Kisfaludy András a Kex és Radics Béla Alligátor nevű formációjának dobosa évtizedek óta dokumentumfilmesként ápolja egykori együtteseinek emlékét. A nemrégiben a Kexről megjelent könyve nemcsak egy zenekartörténeti kötet, hisz szerzője komoly irodalmi erővel mutatja be saját fiatalkorát ‒ és benne a Kex zenekart ‒, de ezen keresztül a hatvanas évek fiatalságának, illetve a beatkorszaknak a krónikáját is.
Kisfaludy jó stílus- és arányérzékkel egyensúlyoz a személyes sztorik és a Kex vesszőfutásának elbeszélése között, és éles képet ad a korszak politikai és kulturális hangulatáról. A novellaszerű epizódok olvasója szinte szemtanúként képzelheti bele magát a cselekménybe.
Kis magyar abszurd, hogy a Kex krónikája kis túlzással megismerhető az elmúlt évtizedekben nyilvánosságra került III/III-as aktákból is. Kisfaludy hiánytalanul idézi a jelentéseket a kapcsolódó fejezetek végén, úgy méghozzá, hogy a kötet se didaktikus, se átpolitizált nem lesz ettől, csupán tényszerű. Fogarasi Jánosról szinte megbocsátóan ír, pedig az ő szerepe a Kex bomlasztásában („Gara” fedőnéven) közismert.
Szinte érthetetlen, hogy a rendszer mennyi energiát fecsérelt egy ártalmatlan, valódi társadalmi eléréssel nem rendelkező zenekar és konkrétan Baksa-Soós János megfigyelésére és ellehetetlenítésére.
A pártállami vegzálásoknak köszönhetően mindenesetre sikerült felőrölni a magyar beatzene egyik legüdébb színfoltját. A Kex munkásságnak csak egy kislemez és a Szép lányok ne sírjatok című film állít kortárs emléket.
A kötet végén helyet kapott a Kex összes dalszövege, továbbá néhány, eddig részben publikálatlan fekete-fehér fotó is.
Kisfaludy András: Elszálltunk egy hajóval a szélben, Magyar Napló, 2021.
Szerző: Bálint Csaba
Nyitókép: Fortepan / Rubinstein Sándor
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
