Az első benyomások nagyon fontosak, szinte egy életre meghatározóak. Igaz ugyan, hogy hazánkban a kislemezkultúra nem volt olyan jelentőségű, mint a világ más részén, sok előadó és együttes pályafutásában mégis mérföldkőnek számított az első barázdákba préselt anyag, még akkor is, ha csak kislemezen, 45-ös fordulaton történt. Sorozatunkban magyar zenekarok bemutatkozó kislemezeiből szemezget Rozsonits Tamás.
Mikor egy népszerű zenekar énekese szólólemezt készít, nagy eséllyel lehet fogadni arra, hogy hamarosan elhagyja a csapatot. Így történt 1977-ben is, amikor Demjén Ferenc, a népszerű Rózsi kilépett a Bergendyből, és elkészítette első szólólemezét (Fújom a dalt). Az év nyarán rendezte a Magyar Televízió a Metronóm’77 táncdalfesztivált, amire meghívták a V’73 zenekart is, de a versenydaluk szövegét túlságosan depressziósnak értékelték, ezért Módos Péter, a műsor szerkesztője felkérte Demjént egy új szöveg megírására, ez lett a Csak egy pillanat című szám, egyben az első közös Lerch–Demjén dal is.
Már a szólólemez elkészítése környékén is tervezgettek a lemezen közreműködő barátaival (Papp Gyula, a Skorpió orgonistája, Tátrai Tibor, a Generál gitárosa, Tóth János Rudolf gitáros és Debreczeni Csaba dobos, a Bergendy tagjai) egy új zenekart, aztán a V’73 tagjaival, Lerch István billentyűssel és Herpai Sándor dobossal alakult meg az új szupergrup, a V’Moto-Rock, 1977 szeptemberében. A gitárosi posztra Demjén Menyhárt Jánost, a Ferm és a Korál korábbi zenészét hívta el. Egy budafoki ház pincéjében elkezdődtek a próbák, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál pedig a tárgyalások a bemutatkozó lemez megjelenéséről. Dr. Erdős Péter notórius „keresztapa” volt, számos zenekart akart elnevezni, a Ketchup és a Kriksz-Kraksz névötletét több csapatnál is el akarta sütni, akkori felesége pedig a Rubin nevet javasolta, Rózsiék azonban a Moto-Rockhoz ragaszkodtak. (Ezt a nevet egy NDK-s fellépésen az Illés tagjai és barátaik már használták, 1973-ban, Szörényi Levente és Szabolcs, Bródy János, Tolcsvay László, Németh Oszkár és Papp Gyula alkották az alkalmi csapatot.) A „V” betű három okból került a névbe: egyrészt a V’73 zenekart a Volán Tröszt támogatta, így a folytatás is biztosítást nyert, másrészt utalt a progresszív V’73 zenei hagyományok folytatására, harmadrészt pedig a „V” szimbolizálta a béke-jelet is.
A koncertezéshez adott volt Demjén friss szólólemeze, de a V’Moto-Rock már az első pillanattól igazi együttesként működött, nem pedig Demjén kísérő zenekaraként. Pillanatok alatt megírták az első kislemezük anyagát, amelynek tartalma igazolta a várakozásokat: a Bergendy-féle igényes, slágeres vonalat és a progresszív rock hangzást egyben. A kislemez (SPS 70 285) az év decemberében jelent meg, az A-oldalon a Motor boogie hatalmas sláger lett, a B-oldal dala, a Nyújtsd hát a kezed pedig egy annyira különleges hangulatú, igényes, progresszív rock kompozíció, amit a zenekar mérceként állíthatott később maga elé is (a harmadik nagylemez után irányt váltottak). Hatalmas várakozás előzte meg a csapat bemutatkozását, mind a közönség, mind a szakma részéről. Mindenki kíváncsian várta, hogyan lehet begyömöszölni egy kiállítás képeit az iskolatáskába. A V’Moto-Rocknak sikerült. Egy rövid bejátszó turnén vettek részt az akkori Csehszlovákiában, majd 1977. november 27-én mutatkoztak be az Uránia mozi rockmatinéjában majd három egymást követő délelőtt, ahol pizsamafelsőbe öltözve jelentek meg a színpadon, hűen a korai kezdési időponthoz.
Azonnal csatát nyertek, az ország megkedvelte a V’Moto-Rockot, hiszen olyan egyedi zenét játszottak Rózsi zseniális szövegeivel, ami nem hasonlított semmire. Tizenegy év működés után a zenekar 1988-ban feloszlott. Igaz, volt néhány koncertjük 2008-ban vidéki városokban, majd december 30-án Budapesten, ám ez a legutolsó fellépésük marad, hiszen a dobos, Herpai Sándor 2014. február 13-án elhunyt.
Fotók: V'Moto-Rock archívum.
Szerző: Rozsonits Tamás
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
