A nyolcvanas évek végén egy vidéki faluból Budapestre felkerülni nagyjából olyan volt, mintha egy csónakból átülnél egy óceánjáróra. Idegenként mozogtam a hatalmas utcákon, zavart a metrón a reggeli tömeg, ahogy a körúti autók sokasága is. Másrészt lenyűgözött a sokszínűség, a rengeteg szórakozási…
Amikor foci közben rám lépett Hobo…
A hősöm és én
A múlt évben már megírtam a megismerkedésünk eseményeit, ami egy régvolt Dinamit-koncerten történt. A mostani írásom a férjem története, ezek az ő szavai, csupán én fogom a tollat.
Csöves hordák a Stefánián – az „ős” Szegedi Ifjúsági Napok
„A rendezők nevében köszöntök minden kedves vendéget-get-get!” ‒ recsegték a kandeláberekre szerelt BEAG hangszórók a Tisza partján, egy forró nyári napon, valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, mintegy százezer (!) ember előtt. Annak ellenére, hogy viszonylag egységes volt akkoriban a…
Rock és kabaré az ebédlőben, avagy hogy került Hobo és Nagy Bandó a címerező táborba?
Ezerkilencszáznyolcvan erős év volt a magyar rock történetében. A Piramis és a róluk elnevezett jelenség kezdett kifutni, vagy tán ki is futott, a punk és avantgárd szcéna bár már kezdett világítani, de tagjainak várniuk kellett még néhány évet a sikerig.
„A matracokon tűzveszélyes a dohányzás” ‒ Az Orszáczky-mítosz III.
Orszáczky Jackie 1984-as év végén lépett fel ismét Magyarországon, a Vadászat lemezbemutatóján. Ugyan már a hetvenes évek végén is visszajött, ekkor kezdett el újra többet írni róla a sajtó. Az énekes-basszusgitáros karizmatikus figurája rányomta a bélyegét a későbbi zenészgenerációkra, ahogy a…
Mindenki Jánoskája – 70 éves az egyik legkiválóbb hazai dobos
Most nem Móra Ferenc hőséről lesz szó, hanem az egyik legkiválóbb magyar dobosról. Kevés olyan zenész muzsikál a szakmában idehaza, akit egyöntetűen mindenki szeret: Solti Jánosnak még a beceneve is mutatja: őt mindenki imádja, ezért mindenki így szólítja: Jánoska.
Őszinte, kőkemény búcsú ‒ Jubileumi fesztiválozás az acélvárosban
Kelet-Magyarország legdurvább trash piái, bohócnadrág a pályaudvaron, megismételt vendégség az őrszobán ‒ így fesztiváloztunk 1983-ban Miskolcon, a tíz évvel korábbi legendás rendezvény árnyékában. Utóbbin, tízévesen értelemszerűen nem lehettem ott, az évtizedes évforduló tiszteletére megrendezett…
„Ennyire azért nem kell nem szeretni őket!” – két tabáni filmforgatás
Emlékszem, mennyire vártuk minden évben az LGT-koncerteket május elsején. A Loksi előtt Mini meg a többiek. Balogh „Szivacs” Jenő kezeit képtelenség követni a fergeteges dobszóló alatt. Hatalmas bulik voltak, és amikor az utolsó koncert is véget ért, indultunk át a Budai Ifiparkba.
„Méltatlanul a háttérben ‒ Döme Dezső: dob!”
„Méltatlanul a háttérben ‒ Döme Dezső: dob!” ‒ Hobo gyakran így mutatta be a Hobo Blues Band egykori dobosát a koncerteken. Milyen igaza volt: valóban méltatlan helyzet mindig takarásban lenni, de semmi mással össze nem mérhető érzés dobolni.
„Kőbányásnak” lenni rang és elismerés
Zenés dokumentumfilm Póka Egon Benedek és Szappanos György emlékének dedikálva
Amikor az ember elveszít egy közeli hozzátartozót, barátot vagy mestert, a gyász feldolgozása a legmélyebb, legbensőbb és legnehezebb lelki folyamatok egyike. Teljesen egyénfüggő, ki hogyan oldja meg.