Volt egyszer egy beatkorszak

Ahol a Beach Boys és Karel Gott mellett fellépett Bódy Magdi és Koncz Zsuzsa is

A Pozsonyi Líra dalfesztivál magyar vonatkozásai 1.

2024. február 19. - beatkorSzaki

fortepan_208236.jpgA Pozsonyi Líra (Bratislavska lýra) néven ismert könnyűzenei fesztivál fő célkitűzése az volt, hogy teret adjon a csehszlovák könnyűzenében dolgozó zeneszerzők és szövegírók új dalainak. Az évek során változó időpontban – de májushoz vagy júniushoz ragaszkodva – megrendezett seregszemlén azonban a nemzeti verseny mellett kiemelt jelentőséggel bírt a nemzetközi viadal is, amelynek keretében hírneves külföldi sztárvendégek emelték a többnapos eseménysorozat színvonalát. Az első három évben – vagyis 1966 és 1968 között ‒ Aranykulcs néven zajlott az Intervíziós-tagországok képviselői részére kiírt megmérettetés, majd néhány év szünet után, 1973-tól a szocialista országok reprezentánsai, 1981-től pedig már a világ bármely országának állampolgárai jelentkezhettek a nemzetközi versengésre.

Ebben a kétrészes dolgozatban főleg a csehszlovákiai magyar nyelvű sajtó segítségével próbálom bemutatni a dalfesztivál 1966 és 1989 közötti történetét, elsősorban a nemzetközi versenyre fókuszálva, külön kiemelve a magyar versenyzőket, a hazánkból érkező egyéb vendégelőadókat, valamint a „nyugati” sztárokat.

A fesztivált először 1966. június 23. és 26. között rendezték meg a város Kultúra és Pihenés Parkjában található színházteremben, ami 1970-ig folyamatosan a seregszemle színhelye volt. A harmadik napon tartották az Aranykulcs elnevezésű nemzetközi versenyt, amit először Prágában rendeztek meg, 1965-ben, Toldy Máriával a mezőnyben. 1966-ban a házigazdák két versenyzője mellett Magyarországról Ambrus Kyri és Németh József indult, rajtuk kívül lengyel, jugoszláv, szovjet, keletnémet és finn előadók, valamint a versenyen diadalmaskodó bolgár Lili Ivanova alkották a mezőnyt. A mi énekeseink gyengén teljesítettek, és ezt a Magyar Televízió nézői is láthatták:

„Nos, az adás sokáig emlékezetes marad számunkra, ugyanis a magyar könnyűzene képviselői sajnálatosan csak jelenlévők voltak, a versenyt abszolút nem zavarták. A Piroska című parodisztikus csárdást nem csak a zsűri nem értette meg, de helyenként mi sem igen tudtuk, hogy mi is az. A sikerületlen számmal a tehetséges Ambrus Kyri sem tudott komoly sikert aratni. Másik képviselőnk, Németh József az Angéla című számot eléggé indiszponáltan énekelte, s így ő is csak udvarias tapsot kapott” – olvasható a Kelet-Magyarország 1966. július 2-ai számában.

Az 1967. június 14. és 17. között megrendezett második fesztivál jóval színvonalasabb volt az elsőnél, köszönhetően a nyitóév tapasztalatainak és a nívósabb nemzetközi mezőnynek. Az első három este a műsor első felében csehszlovák előadók léptek fel, a program második felében pedig külföldi sztárok álltak színpadra, akik közül a Peter and Gordon duó és Sandy Show (természetesen cipő nélkül) volt a két legnagyobb név. A záróesten megrendezett, az Aranykulcsért folyó versenyben kilenc ország képviseltette magát, a zsűri magyar tagja Tamássy Zdenko volt. Az okot, hogy hazánk versenydala miért maradt sikertelen, a Zalai Hírlap 1967. június 20-án megjelent számában található írás tárja fel:

„Annál is inkább, mert bármilyen jól énekelt Vámosi János a mi színeink képviselője, nem hisszük, hogy a Signorina Budapest című dalocskánál nem futotta volna a slágerszerzőként már befutott ifjú fogorvos Dobos Attila, és rutinos szerzőtársa, Szenes Iván, vagy akár más honi táncdalszerzőnk erejéből”.

Ennél még élesebben fogalmazott a Muzsika 1967/8. számában megjelenő tudósítás: „Annál kellemetlenebb volt a Magyarországot képviselő szám gyászos kudarca. Felvetődik újólag a kérdés: ki vagy kik felelősek ilyen nemzetközi versenyen való részvétel alkalmával a »pult alól« történő kiválasztásért és kiküldetésért.”

1968-ban a nemzeti verseny második elődöntőjének gálaestjén Koncz Zsuzsa is fellépett. Az Új Szó című magyar nyelvű napilap június 16-án megjelent beszám számolója szerint a Mr. Alkohol, a Csak egyetlen napra és a Keep on wanning (sic!) című dalok előadása után hosszú vastapsot kapott a pozsonyi közönségtől. (Ez utóbbi dal természetesen a Keep on Running volt, amit abban az évben vett fel kislemezre a művésznő Jugoszláviában.)

A nemzetközi sztárok közül Julie Driscoll adott műsort, és az egy évvel korábban Budapesten vendégszereplő jamaicai Millie Small is fellépett. Cliff Richard az egészségi állapotára hivatkozva lemondta a szereplést, őt a Shadows együttessel pótolták. Az ebben az évben nem Pozsonyban, hanem Karlovy Varyban megrendezett nemzetközi Aranykulcs fesztivált Karel Gott nyerte meg, Korda György pedig az ötödik helyen végzett. Az előző két esztendőhöz képest sikeresebb szereplésben szerepe volt annak is, hogy az illetékesek most nagyobb gondot fordítottak versenydalunk kiválasztására, legalábbis a Dolgozók Lapja szerint:

„A szocialista országok táncdalversenyét sajnos, mi eddig nem vettük túlságosan komolyan. Ez évben már igényes, jó műsorral megyünk Bratislavába. Korda György a nagy sikert elért számát, a »Bocsánat, hogyha kérdem«-et adja ott elő.”

Korda egyébként nagyon jó emléket őriz erről a fesztiválról, hiszen több rokonát is kivihette a rendezvényre, emellett a házigazdák ötezer korona „költőpénzt” is biztosítottak számára, ami abban az időben hatalmas summának számított.

1969-ben annyi változás történt az előző évekhez képest, hogy a négy napig tartó seregszemlén most nem volt versengés a külföldi előadók között. A „nyugati” sztárok közül az angol Tremeloes és a Beach Boys volt a város vendége, és a Wilson fiúk csapatának pozsonyi műsorából húsz percet leadott a Magyar Televízió is 1969. október 10-én. Ez idáig szintén hagyomány volt, hogy a tavaszi Eurovíziós Dalfesztivál győztese ellátogat Pozsonyba – 1966: Udo Jürgens, 1967: Sandy Show, 1968: Massiel –, és ez ebben az évben is megvalósult Salomé színpadra lépésével.

Az ötödik fesztivál 1970. június 10-én kezdődött, és a külföldi vendégművészek ismét csak versenyen kívül szerepeltek. Ebben az esztendőben a 64 éves Josephine Baker egyórás műsora volt az eseménysorozat fénypontja, és végre Cliff Richard is eljutott Pozsonyba. Az utolsó este zárókoncertjén – az Új Szó 1970. június 15-én megjelent számában található tudósítás szerint – Kovács Kati adta a legszínvonalasabb műsort, viszont a San Remo-i fesztiválon többször sikert arató Sergio Endrigo csalódást keltett.

1971. június 8. és 11. között új helyszínen, a Szlovák Filharmónia hangversenytermében került sor a hatodik rendezvényre. A váltásra azért volt szükség, mert a Kultúra és Pihenés Park termének akusztikájára már évek óta panaszkodtak. Az angol Marmalade együttes volt a sztárvendég az első napon, majd másnap Gilbert Becaud mellett Zalatnay Sarolta fellépése is sikerrel zárult.

1972-ben újdonságként megjelent a szocialista országok zeneműkiadóinak gálakoncertje, amit 1973-tól már versenyként rendeztek meg. Három éve nem hirdették meg az Intervízió tagállamainak nemzetközi dalfesztiválját, ezúttal viszont a keleti blokk hanglemezgyártóinak képviseletében 6 külföldi és 19 hazai előadó lépett fel, hazánkat ismét Zalatnay Sarolta képviselte. Az Új Ifjúság 1972. június 27-én megjelent számában található beszámoló szerint a szovjet Valentyin Bagjalenko mellett a mi Cinink aratta a legnagyobb sikert: vastapsot kapott a fesztivál legsikeresebb dalait bemutató válogatás albumra is felkerült Fák, virágok, fény című szerzemény, valamint a Janis Joplin által sikerre vitt Mercedes Benz.

A nemzeti verseny első elődöntőjének első felében 12 dal hangzott el, majd Maria Farah mellett vendégként színpadra lépett Máté Péter is. Műsorában elénekelte a Fel, fel fiúk a dalra című slágerét, emellett a Jézus Krisztus Szupersztár című musicalből adott elő egy részletet.

Az 1973. május 30-án induló fesztiválon – melynek helyszíne a következő három évben ismét a Kultúra és Pihenés Parkja volt – az előzetes program szerint Koncz Zsuzsa is fellépett volna vendégként, de helyette Payer Andrást kapták a pozsonyiak. A közönség szívét meg is hódította a Minden jót Mónika című sláger, és a dal fel is került arra az Interparáda című válogatáslemezre, amit az Opus Kiadó jelentetett meg a fesztivál idején. Az album a szocialista lemezgyárak – Melogyija, Hungaroton, Balkanton, Amiga, Muza, Electrecord – terméséből szemezgetett. A zárónapon lezajlott nemzetközi versenyen Cserháti Zsuzsát indította a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, aki az erős mezőnyben sajnos nem ért el helyezést a Nem volt ő festő című dallal.

Az 1974-es nemzetközi versenyen szép sikert ért el Magyarország, hiszen Katona Klári a Hull az elsárgult levél című szerzeménnyel elnyerte az Arany Lírát. Úgy tűnik, az 1974-es pozsonyi versenyen a 9-es volt a nyerőszám: a kilencedik fesztiválon a kilencedikként fellépő Karel Duchon nyerte a nemzeti versenyt, és a nemzetközi versenyben is a kilences sorszámmal énekelt a későbbi győztes Katona Klári.

Az 1975. május 28. és 31. között megrendezett fesztivál Csehszlovákia felszabadulásának 30. évfordulója jegyében telt. Az utolsó napon zajló nemzetközi viadalon Szűcs Judit indult a Mondd azt című dallal, de az elismerések átadásakor nem szólították ki a díjazottak közé.

Az egyik gálanapon fellépett vendégként a Corvina zenekar, és a sajtó is elismerően szólt előadásukról. Talán ennek a sikernek volt a hozadéka az a nagylemez, amit a következő évben jelentetett meg a zenekar Csehszlovákiában angol nyelven.

A sztárvendégek közül legjobban várt Cliff Richard produkciója elmaradt az előzetes várakozásoktól, ellenben Karel Gott a zárónap végén olyan pazar műsort adott, hogy az Új Ifjúság beszámolója szerint a koncertjét még a külföldi résztvevők is „jóformán tátott szájjal” hallgatták.

1976-ban a szervezők megváltoztatták a helyszínt. Ezúttal abban a Téglamezei (Pasienky) Sportcsarnokban tapsolhattak a nézők, amely kétszer annyi érdeklődőt tudott fogadni, mint a Kultúra és Pihenés Parkja. A látogatottsággal nem is volt gond, hiszen minden egyes napon négyezer néző gyűlt össze a lelátókon, de a sportcsarnok akusztikai problémái, a padsorok kényelmetlensége és a terem hőszabályozása azért okozott némi bosszúságot A Hét tudósítója szerint.

A nemzetközi versenyen Bódy Magdi állt színpadra Magyarország képviseletében 1976. június 11-én, és az est második részében vendégként a Fonográf együttes is fellépett. Az induló versenyzők hazájuk egy-egy dalát adták elő, majd egy cseh/szlovák szerzeményt is elénekeltek. Legtöbben a saját anyanyelvükön adták elő a házigazdák valamelyik slágerét, de Bódy Magdi eredeti nyelven vállalta be Pavol Hammel és Kamil Peteraj Učitelka tanca (Tánctanárnő) című dalát. Biztosan méltányolták a bátorságát, mert országos közönségdíjjal jutalmazták a produkciót.

Az Új Ifjúság 1975. szeptember 30-án megjelent számában még az a hír is felröppent, hogy a Supraphon kiadónál Bódy Magdi és a V’73 együttes közös lemezt készít, de sajnos a közös munkából nem lett semmi, az énekesnőnek csak egy fél kislemeze jelent meg a prágai lemezkiadónál a következő évben, melyen A kenguru című film betétdala ‒ a lemezborítón a Huva (sic!) mész? címmel ‒ található.

Szerző: Hortobágyi Gábor

Nyitókép: Koncz Zsuzsa az 1969-es táncdalfesztiválon. Fotó: Fortepan / FŐFOTÓ.

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr9618304249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása