Különleges megoldásokat is eredményezett a szocialista hiánygazdálkodás gyakorlata. A résztvevők kreativitásától és az adott körülményektől függően elsőre furcsának látszó konstrukciók is életképesnek bizonyulhattak.

Az itthon hanglemezkiadásban és -terjesztésben is monopolista Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (Hungaroton) érdekes módon a kolkatai székhelyű The Gramophone Company of India Limited vállalattal alakított ki hosszú távú partnerkapcsolatot az 1960-as évek végétől. Egyértelműen a hiánygazdaságra jellemző alacsony keménydevizás keret indokolta, hogy ez a kapcsolat egy távoli, szegény ország cégével jött létre. Az együttműködés keretében elsősorban nyugati zenealbumok indiai kiadású példányait importálták.

A The Gramophone Company of India 1902-es (!) alapításától fogva a világ legelső és egyik legtekintélyesebb lemezcégének volt az azonos nevű indiai leányvállalata. Mind a mai napig működik ez a hosszú múltú cég, 2000 óta immár Saregama India Ltd. néven. Az egyik legnagyobb szereplő a hatalmas helyi zenepiacon, de emellett nemzetközi lemezkatalógusa is igen kiterjedt.

Egészen a nyolcvanas évek végéig fennállt a két cég között az üzleti kapcsolat. Megvalósult a magyar könnyűzenei lemezpiac indiai lemezekkel való elárasztása, ami Európában egyedülálló volt (a többi szocialista országba is szállítottak, de sokkal kisebb számban). Hogy ez az együttműködés néhány alkalommal az importon túlterjeszkedett és mindkét oldalon érinthette a kiadói munkát, az az indiai cég nagy volumenű működésének volt köszönhető.

1975-ben jelent meg John Lennon első válogatásalbuma, Shaved Fish címmel, amit importálni terveztek. Itthon az eredeti borító valakinek nem tetszett, aminek az oka nagy valószínűséggel az első borító egyik, igencsak szexuális töltetű kis képe volt. Hazai tervezésű alternatív borító készült helyette, amit itthon is nyomtak ki. Hátul feltüntették a dalok magyar címeit is, így a termék viszont csak az itthoni piacon volt eladható. A lemezek kiadója az indiai cég maradt, a korongok is ott készültek el. Így lett a kiadvány két kontinens terméke, de csakis a magyar piac számára.

Egy szűk évtizeddel később, 1984-ben a Scorpions Love at First Sting című albumával jártak el hasonlóan. Az eredeti borítót nézve a változtatás indoka is bizonyára hasonló volt. Ezúttal az eredeti, kifogásolt fénykép egy részletét tartották meg, kontrasztosan nyomtatva. Itt már nincsenek magyar feliratok, így a vevők az Egyetemi Nyomda lemezborítójával akár India-szerte is találkozhattak.

Sikerült azonban exportálni is! 1979-ben a Disco Party című válogatást éppen a licencdíjak kiváltására találták ki az MHV-nál, és hazai popsztárokkal játszattak fel népszerű slágereket (SLPX 17623). Ez Indiában is megjelent, eltérő hátsó borítóval és címkével, de azonos katalógusszámmal.

1982-ben a hasonló témájú folytatás itthon Top 12 címmel készült el (SLPX 17677). Ezt Disco Party 2 címen adták ki Indiában, ismét azonos sorszámmal, de egy újonnan tervezett borítóval. Ezen a licenclemezen és borítóján sajnos az előadók névtelenek maradtak. (Az itthoni Disco Party 2 címmel elkészült album már hazai slágereket gyűjtött össze, ezzel mintegy „eltérítve” a sorozatot, száma: SLPX 17667 volt.) Mindkét licenckiadványt kazettán is megvehette az indiai közönség. Mindennek tetejében a The Gramphone Company of India 1985-ös katalógusában egy további, Hungarotontól licencelt kazetta is szerepelt, Disco Party 3 címen, STCS SLPX 5000 katalógusszámmal. Itthon ilyen nem jelent meg, ezért a tartalmára csak tippelni lehet – akinek ez a kazetta megvan, kérjük, jelentkezzen!

Az interkontinentális lemezkiadás persze nem vált rendszeres gyakorlattá. A hiányon azért segített, és egy-két lemezgyűjtői érdekesség is született belőle.

Szerző: Kovács László (Moiras Records)

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.