„Minden csupa véletlen. Véletlenül meghallgattak a hanglemezgyárban, és nem véletlenül elkergettek a rádióból… Üvöltő dervisekre nincs szükség – mondták. Aztán véletlenül mégis behívtak. És a sok véletlen után 1964-ben működési engedélyt kaptam. Profi lettem.”
(Ambrus Kyri, Világ ifjúsága)
Ambrus Kyri, eredeti nevén Ambrus Margit a hatvanas évek első tini idolja volt nálunk. Tizenhat évesen kezdett el énekelni, 1961-ben fedezte fel az Országos Rendezői Iroda egyik munkatársa. Karrierje a kezdetektől fogva egyértelműen felfelé ívelt: 1963-tól a magyar mellett már angol és olasz nyelven is megjelentek dalai, s más külföldi sikereket is elért – 1966-ban a sopoti dzsesszfesztivál különdíjasa lett, s számos szocialista országban is koncertezett.
Azon kevesek közé tartozik – sőt, talán ő az egyetlen –, akik 1972-ig minden táncdalfesztiválon indultak. 1966-ban az Én itt, te ott című dalával versenyzett, 1967-ben megosztott harmadik lett Nappalok és éjszakák című szerzeménnyel, egy évre rá a Na nem, ami sok, az sok következett, 1969-ben pedig az Egy fecske is csinálhat tavaszt című dallal állt színpadra. 1971-ben, utolsó táncdalfesztiválos szereplését a Halló, próbáljunk szerencsét című számmal zárta. Karrierje indulásakor az Illés együttessel is dolgozott együtt, de Aradszky Lászlóval is énekelt duetteket. „Remek társasággal jártuk az országot, elég, ha csak Hofi Géza, Sárosi Kati, Zsoldos Imre, Payer Andris, Harangozó Terike, Aradszky Laci, Poór Peti nevét említem. Végignevettük az utat, időnként megálltunk egy vendéglőnél, ettünk, ittunk, szórakoztunk, közben pedig három-négy-öt műsort is megcsináltunk. Hajnalban érkeztünk haza, s délután kezdtük elölről.” – emlékszik vissza.
Az 1967-es év meghatározó volt számára, hiszen ekkor kérték fel, hogy vezesse a Könnyűzenei Híradót. Később megkapta a Magnósok, figyelem!, illetve a Filmzenei újdonságok című műsorokat is, de olyan adásokban is hallhatták a hallgatók, mint a Könnyűzenei koktél vagy a Magnóról magnóra.
Az éneklést azonban – más táncdalénekesektől eltérően – hamarosan abbahagyta. A nyolcvanas években még elvállalt egy filmszerepet: Tarr Béla Panelkapcsolat című művében szerepelt, 1983-ban pedig kijött – számos kislemez után – első és egyetlen nagylemezével, a Kyrivel, de nem sokkal rá visszavonulót fújt. Ennek szakmai és magánéleti okai is voltak: egyrészt a tánczene ekkora teljesen visszaszorult, s kilincselni kellett a fellépésekért; másrészt az énekesnő édesapja is megbetegedett, s folyamatos ápolásra szorult. Kyri egyébként is korhoz kötöttnek tartotta az éneklést, rajongói szemében fiatalként akart megmaradni. A körülmények végül ahhoz a döntéshez vezettek, hogy a népszerű énekesnő letette a mikrofont. Ennek ellenére rádiós karrierjére továbbra is rányomta bélyegét előadói múltja. Rádióbemondó szeretett volna lenni, de felvételi kérelmét háromszor is elutasították, ugyanis nem tudtak megbarátkozni vele, hogy egy olyan ember mondja el a politikai híreket, aki táncdalénekesként lett sikeres. Ambrus Kyri 1993-ig maradt a Magyar Rádió külsős munkatársa, amikor is műsorát – tudta nélkül – megszüntették.
Azonban zenei pályafutása egyedülállóan sikeres volt. Nevéhez olyan dalok köthetők, mint az Ilyen a twist, a Taka-taka és a Postás bácsi. Egyik leghíresebb száma, a Fehér házikó, mely egy olasz fesztiválgyőztes dal magyarosított változata. Kyri énekelte fel az 1966-ban Amerikában hatalmas sikert arató These Boots Are Made for Walking című dalt is először hazánkban, de számos más világszerzeményt is előadott.
Fotók: Femina.
Szerző: Murzsa Tímea
A blog az NKA Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökséget Támogató Alprogramjának támogatásával készül.
