A nyolcvanas évek Magyarországán már lehetett érzékelni, hogy omladozik az államszocializmus, ám keservesen lassan dőlt össze. Erre a kettősségre reagáltak a filmek is: Gothár Péternél még csak „megállt az idő” és „idő van”, András Ferenc (Dögkeselyű), Bódy Gábor (Kutya éji dala) és Jancsó Miklós…
Mégis, akkor milyen ember voltál, Tamás? ‒ Egy ismeretlen ismerős születésnapi köszöntője
„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünkMaradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?”
Szögezzük le az elején, hogy fogalmam sincs, milyen ember voltál! Nem ismertelek, nem találkoztunk soha, sőt fénykorodban még a nevedet sem tudtam. „Fénykorod”? Hiszen az egész életed az volt.
Micsoda útjaik… ‒ filmekből ismert magyar slágerek feldolgozásai
Ebben az írásban magyar szerzők olyan dalait mutatom be, amelyeket az eredeti előadókon, zenekarokon kívül – ha egyáltalán van elsőbbség a szerzemény előadásában – más énekesek, együttesek is hanghordozóra vettek hazánkban 1990 előtt. A témát feldolgozó első részben csak a Magyarország határain…
Micsoda útjaink voltak… ‒ amikor Cseh Tamás csak nekünk muzsikált
Most azt húzd Gazsi, hogy egyszer falun, biciklipedált tapostam én! ‒ a másnapos ráivás harmadik Bloody Mary-je közben két barátommal, Luival és Danival elfelejtettük, hogy a kis Budafoki úti kávéházban nem működik cigányzenekar, úgyhogy zenei kíséret híján a capella kezdtünk bele a Cseh Tamás…
Cseh Tamás és Viszockij indulatai
A hetvenes évek eleje, annak minden szűkösségével és szabadságvágyával egyetemben. Kádári idők, amikre néha már úgy emlékezünk, hogy nem is volt vészes ‒ barakk, a legvidámabb. Könnyen elfeledkezünk a gyülekezési tilalomról (tíznél többen nem nagyon csoportosulhattak az utcán), az írógépek…
Hejhejhej! ‒ Hetvenkilenc éves lenne Cseh Tamás
A pult beszögellésénél vetette meg a hátát, tehát nem a falnál, éppen szemben állva mindenkivel, miközben a javukat akarta, s nyakában egy gitárral lázasan gondolkodott, hogy mi illik most ide. A körmendi Bástya Presszó – vagy, ahogy a helyiek nevezték a Bastille – csurig, pedig senki nem mondta,…
„Hülyegyerekként lézeng a faluban a történelem” ‒ Mártha István 1987-es elektroplainair lemezéről
Márt(h)a István, akár emblematikusnak is mondható 1987-es lemeze, a Támad a szél már csak az idők szelét jelző évszámot, a közreműködők eklektikus összetételét (illetve törvényszerűen elkülönböződő addigi és utóéletét) tekintve is okot adhat némi retrospek(ula)tív jelentőségtulajdonításnak.
Hallgatott-e Koppány vagy Kirkegaard black metalt?
A politika reprezentációja a kortárs könnyűzenében című kötetről
A rock és a politika – ha tetszik, ha nem – gyakorta érintkezik. A műfaj alapvetően protest indíttatású, és jó esetben valamiféle ideológiát közvetít. Hozzáállásában mindenképpen és gyakran a dalszövegeken keresztül direktben is. A jelenség létezik tehát, de szerintem az értelmezők gyakran…
Underground ködlovagok a Cseh–Bereményi-dalokban
Csengey Dénes éles megfigyelése szerint a Cseh–Bereményi-dalok lírai hőse, illetve maga az előadó a lovagkor végét járó nemzedék (avagy az úgynevezett nagy generáció) egyszemélyes megtestesítőjeként áll a színpadon – folyamatosan változó (ironikus, gúnyos, nosztalgikus) viszonyban a mozdulatlanságba…
Dallam a szabadságról – Csengey Dénes esszéi a Cseh–Bereményi-dalokról
A közelmúltban volt szerencsém hozzájutni egy vidéki könyvtár „végkiárusítása” alkalmával több kiszortírozott, törölt tételű Csengey Dénes-kötethez; köztük az „…és mi most itt vagyunk” című, könnyűzenei-társadalmi témájú, már-már monografikusan a Cseh–Bereményi-dalokra fókuszáló esszéfüzérhez. A…