Ezerkilencszáznyolcvan erős év volt a magyar rock történetében. A Piramis és a róluk elnevezett jelenség kezdett kifutni, vagy tán ki is futott, a punk és avantgárd szcéna bár már kezdett világítani, de tagjainak várniuk kellett még néhány évet a sikerig.
Ezen esztendőben jelent meg a HBB első lemeze, a Középeurópai Hobo Blues, augusztusban pedig a Fekete Bárányok-koncert borzolta fel az állóvizet. A csövesek már ismerték és követték a P. Mobilt és a Beatricét, és tulajdonképpen a HBB-t is. A Piramis-árvák találtak egy új, még keményebb vonalat.
Azonban én ebből mit sem érzékeltem. Épphogy elmúltam 14 éves, elballagtam az általános iskolából, és mindössze annyit tudtam a rockzenéről, amennyi a rádióból vagy az Egymillió fontos hangjegy című tévéműsorból kiderült. Az, ugye inkább a konszolidáltabbnak mondható Omega‒LGT vonal.
És akkor, 1980 nyarán elkerültem életem első építőtáborába, Hódmezővásárhelyre. Ez egy címerező-tábor volt. Pár mondat arról, hogy mi is az a címerezés. Bezavarnak egy irtó hosszú kukoricatáblába, ahol minden második sor „apakukorica” címerét, azaz felső porzó részét ki kell húzgálni. Magyarul kiheréled a kukoricát. Ennek a célja valamiféle fajnemesítés, hogy a növény ne saját magát porozza be, vagy mi... Mindez a nyár közepén, ezer fok melegben, porban, ráadásul a kukorica levele vág, mint a veszedelem. Hát, nem is erőlettük meg magunkat.
De a lényeg maga a tábor volt, kulturális, legfőként zenei kínálatával!
Igen, becsületükre legyen mondva az ott tevékenykedő pedagógusoknak, nagyon masszív műsort hoztak tető alá. Tehettek is volna arra, kit hívnak meg, de ők komolyan vették. És talán némi rendszerellenes felhangja is volt az egésznek.
Az első héten, az ott megismert, csöves kinézetű és rockot imádó társaim beszéltek nekem a Mobilról meg ilyen-olyan rockzenekarokról, de Nagy Feró és a Ricse volt nekik a legfontosabb referencia. Mindegyiknek piros pöttyös kendő volt a nyakába vagy a csuklójára kötve. Én csak hihettem, hogy jó zene, mert hallani (hangzóanyag híján) nem igazán volt mit.
És akkor robbant a bomba, hétvégén HBB-koncert lesz!
Hogy mi? A Hobo Blues Bandről életemben nem hallottam és oké, eddig még nem is éltem sokat, de a rádió és a tévé erről nem beszélt.
Te nem ismered Hobót? Hát nem!
Szombaton ott tömörültünk a közepesen nagy ebédlő metlachiján, egy kis, színpadnak nevezett emelvény előtt. Egyszercsak beleüvöltött valaki a mikrofonba, gyomrunkba ugrott a zene, és a színpadra rohant Hobo. Első pillanattól az utolsóig energiabomba volt. Táncolt, ugrált, pózolt, üvöltött és énekelt. Elképesztő élmény volt nézni és hallgatni őt.
Ezek a KISZ-es fiúk képesek voltak elhívni ide, ő meg elvállalta, és most nekünk koncertezik. Hogy ez hogy jött össze 1980-ban, egy szocialista állami gazdaság építőtáborában, Budapesttől 200 km-re, azt nem tudom.
Földes László Hobo interjút ad Novotny Zoltánnak és Gyárfás Tamásnak. A felvétel a popegyüttesek sportvetélkedője, a Rock Kupa döntője alkalmával készült. Fotó: Fortepan / Urbán Tamás.
Egyébiránt nem emlékszem a részletekre. Hogy ott volt-e az egész zenekar, hogy milyen volt a hangosítás… Az biztos, hogy túl nagy infrastruktúra nem fért volna el azon a kis színpadon.
Egy jelenet viszont belém égett. Hobo a feje fölé tette a kezét taraj gyanánt az egyik dal alatt, és végigkukorékolta a számot, mint egy kakas. Megdöbbentem, de Földes Lászlót ott és akkor örökre megszerettem. Azóta átéltem a pank és underground tinédzser- és fiatal felnőtt éveimet, de a nyolcvanas évekbeli identitásomat ez a koncert határozta meg.
Hát a kabaré?
A következő héten ugyanis végre én is tudtam a srácoknak mutatni valamit. Gyerekek, jön Nagy Bandó! Na, az ki? Mi már láttuk őt Szegeden a Tömörkény gimi kultúrtermében. Suttogó propagandával jutott el hozzánk a híre, és fantasztikus előadás volt. Friss, ellenzéki, odamondó és (akkor) nagyon humoros. A Kocka utca.
Akkor ő ott, színvonalban és kvalitásban Hobóval volt egyenlő. Sokan nem tudják róla, de nagyon jó grafikus és az előadása nem csak egy stand up-szerű duma volt. Egy nagy táblára filctollal rajzolt, nagyon gyorsan, rockzenei kíséretre, viccesen alakuló képeket, és mindig új meg új lapot hajtott fel, amikor jöttek a könnyebb és keményebb nóták. Két év múlva országos hírű lett.
Nagy Bandó András. Fotó: Fortepan / Vészi Ágnes.
Úgy kezdem, hogy 1980 erős év volt a magyar rock történetében. Meg kell, hogy jegyezzem, nem csak abban!
Ebben az évben járt Farkas Bertalan az űrben, ekkor lett elnök Ronald Reagan, Lengyelországban egy Lech Walesa nevű hajógyári munkás elindított egy Solidarnosc nevű mozgalmat, és decemberben a Mark David Chapman névre hallgató őrült New Yorkban lelőtte John Lennont…
Hát, így indult nekem életem legsűrűbb évtizede, amikor is a dzsörzé nadrágos kisiskolásból, rendszerváltó polgárrá váltam.
Szerző: Magyar Ernő
Nyitókép: Hobo-koncert 1980-ban. Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor.
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
