A rock és a politika – ha tetszik, ha nem – gyakorta érintkezik. A műfaj alapvetően protest indíttatású, és jó esetben valamiféle ideológiát közvetít. Hozzáállásában mindenképpen és gyakran a dalszövegeken keresztül direktben is. A jelenség létezik tehát, de szerintem az értelmezők gyakran túllihegik a politikai allúziókat. Amikor meg eleve politológusok vagy történészek vizsgálják a jelenséget, akkor jó eséllyel esünk át a ló túlsó oldalára.

Mikor kezembe vettem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének 2019 januári konferenciáján elhangzott előadások írott változatait tartalmazó, a L’Harmattan gondozásában megjelent tanulmánygyűjteményt, ettől tartottam leginkább, hiszen már a könyv borítója is szájbarágós és hatásvadász: Fenyő Miklós fejére Kádárt, a hungariás zenésztársa, Csomós Péter fejére pedig Aczél Györgyöt retusálták. Ehhez képest A politika reprezentációja a kortárs könnyűzenében meglepően színes és a vártnál kevésbé ideologizáló.

A kötetben olvasható tizenegy tanulmánynak sikerül újat mondani, a megközelítéseik újszerűek, gazdagok és jó olvasni, ahogy a különböző szakterületek neves képviselői el tudnak rugaszkodni az egyszeri rockernek emészthetetlen tudományoskodástól és többségében talán saját magukat is meglepő lazasággal, kevésbé tudományoskodva írják meg szakterületük és a rockzene találkozásának határterületeit.

Csatári Bence hozza a kötelezőt, zanzásítva írja meg a Kádár-rendszer fura, nem túl következetes cenzurális viszonyait, aminek korábban egy egész kötetet szentelt Nekem írod a dalt címmel.

Pintér Károly, a Pázmány Angol-Amerika Intézetének docense egy mindenre kiterjedő politikai elemzését adja az István, a királynak, végigvéve a mű politikai olvasatait. Kerek és kompakt tanulmány.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Fekete Balázs, az ELTE Jogi Karának docense kitekintést nyújt nyelvi és kulturális közegünkből, két szerb és egy bosnyák rockzenekar politikai állásfoglalásán keresztül mutatja be a délszláv világ aktuális politikáját a popzenén keresztül. Szeretem az ilyesfajta kitekintéseket, még akkor is, ha a tanulmányban hivatkozott előadókról fogalmam sincs.

A szürreális nemzetközi kitekintések sorát Salát Gergely sinológus, a Pázmány Kínai Tanszékének docense folytatja, eszméletlen érdekes, ahogy a kínai könnyű- és rockzene fejlődéstörténetét és jelenlegi helyzetét helyezi politikai kontextusba. Nagyon érdekes annak fényében is, ahogy mi a „Legvidámabb barakkból” a saját rocktörténetünket ismerjük, és istenítjük, miközben jóval durvább diktatúrákban is volt rockzene, még ha nyilván lefojtottabb formában is, mint nálunk. Ezen a vonalon érdekes lett volna egy, a Szovjetunió rockzenéjét is vizsgáló tanulmány, de ne legyünk telhetetlenek.

Tóth Eszter Zsófia történész, a Kádár-korszak Csatári Bence mellett másik termékeny kutatója a HétköznaPI CSAlódások és a Kárpátia egy-egy számának szövege alapján elemzi a politikai tartalmat és eleveníti fel Kádár sírjának feldúlását.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Kőszeghy Miklós orientalista, a Pázmány Ókortörténeti Tanszékének egyetemi tanára a HBB Vadászat című művének elemzésével hagyja el komfortzónáját, igaz, azért nem teljesen, írásában ugyanis az asszírok is szóba kerülnek. Közben megelevenednek a korszak vadászai, mint Czinege Lajos honvédelmi miniszter, vagy idősebb Földes László, Hobó apja is.

Stumpf András egy Cseh Tamás-esszével szerepel a kötetben, rajongását veti papírra, Pintér Melinda politológus pedig a nemzetközi kitekintés jegyében napjaink Amerikájába kalauzol, és a Trumppal kapcsolatos protest-dalok virágkoráról ír.

A kötetben már eddig is formabontó és izgalmas tanulmányok követték egymást, de a témák tűzijátéka folytatódik. Fejes János vallástörténész a Nemzeti romantikával a globalizáció ellen – A kereszténység előtti Európa és az extrém metál esete címmel egészen tág világnézeti kontextusba helyezi a rockot és a metált. A viking és kelta metál pogányságát is elemzi, szembeállítva azokat a keresztény kultúrkörrel és a globalizáció hatásaival.

A kötet szerkesztője, Botos Máté, az Pázmány Politológia Tanszékének docense is egy méltatlanul elhanyagolt témát vesz elő, amikor Miklós Tibor és Várkonyi Mátyás Sztárcsinálók című művéről mutatja ki, hogy legalább annyira politikai mű, mint az István, a király, sőt időben meg is előzi azt. Közben nem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy az elemzés napjainkról beszél, vagy a Kádár-rendszerrel veti-e össze a mű üzenetét.

A kötetet egy egészen „megborult” tanulmány zárja, Gyulai Attila az MTA Politikatudományi Intézetének munkatársa Politikai teológia a black metalban címmel próbál rendet tenni a true- és poszt black metal színtérnek a kereszténységhez és a politikához fűződő kapcsolata területén. Az agyam akkor kezdte ledobni az ékszíjat, mikor már Carl Schmitt és Kirkegaard kezdtek viszonyítási ponttá válni a black metallal kapcsolatban.

Szédületesen érdekes ez a kötet, de végül az járt a fejemben, hogy azért „It’s only rock and roll, but we like it!”

Botos Máté (szerk.), A politika reprezentációja a kortárs könnyűzenében, L’Harmattan, Budapest, 2020.

Szerző: Bálint Csaba

Nyitókép: Az István, a király című rockopera bemutatója és filmfelvétele 1983. augusztus 18-án. Fortepan / Urbán Tamás

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.