Hungaria, 1971
1971 elején a Hungaria 1967-től indult első „nagy” korszaka lezárult, a második nagylemez rögzítését követően feloszlott a zenekar. Fenyő Miklósék számára ezeket az éveket olyan, máig népszerű slágerek, mint a Csavard fel a szőnyeget vagy a Nem bújok én többé már a subába tették oly sikeressé.
Fenyő egyedül vágott neki egy új Hungaria összeállításának. Klein László (basszusgitár) kivételével – Cila már a hatvanas években játszott a zenekarban – csupa még ismeretlen zenészt vett maga köré: Szűcs Antal Gábort, azaz Totyát (gitár) és a Fekete testvéreket, Gyulát (szaxofon, ritmusgitár) és Gábort (dob).
A Hungaria a Láng Művelődési Központban
A régi formáció (tagjai Fenyő Miklós mellett Barta Tamás – gitár, Sipos Péter – basszusgitár, Csomós Péter – ritmusgitár és Tóth József – dob) 1971. április 3-án búcsúzott a közönségtől a Láng Művelődési Központban. Az új pedig az Adócsőgyár klubjában már a következő hétvégén, április 10-én be tudott mutatkozni. A repertoár az akkori hard rock, progresszív rock divathoz igazodott, így többek között Deep Purple (Fireball, Speed King), Black Sabbath- (Paranoid, Iron Man), Steppenwolf- (Born to Be Wild), Uriah Heep- és Creedence Clearwater Revival-számok voltak műsoron.
A Hungaria törzshelyei ekkoriban a Láng Művelődési Központ, a Budai Ifjúsági Park, a Dunán közlekedő Hungaria Club koktélhajó (1971. június 12-től augusztusig), a Citadella (1972. február 3-tól), majd az előző nyári hagyományt 1972. június 5-től folytató Express Koktélhajó voltak. A Lángban óriási sikerrel, alkalmanként ezerháromszáz-ezerötszáz néző előtt zajlottak a hétvégi klubestek. Mi több, egy ideig két bulit is kellett hétvégenként tartani. Ezek voltak az utolsó évek, amikor a magyar közönség a feldolgozott, azaz nem saját számok előadását még élvonalbeli zenekartól is elfogadta – sőt, ki is követelte. Azonban a Hungaria hírnevét az 1967–71-es időszakban valójában a saját számok alapozták meg. Így az új csapat rendszeresen játszotta az előző formációval készített két nagylemez és jó néhány kislemez dalait is. Persze újakat is írtak, amelyek a beates, rock and rollos Hungaria hangzáshoz mesterien tették hozzá a keményebb, elvontabb hatásokat.Sajnos, Fenyő közismerten nem volt jó viszonyban az állami monopolista lemezkiadóval, azaz személy szerint Erdős Péterrel, az illetékes „ popcézárral”. Így ettől a formációtól végül csak egy kislemez jelent meg, 1972 februárjában (SP 898). A lemez önálló borítót nem kapott, jellemzően a Pepita-márka „ aprókockás” egyenborítójában árulták. Az A oldalán A hosszúhajú Éva hallgatható meg, a B oldalon pedig a Dr. Skizofrén című szám. Érdekesség, hogy az utóbbinak az eredeti szövege Jó lenne, ha jó lenne címmel készült el. Ezt a szöveget túl pesszimistának ítélte meg a Sanzonbizottság illetékese, ezért nem engedélyezte. Fenyő (mintegy dacból) magáról a cenzorról mintázta meg az új szöveg Dr. Skizofrénjét. Ez azonban csodálatos módon átment a rostán! Az eredeti változat csak kopott próbafelvételen maradt fenn ebből az időszakból, miként pár további, a beat és a hard rock határán egyensúlyozó dal is (A csavargó dala; Megleste titkukat a Hold; Állj, kicsi húgom).
A Hungaria a Láng Művelődési Központban
Az 1971 tavaszán összejött Hungaria másfél évig maradt együtt. Előbb a Fekete testvérek távoztak, majd 1973 elején a Juventus együttesből visszatért Sipos Péter, a korábbi basszusgitáros, aki magával hozta Kékes Zoltánt (gitár) és Csurgay Attilát (dobok) is. A rockos zenei irányvonal kezdett átalakulni, és az 1974-től már Beatles-hangzás által uralt programmal a Hungaria egyszer s mindenkorra elköszönt a hard rocktól.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
