A KISZ megyei bizottsága, a megyei Szaktanács, és a Megyei Művészeti és Kulturális Bizottság a megyésítést követő évben, 1969-ben Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában szervezte meg az első könnyűzenei fesztivált. Az Ezüstfenyő követte a brassói országos fesztivál trendjét: a környező közigazgatási egységek fiatal zenekarait hívta színpadra. A fellépők között találunk magyar és román együtteseket, akik saját szerzeménnyel képviseltették magukat. A kezdeti sikereket mutatja, hogy 1970-ben, öt megyéből tizenkét együttes lépett fel a csíkszeredai színpadon.
A háromnapos rendezvényről így tudósított a megyei lap, a Hargita:
„Önkéntelenül adódik a kérdés: elérte-e kitűzött célját – fiatal együttesek és énekesek felkarolása, új, saját szerzemények népszerűsítése – az idei versenyfesztivál? A válaszunk: igen, elérte. Most már biztosak lehetünk: hagyomány született a tavalyi rendezvényből, hovatovább sikernek számít majd a puszta szereplés, a fesztiválon való részvétel. Ez esetben elfogadhatónak tekinthető a zsűri valamennyi döntése. A két zenetanár és a két zeneszerző volt a kezesség rá, hogy az ítéletek, döntések elsősorban szakmai szempontból valósak lesznek.
Változatlanul telt ház, a legnagyobb érdeklődés ismételten bebizonyította: a fiatalok körében a könnyűzene, a szabadidő megszervezésének egyik hozzáférhető módja, az esztétikai nevelés, az ízlésformálás jól hasznosítható eszköze lehet. Az egyre több együttes önként kínálja az iskolán kívüli vagy iskola utáni zenei nevelés lehetőségét, ezért irányításuk, ellenőrzésük egyik legfontosabb, változatlanul aktuális feladat.
Kinek a feladata?
A megyei és helyi KISZ-bizottságoké, a művelődés- és művészetügyi bizottságoké, és nem utolsó sorban a zenetanároké.”
Ettől az évtől kezdve a szervezők már irigykedve tekintenek a Székelyudvarhelyen elinduló és egyre nagyobb hírnévre szert tevő Siculus-rendezvénysorozatra, amely kezdte beárnyékolni a csíkszeredai kezdeményezést. Ez tovább erősítette a két város közötti feszült hangulatot, amely a megyeszékhelyi státus elnyerése következtében alakult ki az 1968-as közigazgatási átszervezéskor.
A csíkszeredai fesztivál 1971-re, minden igyekezet ellenére sem vált annyira közkedveltté a magyar együttesek körében, mint a székelyudvarhelyi, sőt egyre inkább a szomszédos román megyék együttesei képviseltették magukat a versenyen. Ennek eredményeképpen 1972-ben felmerült a rendezvény beszüntetésének gondolata:
„[…] a minden bizonnyal állandósuló, évenként sorra kerülő Siculus könnyűzeneparádé elhomályosítja a csíkszeredai rendezvényt […] hiszen a székelyudvarhelyi rendezvények nemzetiségi karakterüknél fogva országos jellegűek, minek szerénykedjék hát ennek az árnyékában egy kevésbé visszhangzó, csupán a szomszédos megyék néhány együttesét felvonultató másik vetélkedő. Képletesen szólva tehát, nincs kizárva, hogy kivágják a mindössze négy évgyűrűvel terebélyesedett »Ezüst fenyőt«.”
A cikk írója kiemeli, hogy a versenyjellege, és a minőség javítása miatt továbbra is szükség lenne erre a rendezvényre, ugyanakkor elismeri, hogy vannak hiányosságok. Példaként hozza fel a csíkszeredai Művelődési Házban szombat este fellépő bacăui Narcis – zeneileg nem is éppen utolsó – együttes bemutatkozóját. „Amit az-az öt fiú a színpadon művelt, az már netovábbja volt az ízléstelenségnek, a megbotránkoztatásnak. »Az élet kertjében« és »Napkelte« hangzatos című szerzemények ürügyén vonaglottak, grimaszkodtak, harsogtak, a bohóckodás valami egészen új műfaját művelték, amit a közönség szigetei nyíltszíni tapssal vettek tudomásul.”
A Saturn zenekar 1975-ben. Forrás: Székely Nemzeti Múzeum.
A rendezvény javára írható, hogy az előadott kötelező román számok mellett, lehetőség adódott, hogy a magyar együttesek saját számokkal felléphessenek. Az 1972-ben díjazott zenekarok a következők voltak: I. díj Alcor (Slănic Moldova), II. díj Condor (Brassó), III. díj Saturn (Sepsiszentgyörgy). Legjobb saját szerzeményt a marosvásárhelyi Sympathy együttes kapta.
Ezt a rendezvényt a hetvenes évek közepére megszüntették beleolvasztva a Megéneklünk, Románia országos tömegrendezvénybe.
Szerző: Demeter Csanád
Nyitókép: A Saturn együttes és baráti köre. Facebook / Dancs Árpád
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
