Jellemzően monopolista vagy esetleg oligopolista (néhány szereplős piacot alkotó) vállalatként működtek az egykori szocialista országok cégei. Így volt ez a hanglemezkiadásban is. Itthon csak egy, Csehszlovákiában pedig három kiadó létezett, Supraphon, Opus és Panton néven. A csehszlovák piacot afféle magyar popgyarmatként is szokták jellemezni, legalábbis a nyolcvanas évek elejét megelőzően. A lemezek frontján ez elsősorban a hazai kiadványok tömeges exportját jelentette, de a kiadói együttműködésre is akadt néhány példa a két nagyobb céggel. Ezeket nézzük meg most közelebbről.
Az MHV (Hungaroton) legkomolyabb partnerkapcsolata a Supraphon kiadóval jött létre. A Supraphonnal egyébként is érdemes volt jóban lenni, mivel az ő saját gyáruk Közép-Európa legnagyobb hanglemezgyára volt, külső megrendelőknek is igénybe vehető nagy kapacitással, megbízható technikai minőséggel. Elsőként 1972–73-ban két kiadvány csehszlovák piacra szánt változata készült el a Supraphon kiadásában, hasonló konstrukciókkal. Az LGT Ringasd el magad című albuma a cím elhagyásával jelent meg 1972-ben. A borítót itthon nyomtatták ki, a terve változatlan maradt, de cseh feliratokat kapott. Az Élő Omega című koncertlemez 1973-ban jelent meg Csehszlovákiában, egyszerűen Omega címmel. Ez az anyag új borítótervet kapott, amit aztán a Supraphon nyomtatott ki. Mindkét kiadvány korongjait Budapesten préselték, erre a lemezcímkék is hivatkoznak „Made in Hungary” felirataikkal. Maguk a hanglemezek tehát azonosak voltak az itthon kaphatóakkal. Mindamellett mindkét albumnál a Supraphon biztosította a címkéket a magyar gyár számára, így végül is érdekes „hibrid származású” kiadványok jöttek létre, melyek a Supraphon előfizetős lemezklubja keretében jelentek meg, ezért egyszeri, korlátozott kiadások maradtak.
A csehszlovák lemezpiac kiszolgálásának másik módja az volt, hogy a Supraphon saját felvételeket készített és forgalmazott. Így jelent meg Zalatnay Sarolta lemeze 1975-ben (a B oldalon a Skorpió együttes kíséri) és a Locomotiv GT lemeze 1976-ban, mindkettő cím nélkül. Az albumok sikeresek lettek és még exportváltozatokat is készítettek belőlük. Az LGT-anyag ez alkalomból eltérő borítót és Motor City Rock címet kapott. A Zalatnay-lemeznek érdemben csak a hátsó borítója változott meg – kissé átszerkesztették, és a cseh nyelvű kísérő jegyzetet angol szöveg váltotta fel. Ezt a lemezt 1978-ban végül a keletnémet Amiga cég licencelte, és változatlan első, de egy újabb fajta hátsó borítóval jelent meg.
1975–76-ban a Hungaroton kapacitáshiányait a Supraphon segítségével orvosolták. Két népszerű rockalbumról van szó, az Omega Nem tudom a neved és a Skorpió Ünnepnap című lemezeiről. Mindkettőt gyártották itthon is, azonban a hangminőségben lehetnek eltérések a kétféle kiadás között, mivel a csehszlovák gyárban mindkét esetben saját lemezvágást végeztek. A címkéket viszont mindig itthon nyomták „Processed in Czechoslovakia” megjelöléssel, és a borítók is hazai nyomásúak (de már a cseh préselésre való utalás nélkül). A bérgyártástól független érdekesség, hogy az Omega-albumnak két eltérő színű borítója is készült.
A szlovák piacot ellátó Opus cég 1978–79-ben két magyar lemezt adott ki. A Locomotiv GT Mindenkije ezúttal változatlan első és módosult hátsó borítóval, valamint cím nélkül jelent meg. Talán rekordot döntött az együttes, amikor egy adott piacon pár év alatt három különböző cím nélküli albumot sikerült velük megjelentetnie. Szűcs Judit bemutatkozó anyagát az MHV és az Opus együttműködésében vették fel, így az mindkét országban megjelent.
Itthon nem volt szó csehszlovák előadók felvételeinek publikálásáról. Így az együttműködések egyirányúak voltak, és a magyar popexport idejének leáldozásával véget is értek.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
