K. K. – avagy különleges kislemezek: az LGT dupla és óriás kislemezei

1. rész

2018. április 02. - beatkorSzaki

Felbecsülhetetlen kincs, amit a Locomotiv GT alkotott a magyar és az egyetemes rockkultúra számára. Meg se kíséreljük a számvetést, sokkal jobb, ha előkapjuk egy-egy lemezüket, teljesen mindegy, melyiket, mert az összes remekmű. Most két különlegesség akadt a kezembe tőlük, mindegyik példátlan és egyedi a hazai hanglemezkiadás történetében: a dupla kislemezük 1979-ből és az Óriás Kislemez 1984-ből. Vizsgáljuk meg a dupla kislemezt.

Előzmények: 1976-ban Laux József, az LGT motorja és dobosa elhagyta az országot és a zenekarát. Kérdéses volt, hogy az LGT folytatja-e nélküle. Presser Gábor csúcsra járatva szinte párhuzamosan dolgozott Zorán első nagylemezén és Demjén Ferenc debütáló szólóalbumán. Talán a munkába menekült, hiszen a szakma egy része kárörvendve várta, hogy itt az LGT vége. Ám Somló Tamás szerződtette Solti Jánost (a történetet korábban már közöltük), és „a vonat ment tovább, csak zökkent, meg sem állt”. Laux József vérbeli rockdobos volt, feszes tempókkal. Jánoska, a magyar dobosok akkori új generációjának egyik legkiválóbbja viszont „all round drummer”, minden műfajban mindent tud, és belépésével friss vért pumpált a Loksiba. Vele alakult ki és szilárdult meg az LGT végleges felállása, és elkészítették a Zene – Mindenki másképp csinálja című albumukat 1977-ben, amely csak úgy roskadozott a jobbnál jobb daloktól, és kijelölt egy új zenei irányt. 1978-ban következett a Mindenki című nagylemez, szintén óriási számokkal. Abban az évben átalakult a hazai rockmezőny: bekopogott a miskolci Edda Művek, megalakult a Hobo Blues Band, beindult a Taurus hagyományait őrző Korál és a baboskendős Beatrice, majd 1979-ben folytatódott az átrendeződés. A régi Skorpió feloszlását követően debütált az Új Skorpió és a Dinamit, valamint megalakult a Karthago. Az LGT az új viszonyrendszerben csak kívülről látszott magabiztosnak. Erről az időszakról Solti János így vall: „Voltak nagyon nagy mélypontok, amikor nagyon nem ment a dolog. Csináltunk akkor egy dupla kislemezt, nekem az a fajta dolog nem tetszett, mint a Cirkusz, a Nem adom fel, ezek a számok és ez a világ. Ez egy ilyen átmeneti állapot volt: nem voltak igazi nótáink, régen nem játszottunk, nem adtunk ki lemezt, nem voltunk elég népszerűek. … És akkor megráztuk magunkat és megcsináltuk a dupla Loksi-albumot, ami magáért beszél.” (Szántó Péter és az LGT: És ilyen a boksz?, 1985)

A kislemezek kultúrája nem igazán volt jellemző hazánkra, az meg végképp kuriózum, hogy egy borítóban két korongot jelentetnek meg. Az LGT nyilván nem akart lemez nélkül maradni 1979-ben, de nem volt egy komplett nagylemeznyi daluk. Palásthy György abban az esztendőben rendezte az Égigérő fű című filmjét (Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című regénye alapján), a filmhez az LGT írt zenét és a fő motívum az Annyi mindent nem szerettem Somló-dal alapja. Egy szám így már megvolt, ehhez írt Presser Gábor két, Karácsony János pedig egy dalt – a Pokolba már a szép szavakkal és a Veled, csak veled nagy kedvenceim az LGT egész életművéből, utóbbi számomra a legjobb Karácsony János-dal, egy káprázatos gitárszólóval. A kiadvány másik érdekessége, hogy ez alkalommal dolgoztak lemezfelvételen először Kiss István hangmérnökkel a Magyar Rádió stúdiójában. Később Kiss István Presser Gábor állandó munkatársa lett számos Presser által írt nagylemez felvételén. Az LGT dupla kislemeze egyedi maradt, habár abban az évben a Dinamit is két kislemezzel mutatkozott be, ám azok külön – igaz, teljesen egyforma – borítóban láttak napvilágot.