Negyven éve, hogy a P. Mobilból kilépve Bencsik Sándor és Cserháti István létrehozták Pandora’s Box nevű zenekarukat, melyben a hőn áhított lemezmegjelenés lehetőségét látták. A klasszikus csapat két nagyszerű énekes közreműködésével – előbb Varga Miklós, majd Vikidál Gyula – ért el mind nagyobb sikereket és adott ki három albumot. Az utóbbi érában lett tag az Edda egykori basszusgitárosa, Zselencz László, aki a harmadik lemezen aktivizálta magát.

Az idei 40/20-as kettős évforduló kapcsán Miskolcon volt egy koncert, ahol a debreceni – ma is működő –formáció lépett föl Varga Miklós énekessel és Zselencz Lászlóval kiegészülve. A különleges alkalom nevezhető akár az utolsó utáni koncertnek is, melynek sikere arra ösztönzött, hogy Zsöcivel interjúzzunk egyet az utolsó brémai koncertről és a P. Boxos éveiről.  

Hímer Bertalan Paya:
Te az Edda feloszlása után, 1984-ben csatlakoztál a Pandora’s Boxhoz, de haladjunk visszafelé! Idén januárban Miskolcon fölléptél Varga Miklóssal és a debreceni Pandora’s Boxszal a 40/20 kapcsán. A debreceniekkel játszottál már együtt?

Zselencz Zsöci László:
Nem játszottam még így velük, talán Koroknai Árpival valamilyen Boxer-koncerten felléptünk együtt, ő volt a vendég. Úgy emlékszem, Hódmezővásárhelyen koncerteztünk, akkor egy pár nótára feljött hozzánk, de már nem emlékszem pontosan, mit énekelt.

Hímer Bertalan:
Milyen volt újra elővenni ezeket a dalokat? Emlékeztél még rájuk? 

Zselencz Zsöci László:
Emlékeztem rájuk, mert a Boxerrel nagyon sokat játszottunk ezek közül, a Varga Miki-korszak is, meg a Vikidál-korszak is műsoron volt. Ugye mind a ketten a P. Boxban játszottak, és a Boxerben szintén mind a ketten énekeltek – ott három énekes volt egyszerre. A Pandora’s-zal műsoron volt az István, a király is másfél vagy két évig. Úgy, hogy jöttek a P. Boxszal a darab énekesei: Nagy Feró, Sebestyén Márta, Varga Miklós, Deák Bill Gyula és természetesen Vikidál is ott volt velünk, mivel az én időmben ő volt az énekes. Volt egy negyvenperces válogatás a rockoperából, és utána egy P. Box-koncert vagy esetenként fordítva.

Hímer Bertalan Paya:
Erre majd még visszatérünk, de előbb beszéljünk a csatlakozásodról! 1983-ban, valamikor nyár végén, ősszel jött a megkeresés a zenekartól, majd 1984 tavaszán csatlakoztál, de januártól már jártál a próbákra. Sáfár Öcsi tudott arról, hogy te követed a poszton, illetve már jársz a próbákra?

Zselencz Zsöci László:
Erre nem emlékszem már pontosan, de nem hiszem, hogy tudott róla. Mindenesetre én januárban már jártam föl Pestre a próbákra – vonattal. A Dési Huber Művelődési Házba, ahol aztán később harminc évig dolgoztam is. Október végén, november elején már tudtam, hogy csatlakozni fogok a zenekarhoz, úgyhogy már novemberben tanultam a P. Box-nótákat kazettáról.

Hímer Bertalan Paya:
Ott a próbateremben volt alap, gitárerősítő, amit használhattál?

Zselencz Zsöci László:
Persze-persze, volt. Gitárt vittem csak.

Hímer Bertalan Paya:
Abban az időben neked a vikidálos korszak addigi dalait kellett tanulgatnod? 

Zselencz Zsöci László:
Főleg a Kő kövön album nótáit, mert akkor Gyula volt az énekes. Már megjelent a lemez (1983-as a kiadás), ez a második albumuk volt, és én az egészet megtanultam, illetve az első lemezről is két vagy három nótát. De hogy pontosan melyiket, arra már nem emlékszem. 

Hímer Bertalan Paya:
A 1985-ös Omen albumon már te is teljes mellbedobással működtél közre, ha jól tudom.  

Zselencz Zsöci László:
Hogyne! Azt már közösen írtunk. Én konkrétan minden hétvégén kijártam Szigetszentmiklósra Bencsik Samuhoz, ott is aludtam, és akkor mi szombat-vasárnap csináltuk a nótákat. A következő héten pedig összepróbáltuk a csapattal. Pityi hozzátette a saját ötleteit, Gyula pedig hozta az énekdallamokat.

Hímer Bertalan Paya:
Gyakorlatilag egy idő után majdnem a „P. Mobilban” zenéltél. Rajtad kívül mindenki mobilos volt.

Zselencz Zsöci László:
Pálmai Zoli érkezésével (1985)  már négy P. Mobilossal játszottam együtt.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen volt a srácokkal dolgozni?

Zselencz Zsöci László:
Jó volt, mert mindegyikük nagyon rendes volt. Nem vitatkoztunk soha sem, tehát egy nagyon jó közösségbe kerültem.

Hímer Bertalan Paya:
Volt egy legendás utolsó koncertetek, a brémai, ahol egy fesztiválon játszottatok, és Varga Miki volt a beugró énekes Vikidál helyett. Gyakori volt akkoriban, hogy külföldre is jártatok fellépni?

Zselencz Zsöci László:
Nem, túl sokszor nem fordult elő. Például 1985-ben – pontosan most nem emlékszem rá, mikor – voltunk először Nyugat-Németországban. Egy művelődési ház avatójára hívtak minket, ez volt az első nyugati fellépésünk. Aztán utána voltunk a brémai fesztiválon 1986-ban. Az meg már egyben az utolsó is volt, előtte felléptünk Prágában és Szlovákiában is, de nyugatra nem nagyon jártunk. Gyakorlatilag ez a kettő volt ilyen, és a brémai már a zenekar utolsó koncertje is volt egyben.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen rendezvények voltak ezek, mennyien voltak rajtuk?

Zselencz Zsöci László:
Az első német buli aránylag kicsi volt, egy művelődési ház megnyitójára hívtak meg minket, ahol hozzávetőleg ezer-ezerötszázan lehettek. Egy magyar származású srác volt az igazgató, és ő kért fel minket. Volt egy szlovák zenekar, mi voltunk Magyarországról és Németországból is volt két formáció.

A brémai nagyobb nagyszabású volt, többnapos. Mi délután játszottunk, de mivel kint nem voltunk ismertek, nem az esti idősávba raktak minket. Magyarországon ismertek voltunk, de nyugaton nem. Öt órától Rory Gallagher játszott utánunk, nyolctól pedig James Brown volt a zenekarával. 

Hímer Bertalan Paya:
Megnéztétek ezeket?

Zselencz Zsöci László:
Meg, persze! És bemehettünk a színpad elé, az elkerített részbe, mert nekünk volt belépőkártyánk. Úgyhogy mindkét produkciót hat méterről néztük. Egészen közelről élvezhettük a műsort.

Hímer Bertalan Paya:
A ti koncertetek hogy sikerült? Emlékszel, hogy hozzávetőleg mennyit játszhattatok, milyen műsort vittetek?

Zselencz Zsöci László:
Egy teljes műsort játszottunk, egy óra húsz perc körül. Miki pár nótát angolul énekelt! Tudod milyen egy fesztivál… Amikor mi elkezdtünk játszani, körülbelül akkor kezdtek éledezni az emberek. Összességében egyébként voltak ott harminc-negyvenezren, minket körülbelül öt-hatezer ember nézhetett meg.

Hímer Bertalan Paya:
Az is szép szám egy ott ismeretlen magyar zenekarnál!

Zselencz Zsöci László:
Hát hogyne! Meg mondom, ez volt az első olyan igazi nagy fesztivál nyugaton, amin részt vehettünk. Nagy élmény volt nyilván.

Hímer Bertalan Paya:
Akkor, amikor Brémába mentetek, tudtátok már, hogy vége lesz a P. Boxnak?

Zselencz Zsöci László:
Igen, tudtuk. Ugye, Gyula már el sem jött velünk, ő már színházazott akkor, azért jött helyette Miki. Akkoriban Cserháti Pityi megnősült és leköltözött Debrecenbe. Úgyhogy tudtunk, hogy már vége. Mi hárman maradtunk, Bencsik Samu, Pálmai Zoli meg én, trióban kezdtünk el először játszani, aztán megkértük Babári Józsit – Mr. Basary-t –, hogy jöjjön énekelni. Néhány hónapig ő volt a frontember, egészen addig, amíg Bill nem jött át hozzánk. Neki akkor nem volt zenekara, a Kormorán már nem kísérte, úgyhogy csatlakozott hozzánk, és onnantól lettünk Bill és a Box. A P. Boxnóták adták a műsorunk ötven százalékát, a másik felét pedig a Hoboból hozott és a szólólemezes Bill-dalok.

Hímer Bertalan Paya:
Gyakorlatilag akkor Cserháti mondta ki, hogy ő már nem akar P. Boxozni, és ti, többiek pedig úgy döntöttetek, hogy nem is használjátok így a nevet?

Zselencz Zsöci László:
Nem, Pityi azt szerette volna, hogy maradjon a P. Box név, és egy évben két hónapra ő leszervezhessen bulikat, és akkor két hónapot játsszunk. De hát a másik tíz hónapban mit csináljunk? Mi mindenáron, folyamatosan akartunk játszani, így végül Pityi elvitte a nevet, mi pedig Metal Company néven koncerteztünk tovább a Dési Huber Művelődési Házban, klubunk volt ott. De sajnos az nem nagyon jött be.

Hímer Bertalan Paya:
Akkoriban már kifulladóban voltak a nagy magyar rockbandák, több zenekar is szünetet rendelt el.

Zselencz Zsöci László:
Így van! Ugye a Karthago is abbahagyta, a Korál is, szerintem a V’ Moto-Rock is, a P. Mobil is… Nem volt ez jó időszak, de azért amikor Bill megjött, tudtunk játszani. Billnek volt olyan neve, hogy jöttek a koncertjeinkre.

Hímer Bertalan Paya:
Mennyi ideig játszottatok Bill-lel?

Zselencz Zsöci László:
1986 végétől vagy 1987 elejétől 1989 májusáig voltunk Bill-lel. Utána mentem én a Beatricébe.

Hímer Bertalan Paya:
Emlegettük az István, a király bulikat. Én talán Debrecenben láttam is egy olyan koncertet, ahol volt Pandora’s Box-műsor is, és utána egy István, a király-blokk. Vegyes koncert volt, ahol Vikidál, Varga Miklós, Bill és talán még Feró is közreműködött.

Zselencz Zsöci László:
Feró is, és Sebestyén Márti is. Úgy játszottuk az István, a király-blokkot, hogy a darab/film főbb szereplői ott voltak, a zenekar pedig kísérte őket.

Hímer Bertalan Paya:
Azért ez még egy komoly, sikeres időszak volt.

Zselencz Zsöci László:
Igen, ez a konstrukció nagyon sikeres volt. Ugye, az István… bemutatója előtte pár évvel – 1983. augusztus 18. – volt a Királydombon, aztán 1984-ben jött a film is, és nagyon sikeres volt minden tekintetben. 

Hímer Bertalan Paya:
A zenekaron belül senkinek nem volt ellenvetése az ellen, hogy az István, a király is műsoron szerepel és ti kvázi kísérő szerepben vagytok?

Zselencz Zsöci László:
Nem! Nem emlékszem rá, hogy valamikor ilyen felmerült volna. Szerettük játszani ezeket a dalokat, meg ugye a két főszereplő énekelt a P. Boxban, így logikusnak tűnt, hogy kapcsoljuk össze a két dolgot. Ferót ismertük, Billt is ismertük, úgyhogy nem volt nehéz tető alá hozni ezt a műsort. A főszereplők jöttek, és nagyon jó kis társaság volt ez így, jó bulik voltak ezek, emlékezetesek.

Meg természetesen a Boxhoz egyéb jelentős események is fűződtek, mivel a Motörhead előtt 1984 szeptemberében mi léptünk föl Pesten és Debrecenben is! Koncert után Lemmyékkel vacsoráztunk egy asztalnál. Azelőtt augusztusban pedig az Iron Maidennel koncerteztünk a BS-parkolóban. Steve Harris egy láda pezsgőt küldött az öltözőnkbe! Pár tagjuk meg is nézte a koncertünket, szóval jó fejek voltak.

De emlékezetes volt ebben az időszakban a Gitárpárbaj ORI-turnéja is, amiben Bencsik Samuval vettünk részt. Közel két évig ment ez a turné Tátraiékkal, és lemez is jelent meg.

Hímer Bertalan Paya:
A 40/20-as év zajlik idén, a miskolci buli megvolt januárban, de egy Pesti is tervben volt.

Zselencz Zsöci László:
Sajnos pár napja Koroknai Árpi lemondta, mert egyeztetési problémák voltak. Nagyon sajnálom, mert egy pesti bulit azért megérdemelt volna a zenekar. Miskolcon tök szuper volt ez a műsor és a koncert is, így, hogy Varga Mikivel mi ketten voltunk a vendégek.

Egyébként úgy indult a felkészülés tavaly, hogy Árpi lediktálta nekem, hogy milyen számokat tanuljak meg. És akkor mondta, hogy Varga Miki elvállalta a közös fellépést, így azokat a nótákat is újra átvettem, átnéztem.

Hímer Bertalan Paya:
Milyen emlékeid vannak még a P. Boxszal kapcsolatban?

Zselencz Zsöci László:
Hát van sok, sokat játszottunk… Jó volt velük zenélni, jó társaság volt, szerettem.  Pityi is nagyon rendes volt, Samut is imádtam. Pálmai Zolit is régről ismertem, de itt kerültünk először egy zenekarba, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Boldog időszak volt.

Fotók: Zselencz Zsöci László archívuma.

Az interjút Hímer Bertalan Paya készítette.