Vikidál Gyula nem sokkal a Dinamit feloszlását követően kapta meg első színházi feladatát. Vajon szintlépésként élte meg, hogy ezentúl nemcsak énekelnie, hanem játszania is kell? Melyik szerepet kellett visszamondania az István, a király miatt? Milyen érzés volt a színdarabból készülő film…
A fesztivál, ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jegyében fogant – a Slágerbarátság gálák története
A Lányok, asszonyok című folyóirat – a Szovjetszkaja Zsenscsina című lap magyar nyelvű kiadása – és a Pesti Vigadó közös szervezésében 1983 és 1988 között megrendezett Slágerbarátság fesztivál a szovjet dalok seregszemléje volt magyar nyelven, hazai előadók tolmácsolásában. A cél pedig? A két ország…
A „Dalos”-könyv az állambiztonságot leplezi le az ügynök helyett – Takács Tibor történésszel beszélgettünk [Podcast]
Bár február lévén korai még ilyesmit kijelenteni, mégis megkockáztatom, hogy Takács Tibor „Dalos”-könyvének az idei évben a legfontosabb olvasmányaim között a helye. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) kutatója a labdarúgás és a hatalom kapcsolatát bemutató könyvei után a…
Nehéz zene, nehéz téma, nehéz színpad! – a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásai a rendszerváltás előtti években (2.)
Előző részt A nyomorultak 1987-es ősbemutatójával fejeztem be, és említést tettem Vikidál Gyuláról, aki színjátszóként is nagyszerűen megállta helyét: Jean Valjean szerepe hosszú évekre „ráégett”. Azonban ebben az előadásban ő volt az egyetlen az István, a király csapatából, mert e darab inkább…
A Jézus Krisztus Szupersztár és a rockzene diadala Szegeden
1985-ben óriási bukás rázta meg a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A János, a vitéz című előadásról van szó. Ki ne hallaná ki a címből az István, a királyra való utalást? Ám, míg a Szörényi‒Bródy szerzőpáros zenetörténelmet írt, a Kacsóh‒Victor duónak nem sikerült ezt megismételni.
Engem ne sajnáljatok! – Dinamit 45: a legutolsó detonáció
A Dinamit együttes már a megalakulásával hatalmas zajt csapott a magyar rockéletben. A legendás csapat most utoljára rugaszkodik neki és biztosak lehetünk abban, hogy a búcsú is méltó lesz a pályafutásukhoz.
A magányos hős, aki örökmozgó lett ‒ Kékesi Bajnok László a pultnál és a színpadon
Gyerekkoromban volt egy külön bejáratú játékom: focicsapatokból és együttesekből egyszerű szimpátia alapján kinéztem valakit, és azt mondtam, hogy ő én vagyok. A Fradiból Szőke Pistára, az Illésből Bródy Jánosra, az Omegából Debreczeni Ferencre esett a választásom. 16 évesen már nem éreztem annyira…
Csöves hordák a Stefánián – az „ős” Szegedi Ifjúsági Napok
„A rendezők nevében köszöntök minden kedves vendéget-get-get!” ‒ recsegték a kandeláberekre szerelt BEAG hangszórók a Tisza partján, egy forró nyári napon, valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, mintegy százezer (!) ember előtt. Annak ellenére, hogy viszonylag egységes volt akkoriban a…
Széles váll, hosszú haj és feltuningolt Komár moped
Tizenhat évesek voltunk mindketten. Egy közös barátunk közvetítésével, néhány levélváltás útján beszéltünk meg először randit a falusi Művelődési Háznál, ahová este 9 órára Dinamit koncertet hirdettek. Csak elmondásból ismertem őt, még fotót sem láttam róla soha, de azt tudtam, hogy mindketten…
„Jobb a Korál, mint a Rock!” ‒ avagy Balázs Fecóék, nem csak szabadtéren
Ahogy arra sokan emlékeznek, a Korál bemutatkozó koncertjére 1978. május 1-én került sor a Budai Ifjúsági Parkban, a fő attrakció, a V’Moto-Rock előzenekaraként léptek fel. Persze helyesebb lenne újjáalakult Korált írnom, hiszen a banda 1974 óta létezett. Egy dalukat, a Hazafelét ismertem a…