A magyar popexport elsősorban koncerteken keresztül működött, mind kelet, mind nyugat felé. Jó néhány külföldi hanglemez is megjelent magyar művészekkel, amelyek legtöbbször az adott országban zajlott fesztiválfellépésekhez vagy rövidebb-hosszabb turnékhoz kapcsolódtak, esetleg az előadó adott országbeli folyamatos jelenlétének voltak köszönhetőek. A Locomotiv GT-nek azonban két nagylemeze is lett egy-egy olyan országban, ahol nem is koncerteztek. Az alábbi ismertetőben ezeket nézzük meg.
Argentínában a hatvanas évek elejétől működött a Qualiton nevű lemezcég, amely különleges felvételekkel és magas színvonalú kiadványokkal hívta fel magára a figyelmet. Mind komolyzenei, mind könnyűzenei téren sokszínű repertoárt tartottak, többek között a bolgár Balkantontól és a magyar Qualitontól is licencelt egy-egy sorozatra való komolyzenei albumot. A magyar licencek közé kivételesen egy könnyűzenei anyagot, az LGT 1971-es cím nélküli első albumát is beválogatták. (Egyébként ez az argentin-magyar licenckapcsolat minden bizonnyal összefüggött a két kiadó névazonosságának rendezésével. Itthon 1971-től az addig egyedüliként használt Qualiton márkanév már csak operett-, kabaré- és magyarnóta-lemezeken maradt meg, a komolyzenei kiadványok ettől fogva Hungaroton, a könnyűzeneiek pedig Pepita márkanevet kaptak.) Az LGT lemeze 1973-ban jelent meg, újratervezett borítóval és csak spanyolra fordított számcímekkel – noha maga a lemezanyag változatlanul megmaradt a magyar nyelvű felvételeknél.
1976-ben a nyugatnémet Brain Records vágott bele egy Pepita-licencbe, talán kísérletképpen. Ez a kiadó a német úgy nevezett „krautrock”, illetve a német elektronikus rock egyik ismert műhelye volt, többek között Klaus Schulze, a Scorpions és a Spirogyra albumai jelentek meg itt. Ebben a társaságban bukkant fel a Mindig magasabbra, amely ekkor az LGT aktuális itthoni albuma volt. Elég furcsán alakult a nyelvi kérdés a kiadványon: a magyar címet meghagyták, de az egyes dalok címeit csak angol fordításban írták fel, és a címadó dal (A/4) ezen minősége így ki sem derül a lemez birtokosa számára. A dalok itt is azonosak a hazai kiadvány anyagával.
Egyik nagylemez utóéletéről sem tudni sokat. Nagyon sikeresek nem lehettek, mert egyik kiadó sem fogott hozzá egy újabb magyar rocklemez kiadásához, sem az LGT-vel, sem más előadóval. A kis példányszámok miatt mindkét album egy új, mai vinyl nagylemez árának többszörösét éri, még közepesen használt állapotban is.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
