Az utolsó vonattal érkeztem Albertirsára. Csapatba verődve indultunk az éjszakában az ország közepe felé. Kettesével trappoltunk az országút mellett, mint az úttörők. Senki nem mondta, magától alakult így. Egy fiúval mentem, aki Cimbiként mutatkozott be, és mint kiderült, rutinos csavargónak…

Olyan volt, mint az első csók. Messze nem tökéletes, de rólunk szólt, és megismételhetetlen volt, hiszen az első mindenből ilyen. Régóta álmodoztunk róla, elképzeltük milyen lehet. Végül beteljesült! Kóstoló volt egy olyan életérzésből, amiről csak külföldről beszivárgó hírek suttogtak nekünk…

A történet Pécsen esett meg, ahol van egy Balokány nevű park nagy tóval és rengeteg fával, padokkal, és egy vízre épített színpaddal. A színpad szélét akkoriban egy eléggé hevenyészetten felrögzített lánc sor volt hivatott jelezni. Hátul voltak a zenekar dobozai, mert azokat nem engedték az öltözőbe…