1967. március 18-án, Diósjenőn nagy napra ébredt a Hornos család: a legkisebb fiú, Béla is megnősül. A násznép egy, a TSz-től kapott ZIL teherautó platóján és több kisebb autóval vágott át a Börzsönyön, hogy kikérjék a menyasszonyt, Szabó Irént Perőcsényből.

Délután érkeztünk vissza a lakodalmas házhoz, és akkor lepődtünk meg igazán, mert a falun megszokott cigányzenekar helyett egy fiatal srácokból álló együttes kezdett zenélni. A fiatalabbak azonnal vad táncba kezdtek és fergeteges hangulat keletkezett. Az öregek morgolódva vonultak a sarokba és kíváncsian kérdezgették, kik ezek a hosszú hajú legények.

Mikor megmondták, hogy az Illés zenekar játszik angol és magyar számokat, ők akkor sem sokkal lettek okosabbak. Fogták magukat és a másik szobában elkezdtek magyar nótákat énekelni. mikor fáradni kezdtek Szörényiék, hívták őket egy kicsit falatozni. Felvonultatták nekik a szokásos falusi lagzik menüjét. A húsleves és a főtt húsok után egy kis hurka, kolbász, sültek és természetesen a torták, sütemények. Míg Bródyék jóízűen falatoztak, megengedték nekem, az akkor nyolcéves kissrácnak, hogy odaüljek a dobokhoz és püfölhettem őket.

Az öregek még mindig magukat szórakoztatták és sorra énekelték egymás kedvenc nótáit, észre se vették, hogy Illésék odaálltak mögéjük és röviddel később elkezdték kísérni az éneket gitárral, citerával, furulyával. Erre már a fiatalabbak is odasereglettek és ők is beálltak énekelni. Fergeteges muri kerekedett. Az öregek is feloldódtak és elkezdtek táncolni, csak úgy ropták a csárdást, ami alá Illésék húzták a talp alá valót, majd ismét váltottak és most már jöhetett a beatzene is, hajnalig.

Mindenkinek örök élményként maradt meg a nagybátyám lagzija, de szerencsére az Illés együttes nem a lakodalmas rockot választotta (bár későbbi számaikban azért megjelent náluk a népzenei vonal is).

Szerző: Hornos Árpád

Nyitókép: Fortepan/Nagy Zoltán.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.