1966-tól a táncdalfesztiválok voltak az év tán legfontosabb könnyűzenei eseményei, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat pedig rendre megjelentette kislemezeken az egyes események legjobb dalait. 1967-ben angol nyelvű borítóban, azaz exportkivitelre egy tizenhat számos nagylemez-válogatás is készült az aktuális slágerekből. Ez volt talán az első kísérlet a hazai könnyűzenei kínálat külföldre vitelében. A lemez kétféle borítót (és egészen kicsit eltérő hátsó borítót) kapott, talán különböző piacokra szánták a budapesti panorámát, illetve bulijelenetet ábrázoló borítókat. Érdemes nyomon követni, hogy milyen eredménnyel járt a magyar könnyűzenei produkciók máshol való megjelentetése.
Ez a korai magyar zene-export tulajdonképpen egy nagyobb együttműködés része volt. Több országban is vele párhuzamosan jelent meg egy-egy nemzetközi válogatáslemez, közel azonos tartalmakkal és hasonló címekkel. Az NDK-ról, Lengyelországról és Romániáról van szó. A korongok pedig, sorrendben: Schlager erfolge aus 8 landern (Slágersikerek 8 országból, Amiga 8 50 118), Przeboje 7 Krajów (7 ország slágerei, Muza XL 0441) és Succesele muzicii usoare din 8 tari (Könnyűzenei sikerek 8 országból, Electrecord EDE 0349). A lengyel nagylemez hazai dalt nem tartalmazott, így olvadt a címe hét országnyira.
A német és a lengyel lemezek borítója azonos mintára készült, ez is mutatja a közös akciót, de érdekes módon magát az együttműködést egyik kiadványon sem nevezik meg. Magyarországot valamennyi lemezen Toldy Mária Rövid az élet és Zalatnay Sarolta Nem várok holnapig című számai képviselték, a Qualiton-t valamennyi kiadvány megjelölte a felvételek készítőjeként. (A magyar LP-n a felvételeket a Magyar Rádió készítette, de ezek szerint külföldre már a Qualiton továbbította.)
És, hogy a Hungaroton miért maradt ki a nagylemez-körképből? Azért feltehetően, mert a magyar piacra nem lett volna értelme a környező országok énekeseit, együtteseit megjelentetni, mivel itthon ezek iránt gyakorlatilag semmiféle érdeklődés nem mutatkozott.
Jugoszláviában a belgrádi RTB (Radiotelevizija Beograd) lemezkiadó két négyszámos EP-t jelentetett meg a magyar nagylemez dalaiból (EP – 59.430 és EP – 59.431), így az ottani piacon a nagylemez mintegy fele már meghallgatható volt. A lemezeket értelemszerűen az ott élő magyarok vásárolták.
Érdekes utózöngéje a 67-es Táncdalfesztivál dalai történetének, hogy negyedszázad múltán az eredetitől némileg eltérő, 18 számos válogatás jelent meg a Hungarotonnál, 2. Táncdalfesztivál ’67 címmel (Hungaroton-Gong LPM 37558, 1992). A régi nagylemezről ekkor két számot lehagytak, négy továbbit viszont beillesztettek.
A cikkben említett lemezek közül egyik sem számít jelentős ritkaságnak, ezeket ma is mérsékelt áron szerezhetik be az érdeklődők.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
