A kommunista időszakra az intézmények anyagi hasznot hajszoló rablógazdálkodása és a kizsákmányolás egyszerre és hatványozottan volt igaz. Legtöbbször lepusztult helyszíneken, vagy legalábbis igen szerény körülmények között kellett ezért fellépniük a zenészeknek. Emiatt végződött csaknem tragédiával az Edda 1980. május 27-ei koncertje a Parkban.

A bejárat előtti, jobb oldali feljárórámpa 19 óra 5 perckor, mintegy húsz méter hosszúságban dőlt rá az utcai gyalogjárda és a második korlát által határolt területre, ahol kétszázötven fiatal tartózkodott. Öten megsebesültek, néhányukat a helyszínen látták el a mentők, a többieket beszállítottak a kórházba. Erről 1980. június 4-én kelt levelében Mezei Gyula, a fővárosi tanács művelődési főosztályvezetője is beszámolt a Művelődési Minisztérium Közművelődési Főosztályának. A jelentés a terület rendeltetésszerű használatát és a renitens magatartás hiányát hangsúlyozta, és kizárta, hogy rendbontás miatt következett volna be a baj. Az eset komolyságát jelzi, hogy az I. kerületi rendőrségen kívül a BRFK járőreit is a helyszínre hívták, hiszen ekkor odabent már négyezer rajongó előtt zajlott az Edda-koncert.

A tájékoztatás nem mindenben felelt meg a valóságnak. Mezei a koncert zavartalan lebonyolításáról tett említést, valószínűleg ezzel akarván elvenni a helyzet élét a felettes minisztérium előtt. Az eredeti hangfelvételek tanúsága szerint azonban az Edda a Néma völgy című számát félbeszakítva – a közönség legnagyobb sajnálatára – felfüggesztette a fellépést. A zenekar énekesét, Pataky Attilát a rendezők koncert közben egy papírcetlin tájékoztatták a tragédiáról. Pataky a zenélés abbahagyása mellett döntött. A felvétel jól érzékelteti a muzsikusok tanácstalanságát, mert a hangszerek csak nagy sokára, egyenként hallgattak el, mint Haydn Búcsúszimfóniájában. Legutoljára a billentyűs fejezte be játékát. Annyiban helyesen fogalmazott azonban a beszámoló, hogy a koncert legvégén a közönséget sikeresen terelték ki a hátsó gazdasági bejáraton. Előtte viszont az Edda – nagy lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot – játszott még a közönségnek, miután a rajongók „Vissza! Vissza!” kórusa nem akart alábbhagyni.

A súlyos következmények után 1980. május 28-án az I. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Műszaki Osztályával, a Műszaki Iroda igazgató főmérnökével és a Művelődési Főosztály főmérnökével együtt helyszíni szemlét tartott a Parkban Mezei Gyula. Az Ifipark üzemeltetését azonnal leállították, az alsó műemlék kaput lezárták. A további részleges működés engedélyezéséhez kikérték a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat szakvéleményét, s a pozitív visszajelzés után az Ifipark még 1984-ig fogadta vendégeit.

Fennállásának utolsó négy évében az Ifiparkra egyébként már jobban vigyázott a fenntartó. Arra azonban bizonyosan számíthattak, hogy rövidesen végleg zárni kell, mert elindultak a tárgyalások a Fővárosi Ifjúsági Szabadidő Központ – a későbbi Petőfi Csarnok – létesítéséről, amelynek tervét már 1982 augusztusában jóváhagyták. Az utódintézménynek szintén a Művelődési Főosztály lett a fenntartója, átadását pedig a pártállam egyik legfontosabb ünnepére, 1985. április 4-ére tették.

Fotó: Múlt-kor.

Szerző: Csatári Bence

A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.