A zenekarok tagjai gyakran hasonlítják közösségüket egy családhoz, hiszen sokkal több időt töltenek egymás társaságában próbákkal, utazással, koncertekkel, lemezfelvételekkel, mint a családtagjaikkal.
Vissza a városba '73 ‒ Az első Szuperkoncert a miskolci sportcsarnokban
1973-ban nemcsak a legendássá vált júniusi Diósgyőri (pop)fesztivál hozta lázba a fiatalokat Miskolcon, hanem a november első hétvégéjén, a sportcsarnokban megtartott „Szuper koncert” is, amin négy ismert és népszerű magyar zenekar lépett fel. A felfokozott érdeklődés nem véletlen, hiszen a…
Őszinte, kőkemény búcsú ‒ Jubileumi fesztiválozás az acélvárosban
Kelet-Magyarország legdurvább trash piái, bohócnadrág a pályaudvaron, megismételt vendégség az őrszobán ‒ így fesztiváloztunk 1983-ban Miskolcon, a tíz évvel korábbi legendás rendezvény árnyékában. Utóbbin, tízévesen értelemszerűen nem lehettem ott, az évtizedes évforduló tiszteletére megrendezett…
A szerény fiú a DVTK stadion hatalmas színpadán ‒ széljegyzet a Diósgyőri Popfesztiválhoz
„Ha egy ember harminc éves kor alatt nem liberális, akkor nincs szíve, ha viszont harminc fölött nem konzervatív, akkor nincs esze” ‒ mondta Sir Winston Churchill. Nos, az idézet hitelesen jellemez engem. Ha valaki, akivel 1973-ban találkoztam Miskolcon, az első magyar Popfesztiválon, megkérdezné az…
Fényes cipők és rongyos ruhák ‒ ötven éve rendezték a diósgyőri fesztivált
„Elegünk van a stopból!” ‒ jelenti ki az 1973-as diósgyőri fesztiválról készített, Ifjúsági park ‒ zenéből című dokumentumfilm egyik riportalanya Végh Miklósnak, és a nyitó képsor láttán, amelyen fiatalok integetnek reménytelenül az elhaladó autósoknak, ezen nemigen lehet csodálkozni. Azonban nem ez…
„Füst, melósok, komor tekintetek” – Riskó Géza Edda Művek Miskolc című könyvéről
Riskó Géza kötete a hetvenes évek végén, illetve a nyolcvanas évek elején kialakult ifjúsági kultúra fontos dokumentuma. Kétségtelen ugyanis, hogy az Edda ennek az időszaknak az emblematikus zenekara volt. Slamovits István dalszövegei pontosan ragadták meg a korszakot, így aligha véletlen, hogy…
„Szevasz Józsikám, minden oké?” ‒ skiccek egy Somló Tamás-portréhoz (2.)
„Basszusgitározni sem tud, mit keres az LGT-ben a Somló?” Ha csak néhány is, de akadtak azért ilyen hangok a szakmában, amikor nyilvánossá vált, hogy a szupergruppként számon tartott zenekar Somló Tamással szándékozik betölteni a Frenreisz Károly távozása után keletkezett űrt.
Bitliszkettő! ‒ Sötétkamra, a rock and roll-idő előhívása (3.)
Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe ‒…
Álmodtunk egy világot magunknak – az Edda és a forintosi fiúk
Miskolci létedre pont az Eddáról nem akarsz írni? – kérdezte az egyik barátom. Mondtam, hogy nem. Nem akarok ugyanis döntőbíró lenni. Most mégis megszegem az ígéretem. Az alábbi sorok Miskolcról, a miskolciak vágyairól és az Eddáról szólnak. Ítélkezés nélkül.
A Csajka, a Tröszt és a kétnyakú gitár ‒ Sötétkamra, a rock and roll-idő előhívása (2.)
Fényképeket rejtő cipősdobozokban kutatok. Ha kinyitom őket, rám ömlik a múlt ezer emléke, és a sokszor gyűrött, szakadt szélű fotókon megjelenik minden, ami történt, ami fontos volt, vagy csak annak tűnt. Közöttük, bennük keresem az időt. Nyissuk hát ki a sötétkamra ajtaját, lépjünk be a szentélybe…