A Salgótarjánban rendezett Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztiválok története

Tarjáni beatzenekarok

2020. január 23. - beatkorSzaki

7.jpg

Az Öblösüveggyár művelődési házának ifjúsági parkja (1971, fotó: Gink Károly)

1967 talán a legjobb év volt a beatzene történetében.  Ekkor jelenik meg a műfaj első nagylemeze, az Ezek a fiatalok című film zenéjével. A dalok többségét az Illés Lajos, Szörényi Levente és Bródy János trió jegyzi és az Illés-együttes játssza. Utólag visszatekintve, az albumot nyugodtan nevezhetjük a magyar beat első kiemelkedő pillanatának. Korabeli felmérések szerint 1967-ben mintegy ezer amatőr beatzenekar zenél az ország különböző településein, gyakorlatilag egyetlen hétvége sem múlhat el táncmulatság nélkül a kultúrházak nagytermeiben és klubjaiban. „Jazz, büfé, tombola” - hirdeti örökérvényűen a bejáratok mellett elhelyezett kézzel festett plakát.

Miközben a közönség elvárásainak megfelelően a helyi együtteseknek neves külföldi előadók slágereit kell megtanulniuk, a magyar rádió csak jóval a megjelenésük után mutatja be ezeket a számokat. (Bár volt néhány könnyűzenét sugárzó műsor, például Komjáthy György Csak fiataloknak!, illetve Vasárnapi koktél című, hetente jelentkező programja, de ő az újdonságokhoz csak késve, vagy egyáltalán nem jutott hozzá.) Az internetről akkoriban még a tudományos-fantasztikus irodalom legelvetemültebb szerzői sem mernek fantáziálni. Létezik viszont a Szabad Európa Rádió Teenager Party, és Délutáni randevú című műsora, Cseke László vezetésével, ahol az utóbbi programban a megjelenésük (!) napján bemutatják a legfontosabb lemezeket, a Rolling Stonesétól a Sex Pistolséig. Nos, a hatvanas évek amatőr együttesei szalagos magnetofonjukkal rögzítik a menő slágereket, majd a felvétel segítségével betanulják ezeket. Mivel a zenészek döntő többsége nem tud angolul, hiszen az iskolákban az orosz a kötelező idegen nyelv, a szöveget fonetikusan leírják, és egyszerűen bebiflázzák:  „Kencsúszí” (’Can’t you see’) - ezt mindenki így énekli. Ugyanakkor a rövidhullámon sugárzott adás velejáró fogyatékossága, hogy a hang elég gyakran, hosszú másodpercekre eltűnik az éterben. Az Omega együttes vezetője, Benkő László egy rádióinterjúban elmesélt egy konkrét esetet, amikor egy ily módon rögzített vadonatúj számot kellett betanulniuk és a hiányzó részeket jobb híján a saját elképzelésük szerint töltötték ki. Mivel jó néhány budapesti zenekar is ugyanakkor vette fel és tanulta be ezt a dalt, érdekes volt összevetni a többiek „pótlását”. Kiderült, melyikük bír nagyobb zenei invencióval, illetve később össze lehetett hasonlítani az időközben megszerzett eredeti felvétellel. Ó, boldog békeidők!

1967 Salgótarján szempontjából nézve is jelentős dátum.  Az a párját ritkító építészeti és társadalmi kísérlet, amely felrúgva a kor bevett gyakorlatát, nem a régi városmag köré építette az új lakótelepeket, hanem lebontva a városközpont szegényes neobarokk stílusú házait, egy fiatal, tehetséges építészekből álló tervezőcsoport által megálmodott modern várost hozott létre, egyértelműen valamennyi résztvevő számára óriási kihívást jelentett. Már az első cölöpök leverésének pillanatában nyilvánvaló az épületegyüttes tervezői és a város akkori vezetői számára, hogy a kísérlet próbatétele az átadás után következik majd be, vagyis a legfontosabb kérdés, ha úgy tetszik: a puding próbája az, hogy meg tudják-e tölteni élettel ezt az új üveg- és betonvárost. Az ebben az évben átadásra kerülő József Attila Művelődési Központ fiatal és lelkes munkatársai rengeteg programot szerveztek az új intézményben. (A salgótarjáni képzőművészeti élet alakulásáról lásd a Tarjáni Városlakó Magazin blogján található írást.)

1_1.jpg

Épül az új városközpont (1967)

Ezek közül meghatározó az 1966 és 1971 között négy alkalommal megrendezett Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál. (Az elsőt 1965-ben, még Szombathelyen rendezték Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválja néven, ahol egyébként a tarjáni Sinus együttes ezüstdiplomát kapott, a fődíjat pedig az Illés-zenekar vitte el.)

2_1.jpg

A Sinus együttes szombathelyi ezüstdiplomája 1965-ből

 

Hogy Salgótarján valóban kulturális központjává váljék a nógrádi medencének, elengedhetetlen feltétel minél több országos rangú rendezvény szervezése.  Elsősorban tehát ebben kívánta a várost segíteni a KISZ Központi Bizottsága, illetve az országos rendezőbizottság.

(Kálovits Géza,  Nógrád, 1966. március 8.)

Az ország számos pontján működő beat- és tánczenekarok, illetve szólisták megmérettetése felmenő rendszerben, először városi, majd megyei és területi szinten zajlott. Tizenöt perces műsorral lehetett jelentkezni, amelynek fele kötelezően magyar zeneszerzők dalait tartalmazta, és az angol számokat is magyarul kellett előadni.  Csak a legjobbak juthattak el a salgótarjáni döntőbe, ahol a műfaj legismertebb szakemberei, valamint a magyar televízió közvetítése által a szélesebb közönség előtt mutatkozhattak be, hogy aztán akár országos hírnévre szert téve, díjakkal kitüntetve, művészi és szakmai karrierjük elindulhasson. A legjobbaknak rádiófelvétel, kislemezkiadás, országos turnéra történő meghívás volt a különdíj, de a baráti országokban történő fellépésre is lehetőség nyílt. Ez az időszak jelentősen meghatározza a város kulturális arculatát, ennek lenyomatát megtaláljuk a korabeli Nógrád című napilap tudósításaiban, bár a valós élményt inkább csak az emlékezet őrzi ma már. A fesztivál lebonyolításáért a KISZ Központi Bizottsága felelt, szigorúan ügyelve a hatalom társadalmi, politikai és ideológiai elvárásaira. (1967-ben a harmadik fesztiválon a kötelezően bemutatandó számok között még szerepelnie kellett egy szovjet dalnak, eredeti nyelven!) Mivel a három-, illetve négynapos rendezvény résztvevőinek száma kétszáz és négyszáz(!) között mozgott, elhelyezésük és ellátásuk a salgótarjáni KISZ alapszervezetekre hárult, de a városon túlról érkező rajongók ezres nagyságrendű tömegét is fogadni kellett.

Újabb csoportok jelentették be részvételi szándékukat a május hónapban megrendezendő II. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekarok Fesztiváljára.

A nagy érdeklődéssel várt zenei eseményre a legutóbb Tatabányáról és Szolnokról jelentkeztek csoportok, amelyek két különvonattal, összesen ezer fővel szándékoznak Salgótarjánba látogatni.

(Nógrád, 1966. április 26.)

Azokra a hétvégékre a megyeszékhely megtelt élettel. Fiatal zenészek és rajongóik lepték el az utcákat, tereket; megjelenésükben, ruházatukban, viselkedésükben akaratlanul is mintát kínálva a helybeli ifjúságnak, akik úgy érezhették, hogy a világnak egy jó pontjára születtek, és titkon talán remélték: a tarjáni élet rendszeres velejárója lesz ez a pezsgő, változatos zenei és kulturális kavalkád. Soha máskor ennyire nem talált egymásra a modern építészeti stílus, és a kor lüktető, lázadó zenéje, mint akkor. Ilyenkor jó érzés volt tarjáninak lenni, még ha a hétköznapok sokszor szürke józansága vagy a kötelező állami ünnepségek feszélyezettsége időnként ki is ábrándította az embert, a beatzenekarok és zenéjük sokakban éltették a reményt.

1969-ben már háromezer amatőr beatzenekar működött Magyarországon. A tarjáni beatélet pezsgett. Pálfalván, a síküveggyár művelődési házában Sebo Istvánék (Liverpool), az acélgyári kultúrban Sutyiék (Horváth Sándor) Nyírfácska, illetve Explorer 46 néven, felváltva a Floo Boys együttessel nyomják rendületlenül.

3.jpg

 A zagyvapálfalvai Liverpool együttes, középen Sebo István

4.jpg

 Az Explorer 46 zenekar, balra Horváth Sándor (Sutyi)

6.jpg

 A Floo Boys együttes a Kohász Művelődési Központ bejárata előtt

A két pont között pengettek a többiek. A legelső, fentebb már említett hagyományos tánczenét játszó, Lopatovszki Ottó és Balogh Béla neve által fémjelzett zenekar, a Sinus leginkább a város közepén. Kétség nem fér hozzá, hogy a tarjáni beatzenekarok bölcsője az öblösüveggyári kultúrotthon volt. Itt faragta első gitárját Szorcsik Béla, aki 1969-ben már a megyei művelődési központ együttesét vezette, de évekig ez volt az otthona a legendás Winter zenekarnak is. (A gyár nagytermében többször fellépett a budapesti Korong együttes, akik az ötödik országos fesztiválon tűntek fel, és 1972-ben Magyarországon először játszottak részleteket a Jézus Krisztus Szupersztárból. Egyszer, egy ilyen alkalommal akkora volt a tömeg, hogy attól féltem, ledöntik a színpadot.)

9.jpg

A Winter zenekar az SKSE pályán (1969)

1969-ben az Atlas, 1971-ben az Apostol zenéje határozta meg a fesztivált. Műfajilag rendkívül igényes soult (Atlas), illetve úgynevezett fúziós zenét, dzsessz-rockot (Apostol) játszottak. Nagyon sokan, köztük e sorok írója is úgy gondolta akkor, hogy majd ezek a stílusok fogják meghatározni a következő évtized könnyűzenéjét.

Visszatérve a Winter zenekarra, volt két remek számuk, akár országos sláger lehetett volna mindkettő. Aztán 1972-ben majdnem sikerült nekik, akkor már Kristály néven eljutottak a Magyar Televízió Ki mit tud? című műsorában az elődöntőig. Itt viszont a rendezők nem engedték a saját szerzeményüket bemutatni, helyette egy Bergendy-nótát játszhattak, ahogy a zenekar akkori vezetője bemondta a mikrofonba: a Fázomot.  Persze ellenfelüket, az akkor üstökösként berobbanó Generál együttest, kiegészülve a Mikrolied vokállal, talán a Boney M. sem tudta volna legyőzni.

10.jpg

A Kristály együttes (1972)

1968 és 1972 között az említetteken kívül még jó néhány zenekar működött a városban, például a 4M, a Robot, az Exess, vagy a Bolyai Gimnáziumból induló Szele Imre-féle Badge, akik az 1971-es fesztivál megyei döntőjében nagy reményekkel versenyeztek, akárcsak a Floo Boys és a Kristály, de végül egyedüliként „Szorcsikék”, az MMK zenekara jutott tovább az országos döntőbe és nyert aranydiplomát, immáron másodszor.

Aztán a hetvenes évek közepére a beatzenekarok elfáradtak, a művelődési házak klubjaiban megjelentek a diszkógömbök, és onnantól gépzene „húzta” a talpalávalót. Ugyanakkor a zenei életben színre lépett egy új generáció, ők már rockot játszottak és a progresszív irányvonalat követték. Ilyen volt a Hatman, a Dexion és a Pallawa, (később ebből alakult a legendás Fanyúl együttes, amely 1981-ben elnyerte a Győrben rendezett V. Országos Rockfesztivál nagydíját), és még jó néhány formáció. 1971 után már nem rendeztek több beatfesztivált a városban. Más helyszíneken még fel-feltűnt a rendezvény (például 1976-ban Orosházán), és más településeken mind a mai napig sorra szervezik a zenei tehetségkutató versenyeket, nem beszélve a kereskedelmi televíziókról.

Bár 1980-tól évente megrendezésre kerülő rock-tábor indult Salgóbányán, többek között itt alakult meg a későbbi Ki mit tud? döntős salgótarjáni Front együttes, de a résztvevők között találjuk a Solarist, az Exoticot, az Első Emeletet, Hevesi Tamást, vagy az alternatív zenét játszó Pál Utcai Fiúkat és Kézi-Chopint is, azonban mindebből a város nagyközönsége keveset érzékelt.

1983-ben indult, és ma is létezik a Nemzetközi Dixieland Fesztivál, aminek kétségkívül voltak meghatározó pillanatai az évtizedek során, de ez már egy másik műfaj és egy másik közönség. Úgy tűnik, konszolidálódott a város lakossága, és mára egyre kevesebben emlegetik az egykori legendás beatzenészeket és azt a négy amatőr fesztivált, ahol százak és ezrek tapsoltak, és hittek egy lázadó műfaj lüktető erejében. 

Fesztiválok a számok tükrében

1965 - Szombathely
I. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválja

  • A Nógrád megyei KISZ bizottság tánczenekara (Sinus) ezüst diplomát szerzett.
  • (A fődíjat az Illés-zenekar nyerte.)11.jpg

A Sinus együttes (1965)

1966 - Salgótarján
II. Országos Amatőr Jazz- és Tánczenekarok Fesztiválja

  • 3 nap, 47 együttes, 400 zenész, mintegy ezer hazai és külföldi turista.
  • 3000 néző az SKSE pályán rendezett a szabadtéri koncerten.
  • A díjazottak között aranydiplomás a budapesti Wanderers, a Kék Csillag és a Nautilus együttes. 

1967 - Salgótarján
III. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál

  • 4  nap, 28 gitár-, 14 tánc-, 11 dzsesszegyüttes, 32 énekes, összesen 400 résztvevő. 
  • 3 külföldi (szovjet, csehszlovák, jugoszláv) zenekar.
  • A zsűri tagjai között: Gonda János és Komjáthy György.
  • A díjazottak között:  dzsessz kategóriában aranydiploma: Bajtala-trió (Budapest).
  • Beat kategóriában aranydiploma: WanderersKék CsillagBajtala-trió.
  • Tánczene kategóriában aranydiploma: Szécsi Pál (Budapest), Mary Zsuzsi (Szeged), Halmosi Ferenc (Salgótarján)
  • Ezüstdiploma: a salgótarjáni acélárugyár művelődési házának zenekara.

1969 - Salgótarján
IV. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál

  • A KISZ KB, a József Attila MMK és a Magyar Rádió közös szervezése.
  • 3 nap, 58 együttes, 313 résztvevő, 4 kategória (beat, hagyományos, dzsessz, pol-beat),  3 külföldi zenekar (szovjet, NDK, román).
  • 31 arany, 32 ezüst, 20 bronzdiploma került kiosztásra.
  • A megyei résztvevők közül aranydiplomát kapott: Csaba Judit (pol-beat), Eszményi ViktóriaMMK együttes (beat), Sinus zenekar (hagyományos).
  • Ezüstdiplomát szerzett Orlik IlonaSnétberger Éva és a Winter együttes.
  • A fővárosi zenekarok közül kiemelkedett az Atlas, a Kex és a  Zé-Gé együttes.

1971 - Salgótarján
V. Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál

  • A zsűri tagjai: Szentkuti Pál, a Magyar Rádió osztályvezetője, Komjáthy György, a rádió főmunkatársa, Vukán György, tanár.
  • 3 nap, 20 beat-, 5 hagyományos-, 8 dzsessz-, 8 pol-beat-, 5 folkegyüttes, 13 szólista, 3 hangszerszólista, összesen 250 zenész.
  • Aranydiplomát kapott, többek között a budapesti ApostolKorong és Nevada együttes, valamint a salgótarjáni MMK zenekara.
  • Szólisták közül Berki TamásMonyók Gabi, és Eszményi Viktória (Balassagyarmat) arany,
  • Gyuris Pál (Salgótarján) ezüst diplomát vehetett át, a Centrum együttes (Balassagyarmat) bronzdiplomát kapott. 
  • A fesztivált gálaest és díszbemutató zárta.          

Szerző: Kovács Bodor Sándor

Fotók: Kovács Bodor Sándor.

Az eredeti, teljes szöveg az alábbi linken érhető el. 

 A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

A bejegyzés trackback címe:

https://beatkorszak.blog.hu/api/trackback/id/tr1715423020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.