Amikor az ember már azt gondolná, hivatalosan megjelent hanghordozó rocktörténetileg már nem fog meglepetést okozni neki az életben, akkor mindig történik valami, ami után ezt a rezignált hozzáállását újra sutba dobja.Tudtátok, hogy egy P. Mobil-szerzemény már 1979-ben megjelent nyugaton? Akkor, amikor idehaza a dalt még letiltották az aktuális kislemezről? Szerintem ennek akkor még a zenekar sem volt tudatában, talán ma sem. De megtörtént. Mégha nem is az eredeti P. Mobil-felvétel jelent meg, hanem a Ferrum zenekar általi feldolgozása. Sokkal tempósabban, két percben és punkosabban, de felismerhetően. A tempó ugyan megöli az eredeti P. Mobil-dalt, de ennek a felvételnek maga a létezése az értéke.
Az osztrák Ferrum nevű együttes egy független ausztriai kiadónál jelentett meg egy kislemezt 1979-ben, rajta a P. Mobil Lőj rámjának sajátos angol fordításával. A P. Mobil második kislemezén szerepelt volna a szám, a Láng Művelődési Házban felvett rádiós koncertfelvétel lett volna a kislemez alapja, végül mégis a Forma 1. és az Utolsó cigaretta jelent meg rajta, a Lőj rám szövegét túl dekadensnek tartotta az akkori monopol jogokkal bíró, így élet-halál urának számító Magyar Hanglemezkiadó Vállalat és személyesen Erdős Péter. Végül hivatalos hanghordozón kicsit más szöveggel és Billy, a kölyök címmel jelenhetett meg 1981-ben.
Az osztrák korongon feltűntettek egy bizonyos „Cvikidalt” (sic!) szerzőként, ami nemcsak a nyomdahiba miatt érdekes, hanem mert akkor a dal hivatalos hanghordozón itthon sem jelent meg, így ilyen kreditet ekkor még nem kapott Vikidál Gyula. Arra kell következtetnünk, hogy a társszerzőként a címkén felsorolt, gyanúsan magyar hangzású Hontvári és Vadon vezetéknevű személyek közül valaki egy itthon készült kalózfelvételről nyúlta a dalt, és esetleg azon a koncertfelvételen Schuster Lóránt konferálhatta fel szerzőként Vikidált.
A P. Mobil 1978-ban készített Galla Miklós műfordításainak felhasználásával egy angol nyelvű demót, melyen ugyancsak szerepelt a Lőj rám, de az osztrák próbálkozáshoz képest teljesen eltérő módon nyúlt a szerző az eredeti szöveghez.
A kislemez másik oldala ugyanilyen érdekes, ott a Night of the Whores című dal szerepel, amely a Skorpió Jó lenne, ha szeretnél című, 1974-ben megjelent dalának a feldolgozása. Hogy miért kellett félrefordítani a címet, egyelőre rejtély.
A Skorpió eredetije nagyon dögös, de persze jóval erősebb a zenészi kvalitás ennél a zenekarnál, mint az osztrák formációnál. A Ferrum verziója kevésbé punkos, mint a Lőj rám-feldolgozásuk, inkább az újhullám egyéb jegyeit viseli magán, tempója sem vészesen gyorsabb az eredetinél.
Hontvári és Vadon nevei itt is a szerzők közt szerepelnek, de feltűntették Frenreisz nevét is – majdnem helyesen, de kisbetűvel kezdve –, ellentétben a Svédországban megjelent The Run című angol nyelvű albummal, ahol a „Frenriez” alakot preferálták. Sajnos a Jó lenne, ha szeretnél nem szerepel ezen a svéd lemezen angol szöveggel, pedig milyen izgalmas lenne összehasonlítani!
Mindkét oldalon elég gyenge sufnihangzás érhető tetten, de egy amatőr zenekartól és egy szinte nem is létező kiadótól ez talán nem kérhető számon. A zenekar tagjai: Titus Vadon – dob; Hontvári László – gitár; Klaus Effenberg – basszusgitár.
Végezetül még egy érdekesség: ha nem tévedek, ez az első két olyan magyar rockzenei alkotás, amelyet nyugati zenekar lemezre rögzített.
Szerző: Bálint Csaba
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
