valamint Lerch István billentyűs voltak. A konzervatórium jazz tanszakának növendékeiként mindhárman a korszak progresszív zenéi iránt rajongtak, zenei világukat egyértelműen az Emerson, Lake & Palmer trió alapján alakították ki, Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művét az angol zenekarhoz hasonlóan a V’73 is repertoáron tartotta. Emellett Herbie Hancock, Billy Cobham, Chick Corea is hatással voltak rájuk.

Bakacsi Béla 1942. február 16-án született, az 1962-ben indult Ki mit tud?-on robbant be a köztudatba táncdalénekesként. Az első, 1966-os táncdalfesztiválon közönségdíjat nyert a Bizony így van ez szívem című számmal, ezt követően 1971-ig számos ORI-turnén vett részt. Ebben az időszakban nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában és Kubában is. 1970 decemberében először két hónapra hívták meg az NSZK-ba énekelni, majd 1978-ig folyamatosan meghosszabbított szerződésekkel szerepelt a Vasfüggönytől Nyugatra.

Csatári Bence:
A Ki mit tud?-ot mennyire nyerte meg simán?

Bakacsi Béla:
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy „szinte sétálva” szereztem meg az első helyet a saját kategóriámban. A végén a győztesek közül is választott egyet a zsűri, aki képviselhette hazánkat az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozón (VIT), és az én lettem az.

Extázis héttől tízig címmel beattörténeti filmklubot indít az NKA Cseh Tamás Program és a Hangőr Egyesület. A március 23-án kezdődő sorozat vetítései a Szent István körúti Kino Cafe Moziban lesznek, a filmklub házigazdája Gelencsér Gábor, filmesztéta.

„A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma.” Cseh Tamástól és Bereményi Gézától tudjuk ezt, s ugyancsak ők árulják el A hatvanas évek című dalukban, hogy filmek is készültek ekkor – tvisztelő, autóstoppos fiatalokról. Az NKA Cseh Tamás Program és a Hangőr Egyesület közös filmklubja ezek közül a filmek közül válogat, különös tekintettel a popzene és filmipar óvatos frigyének gyümölcseire. Az Extázis héttől tízig tavaszi vetítésein Banovich Tamás, Kovács András és Mészáros Márta alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők a Kino Cafe Moziban, csütörtökönként 19 órától.

A filmek vetítését követően a szervezők a korszakról, a fiatalságról, a könnyűzenéről és természetesen a filmekről szóló beszélgetésekre marasztalják a résztvevőket. A filmklub házigazdája Gelencsér Gábor, filmesztéta, aki bevezető előadását követően a kor kutatóival beszélget majd a látottakról.

Fenyő Miklós 1947. március 12-én született Újlipótvárosban, Angyalföld határán. A szülei hamar felfedezték a zenei érdeklődését, ami nem volt nehéz, hiszen már öt éves kora előtt elpötyögte, amit egy hangversenyen vagy az Andrássy úti teátrumban halott, így aztán hat éves korától beíratták zongorázni. A csendes pesti zongorakurzusok azonban véget értek, hiszen a család 1956-ban kivándorolt Amerikába, Fenyő pedig egyenesen az ötvenes évek rock’n’roll kultúrájába csöppent bele. A tengerentúlon töltött évei alatt nagy hatást tett rá, hogy láthatta Elvis Presley-t élőben a Madison Square Gardenben, a Love Me Tender premierjén. Elvis mellett Jerry Lee Lewis lett a másik példaképe.

„Az első perctől kezdve szerettem őt. Amikor felbukkant a Ki mit tud?-on, rögtön a szívembe zártam, és ma is ott őrzöm. Kellemes megjelenése, szolid viselkedése, hibátlan énekhangja, dalai, kulturált előadásmódja, szépsége, mindez megfogott. Hatott rám. Finom, megnyerő a modora, és az a gyönyörű haj – persze nem emiatt lett a kedvenc énekesnőm. Szerintem fontos az is, hogy soha nem keveredett botrányokba, mint annyian mások, ha jól tudom, mindig szolidan élt, viselkedett. És persze nagyon szeretem, ahogy és amiket énekel. Ha éppen otthon vagyok, amikor koncertet ad, ki nem hagynám! Mai napig is nagy kedvencem, mint ahogy Bródy is” – így emlékszik vissza Koncz Zsuzsára egy régi rajongója.

A poszt megírását megelőzően egy kis közvélemény-kutatást tartottam egy közösségi portálon. Azt a kérdést tettem fel, hogy ha egyetlen számot lehetne Koncz Zsuzsa életművéből választani, melyik lenne az, amelyet szívesen hallgatnának meg az érdeklődők. A Valahol egy lány szerezte meg az abszolút első helyet.

A híres-hírhedt Vörösmarty téri üvegpalota helyén eredetileg a klasszicista Német Színház állt, amely 1847-ben leégett. A Monarchia idejében a Haas-palota uralta a teret. Üzletek és bérlakások mellett egy hatalmas szőnyegáruház is volt benne. A háború alatt bombatámadás érte, teljesen elpusztult. A telek évekig üresen állt, csak 1971-ben húzták fel rá azt a hatemeletes, szocreál irodaházat – a köznyelv csak „Elizélt Palotaként” emlegette – ahol húsz évig hellyel-közzel minden, a magyar könnyűzenét érintő kérdés eldőlt. Itt székelt az összes fontos intézmény, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Nemzetközi Koncertigazgatóság, az Országos Szórakoztatózenei Központ, az 1958-ban alapított, belföldi koncertszervezésért felelős Országos Rendező Iroda, az Artisjus és az Állami Hangverseny Zenekar. Itt volt irodája Bors Jenőnek, Erdős Péternek, Wilpert Imrének és Révbíró Tamásnak. Ahogy Németh Alajos fogalmazott: a páternoszterrel végig lehetett menni a teljes magyar zenei életen, az aljától a tetejéig.

Az Aréna zenekart 1968 elején, azt követően alapította Strausz Tibor „Csibu” szólógitáros, Szerényi Károly basszusgitáros, Radócz Mihály ritmusgitáros és Bene István dobos, hogy látták Radics Bélát a Pannóniával koncertezni. 1969-ben már Csibu és Strausz korábbi alma materében, a XIII. kerületi Herman Ottó utcai Általános Iskolában lépnek fel egy farsangi bálon. Említett este azért bír rocktörténeti jelentőséggel, mert jelen van a bulin Takáts Tamás a Karthago, az East és a Takáts Tamás Dirty Blues Band későbbi énekese, aki itt dönti el, hogy rockzenész lesz.

A Csengery utcai épület már a Soproni Vasárugyár Rt. alapítása előtt állt. Weitzer János osztrák gyáros még a 19. század második felében Gép-, Waggongyár és Vasöntödét létesített itt. Üzeme azonban rosszul ment, éveken keresztül veszteséget termelt, ezért 1901-ben úgy döntött, hogy telephelyét az épületekkel és a teljes gépi berendezéssel együtt eladja az 1901-ben létrehozott „Vasárugyár R.T. Sopron-Graznak”.