1989 előtt a magyar rock talán legnagyobb felvevőpiaca a Szovjetunió volt. Előadóink a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek végéig rendszeresen turnéztak az óriási birodalomban, az ottani rockrajongók számára az oda be nem engedett nyugati rockzene hírnökei voltak. Nem ritkán stadionokat töltött meg egy-egy zenekar – akár napjában több előadás erejéig is!
Értelemszerűen a hanglemezek terén is nagy igény volt a magyar produkciókra. Ezt már a hetvenes évek elejétől igyekeztek valamilyen mértékben export útján kielégíteni, amikor több hazai nagylemeznek készült szovjet exportváltozata is (lásd cikkünkben). 1976-tól, a dorogi lemezgyár átadásától fogva pedig körülbelül 1983-ig a kiadványok széles köréből szállítottak ki. Erről tanúskodnak a korabeli lemezborítókon a gyakori orosz feliratok.
Az óriási területen monopolisztikusan szervezett, ezért gigantikus szervezetté formálódott szovjet lemezkiadás is produkált valamennyi magyar rockzenei kibocsátást, bár a hiánygazdaság keretei között biztosak lehetünk abban, hogy ezekből jóval többre is lett volna igény. (Az ismert paradoxon szerint a Szovjetunióban bőség csak a hiányból volt.)
1975-ben licenckiadásként megjelentették A kenguru című film zenéjét (Melogyija C90-06291-92). Ez a nagylemez két dalban eltért a magyar kiadástól (amely egyébként csak 1976-ban jött ki). Így nem szerepeltek rajta Kovács Kati (a Gemini kíséretével) Nem biztos semmi és az Omega Never Feel Shame című számai, viszont hallhatóak Delhusa Gjon Mondj valami szépet és a Generál Hányszor mondtam neked című dalai, amelyek a film zenéjéhez tartoztak, itthon mégis kiadatlanul maradtak. A címoldal fotója ugyan a filmből való - amelyet a Szovjetunióban is sikerrel mutattak be -, de a filmre a lemezen nem hivatkoztak, és a borító kísérőszövege is csak az előadókat ismerteti röviden. A lemez címe Vengerszkaja esztrada azaz „Magyar tánczene” lett, a Hungaroton licencjogát a borítón és a címkéken is feltüntették.
1978-ban két EP (három-vagy négyszámos kislemez) látott napvilágot a Melogyijánál magyar rockzenével (C62-10447-48 és C62-10449-50). A két különálló kiadvány összesen hét számát az említett filmzenéből válogatták, az elsőn a Fonográf, az M7, Bódy Magdi és a Locomotiv GT szerepelt, a másodikon a Skorpió, a Gemini és Zalatnay Sarolta. A lemezek címe egységesen ismét Vengerszkaja esztrada lett, a filmre most sem hivatkoztak, és ezúttal a borítófotó is elmaradt. Lemezgyűjtők számára izgalmas módon mind a négy korabeli Melogyija-gyáregység gyártotta mindkét kislemezt (Aprelekva, Leningrád, Riga, Taskent). Csak a hanganyag volt azonos mindegyik üzemnél, a borítók és a címkék már jó pár változatban készültek (abban mindenesetre megegyeztek, hogy a Hungaroton licencjoga egyiken sem volt már feltüntetve). A rigai gyárban csak gyári borítót kaptak ezek a lemezek, míg a többi helyen saját, címekkel nyomtatott borítók készültek. Az aprelevkai üzem nyomdájában előfordult, hogy az egyik borító elejét a másik hátuljával párosították, az ellentmondást a becsomagolt lemez oldotta fel (a hátsó felirat volt a helyes, az első a hibás). A taskenti üzemben nemcsak fekete, hanem átlátszó zöld lemezek is készültek. Az egyes nyomásokon néha feltüntetett (5000-30000 közötti) példányszámok és a sok változat alapján arra lehet következtetni, hogy összesen többszázezer kislemez kelhetett el.
További magyar rockzenei felvételeket a Melogyija nem adott ki. A lemezek különösebb ritkaságnak nem számítanak, az internet segítségével könnyen és nagyjából egy új kiadványhoz mérhető költség mellett beszerezhetők.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
