A szocialista országok könnyűzenei piaci kapcsolatai változatos képet mutatnak. A legnagyobb felvevő piacok a Szovjetunió és az Német Demokratikus Köztársaság voltak. Ez összefügghetett azzal, hogy talán leginkább ezekben az országokban nehezítették meg a helyi rockzenészek dolgát a hatóságok. Egyértelműen az NDK volt a legaktívabb importőr a lemezkiadás területén, nemcsak a behozatal, de a licencelés útján is. Az ottani egyeduralkodó lemezgyár (VEB Deutsche Schallplatten) könnyűzenei márkáját Amigának hívták. A legtöbb „testvéri” szocialista országból licenceltek produkciókat, nemcsak itthonról, hanem Lengyelországból, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, sőt, még Romániából is. Ezek között az anyagok között a hetvenes-nyolcvanas években önálló nagylemezek mellett kislemezek és válogatásalbumok is megjelentek. Cikkünkben a magyar rockegyüttesek önálló NDK-beli nagylemezeit nézzük meg.
Az Omega lemeze 1972-ben született meg (AMIGA 8 55 282). Stilizált naplementét (vagy napfelkeltét) ábrázoló első borítót és jegyzetekkel ellátott hátsó borítót kapott. A Naplemente című 1969-es Omega-szám azonban nem került rá a lemezre. A felvételeket a Qualitontól vették át, mindegyik megegyezik az itthon megjelentekkel. Az album tízszámos anyaga nagyrészt az Éjszakai országúton c. 1970-es album zenéjéből állt össze, az itthoni kiadvány tizenkét tételéből itt nyolc szerepel. További két dalt pedig az 1968-ban megjelent Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek című lemezről emeltek át. Érdekesség, hogy a Qualiton (illetve a Hungaroton) az albumon nincs feltüntetve mint a felvételek jogtulajdonosa. Jellemzi a szocialista ipar nehézkességét, hogy az anyag megjelenésekor a zenekar már túl volt Presser Gábor és Laux József 1971 elején történt kiválásán. Az ezután összeállított új koncertprogramjukban már csak új dalok szerepeltek, tehát az NDK-beli közönség élőben már nem is hallgathatta meg a lemez számait.
Szintén 1972-es az Illés albuma (cím nélkül, AMIGA 8 55 308). Az együttes logója uralja az első borítót, hátul pedig egy fekete-fehér zenekari fotó és a dalok listája található. A lemezt az NDK-ban vették fel, német nyelven. A tizenegy szám szövege öt (!) fordító munkája. A névtelenül maradt szerkesztő az albumra a zenekar majdnem teljes addigi pályafutásából válogatott szerzeményeket. Nem volt szempontja az itthon slágerré vált dalok egybegyűjtése, viszont hangsúlyt fektetett a magyaros, illetve keleti zenei motívumokat nyújtó dalokra. Így bár csak egy-kettő hangzik el a legismertebb Illés-számok közül, a lemezt végighallgatva izgalmas körképet kapunk Szörényiék zenei világából.
1973-ban egy tízszámos Bergendy-album jelent meg. A kiadó megtartotta jó szokását, és nem adott saját címet ennek az anyagnak sem (száma: AMIGA 8 55 321). Ez a borító is meglehetősen egyszerű kivitelezésű. Mindkét felén ugyanaz a koncertfotó szerepel, eltérő méretben és eltérő grafikai körítéssel, a hátoldalon jegyzetek is olvashatóak. Németül szólal meg a zenekar az NDK-s felvételeken, a dalszövegeket ezúttal is öt német fordító jegyzi. A számok nagyrészt a cím nélküli 1971-es bemutatkozó lemez dalai (nyolcat játszanak el a magyar LP tizenegy dalából), valamint két itthoni kislemezsláger: Kalt ist’s (Fázom) és Verzeih, Das ich dich liebe (Darabokra törted a szívem).
Látható, hogy a felvételek kiválogatását és elkészítését is tekintve egymástól kissé eltérő konstrukcióban készültek el a megjelent anyagok. Egyébként mindhárom nagylemezt bőséges példányszámban adták ki és forgalmazták éveken át. Így nem csoda, hogy ma egyik sem képvisel különösebb lemezgyűjtői értéket. Bármelyik LP könnyen beszerezhető internetes oldalakon, külföldi postaköltséggel együtt is nagyjából csak egy mai új LP áráért.
Szerző: Kovács László (Moiras Records)
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
