A hetvenes évektől a folkzene közkedveltté vált Romániában mindenfelé, ez pedig azt jelentette, hogy a szerzemé­nye­ket egy szál akusztikus gitárral adták elő. Ezek lehettek versfeldolgozások, amatőr dalszerzők művei, viszont a szövegek tartalmát a szocialista ideológiához kellett igazítani, így többnyire hazafias és szerelmi témák kerülhettek a publikum elé.

Mindezeket szem előtt tartva Csíkszeredában a megyei KISZ (felsőbb utasításra, hiszen a hatóságok azt a látszatot akarták kelteni, hogy a magyar együttesek is képviseltethetik magukat ezeken a rendezvényeken), valamint a Román Televízió magyar adá­sának szerkesztője, Boros Zoltán 1976 novemberében megszer­vezte az első Fiatal Zene fesztivált. Boros elmondása alapján őt, a Har­gita megyei KISZ akkor újonnan kinevezett kultúráért felelős titkára, Pászka Imre kérte meg, hogy segítsen megszervezni a rendezvényt.

A kötelező egy-két román együttes mellett ez a fesztivál lehetőség adott a fellépésre a magyar együttesek számára, hiszen nem jelentett akadályt a szülőföld szeretetének (ez volt ugyanis a rendezvény témája) a megéneklése, amit mindenki másképpen értelmezett. A rendezvény a korabeli vélemények szerint is hiánypótló szerepet töltött be, hiszen a fiatal tehetségek felkutatásával a könnyűzene (pop, folk, beat, country) terén nem igazán foglalkoztak. Leginkább a folk vonulat képviseltette magát, hiszen a legtöbb előadó akuszti­kus gitárral, néhány akkordos számmal, rövidke zenei motí­vum­ból álló dallammal, jól kiválasztott szöveggel lépett a helyi közönség, illetve a televízió kamerái elé.

A fellépő együttesek előadásairól gyakran írtak kritikusan a helyi lapok, hiszen előfordult, hogy a gyenge színvonalú zene mellett a szövegek is semmitmondók, máshonnan másoltak, vagy éppen utánzottak voltak.

A résztvevő együttesekről Boros Zoltán úgy nyilatkozott, hogy a sok unalmas, vonatott, kifejezéstelen dal mellett jó pár színvonalas előadás is elhangzott: a marosvásárhelyi Napra­forgó együttes pontosságával, tisztaságával, a szerze­mé­nyek igényes megfogalmazásával (Elekes Emőke dalai) nyerte el az előadói első díjat, Sárosi Endre román népdalfeldolgozása szerzői első díjban részesült, Trifán László (előadói második díj) és Márkus János (szerzői második díj) voltak a közönség kedven­cé­vé, harmadik díjasban Ioan Furnea és a Breuer testvérek részesültek.

A versenyzők közül említésre érdemesek továbbá a következő együttesek is: a csíkszeredai Folk–Group 5 (Nagy Mária énekessel), a csíkszeredai Vox T 77 (Székely György zenetanár irányításával), a kolozsvári Acustic T^’74, a szat­mári Meridian, illetve Harmat együttesek, a gyergyószentmiklósi Papp nővérek, a besztercei Horvát–Bicsak kettős és még sorolhatnánk.

A helyi sajtóban egy terjedelmes cikk jelent meg az első rendezvényről. A fellépő együttesek kaptak hideget és me­le­get egyaránt, viszont mindenki egyetértett abban, hogy a fesztiválnak helye van az országos zenei palettán.

„Vasárnap este ért véget a Csíkszeredában megrendezett Fiatal Zene versenyfesztiválja, mely az Ezüstfenyő könnyűzene fesztivál óta az első ilyen jellegű nagyszabású rendezvény a városban. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek, sem a közönségnek. A 17 megye 30 együttese nyújtotta műfaj-egyvelegből kellett ki­választani a legjobbakat, a művészileg legértékesebbeket. Hadd emlékeztessünk néhányra: Pop Gh. Dumitru előadásmód­jának egyszerűségével, sallangmentességével, Hruşcă Ştefan jelleg­zetes máramarosszigeti népi ihletettségű dalaival vonta magára a figyelmet. A vásárhelyi Napraforgó együttes műsora igazi művészi élményt nyújtott, tiszta énekével, kissé dzsessz hatású harmóniavilágával kidolgozott szerzeményeivel. A gyergyói Papp Ildikó és Papp Margit alkotta kettős, a kevésbé jól sike­rült virágének feldolgozás után egy Áprily-vers (Vadlúd vol­tam) élményszerű megzenésítésével vívott ki elismerést. A vásár­helyiek nagy csoportjából (hat benevezett együttes) Sárosi Endre nyújtott művészi teljesítményt.

A csíkszeredai Folk–Group 5 számának hangulatossága, jó ritmikája, színes hangszerelése dicsérhető. A nagyváradi Márkus János zenés szatírája, egyéni előadó-stílusa a fesztivál fény­pontjai közé tartozik. És sorolhatnánk tovább” – olvassuk a Hargita 1976. novem­ber 30-i számában.

A tudósítás nem hallgat arról sem, hogy a fesztivál estjeit sajnos nemcsak a fent említett színvonalas teljesítmények töltötték ki, hanem sok igény­telen, rossz zenei ízlésről tanúskodó dal is. A szerző szerint a fiatalok sorában tömegméreteket öltő zenélési vágy egyben „nyitott út” a dilettantizmus felé, hiszen sok fiatal megelégszik azzal, hogy ha már három akkordot ismer a gitáron, más zenei képzésre nem törekszik. Így a fiatalok többségének zenei nyel­vezete megreked az olcsó könnyűzene, vagy kommerciali­záló­dott pop szintjén.

Innen ered az a műfajilag is meghatározhatatlan „limo­ná­dé-zene”, melyet oly sokszor hallhatott a közönség a fesztiválon. Ilyen anyaggal társult sokszor a komolykodó, a világ minden búját-baját magára vállalni akaró szöveg, amely meg­haladta a végül is szórakoztató műfaj kereteit, így unalmassá, néha nevetségessé vált– legalábbis a korabeli vélemény szerint.

A cikk kiemelte, hogy egy ilyen fesztivál célja az, hogy a felmutatott anyagból kiválassza azt, ami a reális mű­vészi érték, egyben irányt is mutatva a zenélni vágyó fiata­lok­nak: „Meggyőződésünk, hogy a csíkszeredai verseny-fesztivál, jelentőségéhez mérten, megvalósította célját, az elkötelezett, művészileg, esztétikailag értékes zene támogatásával, terjeszté­sével. A fesztivál versenyjellege is ezt a célt szolgálta.”

Az első Fiatal Zene fesztivált összegezve a szervezők egyet­értettek abban, hogy sikeres rendezvényt láthatott a közönség, aminek, remélhetőleg az elkövetkezendő években folytatása lesz. Ugyanakkor szükségét érezték, hogy a fesztivál tapasz­ta­latait alaposan megvitassák, az együttesek kiválasztásánál pedig az igényesség elvét alkalmazzák, hogy a pódiumra csak az kerüljön, „ami a politikai nevelési céloknak, az esztétikai értékeknek maradéktalanul eleget tesznek."

A második fesztivál hasonló népszerűségnek örvendett, a Magyar Adás jóvoltából az egész ország láthatta a rendezvényt. Újdonságnak számított, hogy nagyon sok fiatal, táncház muzsikát játszó együttes lépett a színpadra. Nem véletlenül. A szervezők igyekeztek kihasználni a folk és a folklór adta lehetőségeket, és sorra hívták meg az erdélyi táncház­együtteseket.

A fesztivál nagydíját, az előadóművészeti első díjat a csík­szeredai Folk-Group 5 nyerte, a második díjat a marosvásár­helyi Constantin Rozália érdemelte ki, míg a harmadik díjjal a brassói Atris Folk Groupot jutalmazták. Alkotási dicsérő oklevelet kapott Csutak István, temesvári egyetemi hallgató Farkas Árpád Avaron című versére szerzett zenéjéért. Ugyancsak Csutak István nyerte el az Ifjúmunkás különdíját. A Scânteia Tinere­tului különdíját Doina és Corneliu Angelescu suceavai testvér­pár nyerte, a Viaţa Studenţească különdíját pedig a szatmári Meridian popegyüttes. A Művelődés szerkesztősége a Baroz­da, Bodzafa, Harmat és a Sepsi Dezső vezette együtteseket részesítette különdíjban a folklór hiteles tolmácsolásáért.

A Csíkszereda városi KISZ Bizottság különdíját a târgo­viştei Folk Group nyerte, a Hargita megyei Szocialista Műve­lődési és Nevelési Bizottság különdíjasa pedig az aradi Crăciun Emil lett. A megyei szaktanács különdíjban részesítette a gyergyó­szentmiklósi Papp testvéreket. Előadásukért dicsérő oklevelet nyertek Bicsak Ildikó és Horváth Mária Besztercéről, a moreni Folk Group és a székelyudvarhelyi Györke Gyöngyvér.

A Román Televízió magyar adása, a Hargita megyei KISZ Bizottság támogatásával a Harmat, Barozda, Bodzafa, és a Sepsi Dezső vezette együt­te­seknek tíznapos kirándulást biztosított Hargita megye jelleg­ze­tes folklórövezeteibe. A gyimesekben lezajló kutatómun­káról, az ottani fellépésekről, és Zerkula Jánossal, a leghíresebb gyimesi prímással való találkozásról film is készült.

Az 1978-as díjkiosztón a következő együttesek vehették át elismeréseket: az előadóművészeti első díjat a marosvásárhelyi Met­rum együttes nyerte, második díjas lett a Kovászna megyei Csepp­kő trió és a ploieşti Ana Tetelea Ionescu, a harmadik díjat a dévai Vitraliu együttes érdemelte ki. A zeneszerzésért első díjat a csík­szeredai Vox T 77 együttes kapott, második díj­ban a kolozs­vári Constantin Alexandrescu, harmadik díjban pedig a maros­vásárhelyi Sin-Ton együttes részesült. Ezenkívül az előadás­módért, illetve a kompozícióért dicsérő oklevélben részesült a lövétei Péter Ignác, a dévai Civitas és a moreni Group folk együttes.

A Művelődés különdíját a székelyudvarhelyi Siculus együttes nyerte, az Ifjúmunkásét pedig a marosvásárhelyi Ioan Furnea. A Scânteia Tineretului különdíjában a kolozsvári Alexandru Constantinescu részesült. Különdíjat adott még a szakszervezetek megyei tanácsa az aradi Stelian Prenţiunak, a csíkszeredai városi KISZ-bizottság a Piatra-Neamţ-i Luceafărul együttesnek.

Ilyen volt az 1984-es VII. fesztivál, ahol hét rockzenekar lépett fel nagy üdvrivalgás közepette, hiszen rengeteg fiatal rajongó kísérte végig a kétnapos rendez­vényt. Első díjat a „legidősebb” együttes, a balánbányai Audeo nyerte, őket követte a diákokból álló maroshévízi Orion, majd a székelyudvarhelyi Katalit, amely székelykeresztúri fiúkból te­vő­dött össze és saját számmal vettek részt a versenyen. Dicsé­ret­ben részesültek a borszéki Meteor, a csíkszeredai mate­matika-fizika líceum Ciklon, valamint a gyergyószentmiklósi Orion együttesek. A korabeli beszámolóban felvetették, hogy a szer­vezők a jö­vőben szigorúbban kellene vegyék az együttesek kategori­zá­lását, minőségét, pontosítani kellene a fesztivál szem­pontjait, hogy tényleg „a fiatal zene” érvényesüljön.

A fesztivál a nyolcvanas évek második felére háttérbe szorult, és végül megszűnt.

Szerző: Demeter Csanád

Nyitókép: Az Ős-Barozda. Forrás: a zenekar Facebook-oldala

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.