Az Omega együttes (1970)
Pár zlotyit ejtek a hajléktalan markába az egyik krakkói terecskén, valamit motyogok magyarul, mire a kócos hajú és itt-ott erősen maszatos férfi arca felderül, ujjaival győzelmi jelet formáz, és úgy mondja: Omegaaaa!!! Ugyancsak Krakkó, szilveszter előtti nap. A hostel portása idősebb, joviális szakállas férfi. Amikor kiderül a nemzetiségem, ragyogó szemmel sorolja a magyar zenekarneveket, élükön az Omegával. Majd megkérdezi, mi a helyzet Zalatnay Cinivel. Most már jobban van, hogy kiengedték a börtönből, mondom. Szavaimat döbbent csend fogadja, a férfi tekintete ponyvává válik, amit az elmúlás bánata feszít szélesre, hogy azon a tovatűnt ifjúság legszebb képsoraiból montázsolt keserédes videoklip peregjen le.
Ez a két példa is jól mutatja: a magyar beat- és rockzenekarok komoly népszerűségre tettek szert annak idején lengyel barátainknál. Különösen igaz ez az Omegára. Persze sokak számára semmilyen újdonságértékkel nem bír a kijelentés, hogy a zenekar, és különösen a Gyöngyhajú lány milyen komoly elismertségnek örvendett a Kárpátok bércein túl is, nyugaton és a volt szocialista országokban egyaránt, ám a lengyel helyzet ebből a szempontból mégiscsak egyedinek és különlegesnek mondható. A Dziewczyna o perłowych włosach (a Gyöngyhajú lány lengyel címe ez) ugyanis szinte folklorisztikus mélységben fonódott bele az ottani könnyűzenei kultúra színes szőttesébe. Elég csak megemlíteni, hogy a lengyel közszolgálati rádió hármas csatornáján a hallgatók ezreinek szavazatai alapján évről évre összeállítják minden idők legjobb dalainak listáját (Top Wszch Czasów címmel), és ezen mindig meglehetősen előkelő helyen szerepel a magyar dal, legutóbb egészen a 24-ik helyig kúszott fel. 2014-ben pedig egy lengyel fejlesztésű számítógépes játék, a This War of Mine zenekulisszája részeként használták fel a számot.
A Gyöngyhajú lány szerepel számos elismert és rangos lengyel zenekar repertoárján is. És ami még inkább rendhagyó: ezek legtöbbször ékes – vagy kevésbé ékes, de a próbálkozás mindenképpen megható és lefegyverző – magyar nyelven adják elő a népszerű dalt.
Rövid seregszemlénk egyik emblematikus példája a Kult nevű legendás lengyel formáció. A zenekart 1982-ben alapította Kazik Staszewski és Piotr Wieteska. Előbbi, az országszerte csak keresztnevén emlegetett énekes, frontember, szövegíró Kazik mai napig meghatározó figurája nemcsak a lengyel zenei életnek, hanem közéleti szereplőként is odafigyelnek a szavára. A Kult punkos és új hullámos gyökereiből hamar sajátos zenei világ bokrai bomlottak ki, amelyben a dzsessznek és a pszichedéliának is fontos szerep jutott, nem is beszélve a gyakran provokatív és közéleti szövegekről. A Gyöngyhajú lányt a zenekar az 1994-ben kiadott, Muj Wydafca című albumán dolgozta fel. A tracklistán lengyel címmel szerepel ugyan, de Kazik magyarul adja elő a számot. A szöveget jó eséllyel hallomás alapján írhatták le, mert magyar füllel csak nehezen ismerhetők fel a nemzedékek hallójárataiba magukat makacsul befészkelt sorok. Az albumon egyébként nem ez az egyetlen feldolgozás, hiszen Iggy Pop Passenger című slágere is szerepel rajta. Az Omega dalán kívül ráadásul egy másik magyar vonatkozása is van a Muj Wydafcának, hiszen az egyik számnak egyenesen az a címe, hogy Keszitsen kepet onmagarol. A rejtélyt, hogy egy lengyel nyelvű számnak miért ez lett a címe, és annak szövegében is miért szerepel ez a sor, egy interjúban Kazik oldotta fel. Egyszer a zenekar egy magyar gyártású fotóautomatát talált a próbahelyükhöz közel, és annyira megtetszett nekik ez a felirat, hogy magukkal vitték, kifüggesztették és hónapokon át énekelgették ezt a sort, majd egyszer csak megtalálta a helyét ebben az egyébként erősen politikai töltetű számban, ahol szépen rárímel az előző sorra.
Jóval kifinomultabb és pallérozottabb feldolgozás Janusz Radeké. Az 1968-as születésű énekes, aki zenés színdarabokban is feltűnik, pályáját afféle bárdként kezdte – a megzenésített versek előadásának komoly hagyománya van Lengyelországban –, és alámerült a Krakkóban oly népszerű kabaré világába is. A kilencvenes években punk- és rockzenekarokban is feltűnt, és nevéhez fűződik az első Pokémon anime főcímdalának lengyelesítése is. A Gyöngyhajú lány az ő előadásában kimondottan visszafogott. Művészileg – és ami még fontosabb –, valamint nyelvileg is komolyan felkészült a feladatra, hiszen a kiejtése meglepően pontos és tiszta.
Nyitókép: Fortepan/Urbán Tamás.
Szerző: Szathmáry István Pál
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
