Volt egyszer egy... Persze… persze… több is volt, de most egy bizonyos koncertről van szó, az 1980-as Omega–LGT–Beatrice turnéról, annak is a balatonföldvári állomásáról. Természetesen nyár és hétvége. Akkoriban minden hétvégén lementünk a Balatonra, legtöbbször Szemesre, egy ismerősünkhöz.
Kócos tömeg a Schmidt-villában – az 1981-es dorogi rockfesztivál
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Woodstock után tizenkét évvel fesztiválozni Dorogon? Remekül hangzó ajánlat volt ez a szervezőktől, még akkor is, ha Dorog nem Woodstock és persze a P. Mobil, az Edda, a Karthago nem Jimi Hendrix, Santana vagy Joan Baez. Akkoriban viszont, lelkes hard rock-rajongóként, ha úgy tetszik, csövesként…
Hogy került Révész Sanyi és Fekete Samu az LGT-be?
Innen-onnan már köztudott volt, hogy Somló Tamás helyettesítésére az LGT 1986-ban külső segítséget vett igénybe. A beugrók nem kisebb kaliberű előadók voltak, mint Révész Sándor (ex-Piramis) és Fekete Tibor Samu (Korál, később Ákos stb.). Révész 1985-ös szólólemezén gyakorlatilag a komplett…
Egy ötvenöt éves Illés-buli
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
A harmadik emeleten lakó, nálamnál 2-3 évvel öregebb, két cimborám csábított el először egy úgynevezett klubba, amelynek a Vasas Pasaréti úti komplexuma adott otthont. Bizonyára mindig más és más együttes zenélt itt, de nagy szerencsémre én az Illést hallgathattam – életemben először – élőben.
„A srácok velem vannak!”
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Fenti mondat attól a Benkő Lászlótól származik, akiről eszembe jutott az a 48 évvel ezelőtti szombat este, amikor fent idézett mondat először hangzott el tőle.
Diósgyőr, avagy messze ide „Vúdsztok”
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
„Mikor is kezdődött ez az egész? Talán ’62-ben, amikor még alig ért földig a lábam, de már a legelső Ki Mit Tud? könnyűzenei kategória győztesének a próbáin tátottam a számat? Vagy később, az első Illés-koncerten, netán az első „igazi” nyugati banda, a Nashville Teens fellépésén, ahol „Révfülöp”…
Gyerekek, ilyet még Amerikában sem láttam!
„Hogyha hallom én, minden az enyém” – koncerttörténetek
Életem első iskolai téli szünetét töltöttem, amikor New York-i nagybátyám 1956 után először Magyarországra érkezett. 1980-at írtunk. Nagy volt a várakozás, a családban mindenki örült, ugyanakkor vegyesek voltak az érzéseink, mert még a rendőrségre is be kellett mennie, hogy bejelentkezzen, mivel…
PÁLYÁZAT: Írjátok meg a beatkorszak legjobb koncertes sztorijait!
Egy délutáni tangó az Ifiparkban, egy este a Metro Klubban, egy hajnalig tartó buli a Tabánban vagy egy véget nem érő éjszaka a fő téri művház dohányfüstös nagytermében. Az NKA Hangfoglaló Program, a Hangőr Egyesület és a Volt egyszer egy beatkorszak-blog közös felhívására bárki küldhet egy…
Mondd mit ér egy falat kenyér?
A magyar Live Aid
„I think Bob Geldof is a saint!” - mondta Bryan Adams, mielőtt belekezdett volna Cuts Like a Knife című slágerébe Philadelphiában. 1985. július 13-át írtunk és a poptörténet egyik legfontosabb eseménye zajlott éppen Live Aid néven, ráadásul egyszerre két helyszínen, a londoni Wembleyben…
A csillagok útját járó Omega technikai újításai
A hetvenes-nyolcvanas évek legnépszerűbb hazai rockzenekarának kétségkívül az Omega számított – a némi eufemizussal a „Kelet Rolling Stonesának” titulált kvintett nagylemezeit százezer számra vették, a csapat folyamatosan telt házak előtt turnézott itthon és külföldön egyaránt. Miközben a…